2007.04.17 09:05
Szerző: nikole
Sziasztok!
Bocsi, hogy így eltüntem, de egyszerűen nem volt időm nézegetni az internetet, most épp alszik a kis drágám, így van egy kis szusszanásnyi időm!
Gratulálok minden új anyukának és babának! Sok tejcsit mindenkinek!!!
Még tartozok a szüléstörténettel, remélem még most is szívesen fogadjátok, így majd 4 hét távlatában! De azt gondolom csak az olvassa el, aki nem fél annyira a szüléstől, és a komplikációktól, mert az enyém elég nehézkes volt.
Szóval:
Márc. 21. betöltöttük a bűvös 37 hetet. Reggel ugye a dokim mondta, hogy be kellene feküdnöm a kórházba, hogy szem előtt legyünk. De kikönyörögtem, hogy péntekig várjunk, hátha nem kellene. Hazajöttem és jól kisírtam magam. Délután még sétáltunk egy nagyot a kutyussal, aki miután hazaértünk és a párom elment dolgozni, iszonyatosan furán viselkedett. Nem tudtam mire vélni, de most már tudom. Megérezte, hogy itt az idő! Szóval ültem a gép előtt, és épp nektek panaszkodtam 7 óra körül, hogy nem akarok befeküdni, mikor egy kicsit megfájdult a hasam így ledőltem, de ez az előtte lévő két hétben teljesen természetes volt.
20.30 óra Hajmosás közben olyan érzésem volt, mintha folyna belőlem valami. Mint kiderült a magzatvíz… Szerencsére teljesen tiszta volt, ezért nem is látszott a kádban. Nem akartam elhinni, de nem volt más választásom, összepakolásztam, hívtam a dokim, aki közölte, hogy hajnalra lesz baba, majd jön ő is, ha hívják.. .
22.00 óra felvettek a kórházba, még 1 ujjnyira sem voltam tágulva, de mivel a magzatvíz folyamatosan folyt, így a vajúdóba kerültem, és csináltak egy maratoni CTG-t, volt vagy 45 perc. Akkor már jöttek a fájások, de a gép szerint nem voltak..., így a páromat hazaküldhettem, hogy majd szólok mikor jöjjön.
0.00 órától már 5 percesek voltak a fájásaim, de mikor megnéztek fél 2-kor, alig 1 ujjnyira voltam tágulva.
2.00 óra: már 2 percesek a fájások, sőt ahogy telt az idő, volt hogy egymásba értek.
4.30 óra megvizsgáltak, 2 ujjnyi a méhszáj, de mivel már menni alig bírtam a fájásoktól előkészítettek, és mondták, hogy hívhatom a férjem.
6.00 óra váltás a szülésznőknél, alig nézett rám valaki, a férjem sehol. Mármint a váltás miatt nem engedték még be. Szóltam a szülésznőnek, hogy szeretnék labdát, ha már egyszer alternatív a szülőszoba. Jött-ment, és végre a párom is megérkezett. Persze ekkor már a fájások szinte összeértek. Egyszercsak elkiabáltam magam, hogy nyomnom kell. Persze akkor összeszaladt mindenki, labda sehol, a dokim sehol. Mert a váltás hívta 6 után... (Az előzőek már nem foglalkoztak vele...)
6.15 óra Rögtön fektettek a szülőágyra, (így a labda kimaradt az életemből, majd esetleg legközelebb, illetve az apás szülés azon része, hogy apuci velem van, míg a fájások egyre csak jönnek…) Rámtették a CTG-t és meg sem mozdulhattam. Hát fekve a fájások... Szóval folyamatosan nyomnom kellett volna, de a dokim még 6.30-kor sem volt sehol. Ráadásul két olyan doki volt ügyeletben, akiknél megmondtam, hogy nem szülök. Ez volt a legnagyobb gondom a szülőágyon. Mondtam bárkinél, de náluk nem. Végre megérkezett a dokim.
Sajnos nem tágultam rendesen, így kaptam oxitocin infúziót.
1. probléma: A méhszáj ki volt fordulva a bébi fejénél, így azt vissza kellett billenteni, szerencsére sikerült.
2. probléma: Nyomtam, nyomtam, mikor jöttek a fájások, de sajna Marci nem akart kijönni. Szerencsére a szívhangja végig rendben volt. Aztán jött a legrosszabb, nem jöttek a fájások, csak alig-alig, és nagyon ritkásan. Próbálták kinyomni belőlem, szó szerint, az a 90 kilós dokim könyékkel a bordáim alatt teljes testsúlyával a szülésznő meg feszített odalent, mert már ott volt a feje, de nem bújt át. Majd mikor már feladták, jött egy másik doki is, akkor már ő volt rajtam teljes testsúlyával, az enyém meg odalent próbálkozott. Semmi…
7.15 óra Sajnos nem volt más, mint a vákuum. Akkor én már nem is igazán voltam magamnál…
7.30 óra Szóval mikor jött a fájás, vákummal kiszippantották szegénykémet, de két tolás és már kint is volt. Sajnos éppen ezért nem tették rám rögtön, hanem szaladtak vele, és a csecsemős doki kezelésbe vette, oxigén alá tették 1 órára, de a lényeg, hogy teljesen jól viselte a megrázkódtatást. Én kevésbé.
3. probléma: Vártuk a méhlepényt…
8.00 óra még mindig semmi, a szülésznő már majdnem görcsöt kapott… Akkor jött a dokim, és közölte, hogy altatás, mert a méhlepény nem akar leválni, így kézzel kell leválasztani. Erre én már nem tudtam mit mondani, jött az altatóorvos, 1 perc és már aludtam is. Mikor felébredtem már varrtak, kb 10 percet aludhattam, de hogy az milyen jól esett az éjszakai vajúdás után. Aztán a párom mászkált köztem és Marci között, mert őt még nem hozhatták oda, én meg már teljesen kivoltam, hogy csak a fényképező kijelzőjén láthatom a fiamat…
Aztán végre odahozták, és már szopizhatott is. Nagyon édi volt!!!
Szóval ennyi a történet, nem volt egyszerű, de a lényeg, hogy mindketten jól vagyunk.
Az első éjszakánk a kórházban szörnyű volt, Marci folyamatosan sírt, el is vitték, hogy tudjak pihenni, majd a szobatársam közölte az éjszaka közepén, hogy most hívtak Marcihoz gyerekorvost, mert valami nem tetszik a nővéreknek rajta. Gondolhatjátok… De szerencsére nem volt semmi komoly, csak valószínű fájt nagyon a kis buksija, ahol vákummal megfogták, és azért sírt annyira. Szerencsére a kis feje egyáltalán nem lett deformált, mert hát attól azért féltem, csak egy kicsit vizes még a helye, de az majd szépen felszívódik, ahogy telik az idő.
Bocsi ha hosszú lett, remélem nem untattam senkit!
[/url]
[/URL]
Dávid úrfi
nu "végre" elkezdtek vizesedni a lábaim!!!! Már harmadik napja! Nem nagyon.. de elég rossz látvány és a tudat se vigasztal... Viszont tegnap kifestettem az erkélyemet nagyon szép lett!!!! Most már nagyon szivesen kitolnám oda egy babát ))))) 
Hát az biztos ,hogy a gyanyum beigazolodott mivel hogy +18 kg-nál tartok 
[img][img]http://www.babanet.hu/tarsalgo/attachments/1176786579.62.jpg[/img]
