Sziasztok!!
Meg vagyok ám!!!
Anyu is itt volt, mégsem tudtam írni..
De most jó hosszút fogok..
Mia: Még visszatérve.. Hajrá kistesó, éljen a szerelem..
Most nálunk is változás van alvás ügyben Ákosnál.. Eddig babakocsiban aludt napközben (3x), most már ott nem hajlandó, úgyhogy beköltözött az ágyába (de már csak 2x)..
Olyan jókat és (sokat) alszik benne, hogy öröm nézni.. Olyan kis csacsi, mert eddig is mondtam neki, hogy ott sokkal jobb lenne..
Matyinak 1 éves kora óta fix a nappali alvása.. (12-13 között fekszik le és 15 körül ébred)
Pepitanna: Hát igen, elég nehéz eldönteni kinek a tanácsait fogadja meg az ember lánya..
Én a védőnőmnek addig hittem, amíg a Matyi kárára nem bakizott egy nagyot..
Matyit anno meg kellett műteni vízsérvvel, de előtte vért kellett venni tőle. Megkérdeztem a védőnőt (a mai napig nem tudom, hogy miért nem a dokit), hogy ehet-ihat-e a vérvétel előtt, mire ő azt válaszolta, hogy nem.. Először a gödöllői sztk-ba mentünk 7-re, (oda szólt a beutalónk), de onnan átküldtek a kórházba mondván, hogy ezt a vizsgálatot ott nem csinálják meg.. Mire a vérvételre sor került, volt legalább 9 óra.. Matyi reggel fél hat óta nem evett, nem ivott..
Mire bejutottunk, nem tudtak vért venni tőle, mert nem volt mit..
Szegényt össze- vissza szurkálták, és végül a fejéből sikerült venni..
Mikor a doktornő meghallotta, hogy még nem evett-ivott Matykó, azonnal kiküldött minket szopizni, és csak utána vette le a vért.. Nagyon durva volt..
Nagyon haragudtam a védőnőre..
Azóta csak meghallgatom amit mond és annyi..
Úgyhogy én Ákossal már abszolút megyek a saját fejem után..
De ne aggódj egyre inkább rá fogsz érezni, a helyes megoldásokra, az intő jelekre..
Hirtelen felindulásból telelés, fitt-mami program.. Én is akarooooom!!!
Svedbaba: Ne aggódj, nyáron nem hagyunk ki Téged sem a taliból, de addig is majd kitalálok Neked valamilyen meglepit, hogy valamilyen formában mégis részese lehess a mostaninak is...
Hubcsa: Ne is mond a ramaty időt..
( Már teljesen kész vagyok, pedig mi esőben sem bírunk bent maradni, de hát az még sem olyan..)
Az elmúlt pár napban nem voltam a türelem mintaszobra az biztos..
Ez a rossz idő is tutira rátesz egy lapáttal, de az is megnehezíti a napjaimat, hogy kezd az agyamra menni a túlsúlyom..
Próbálok megszabadulni tőle, de nem kezdhetek őrült fogyókúrába, ugye Ákos miatt.. De már elkezdtem tornázni, száműztem a cukros, nassolós dolgokat az étrendemből, úgyhogy azért bízom benne, hogy sikerül pár kilótól megszabadulnom.. Ja, és március végétől nálam lesz egy elliptikus tréner, azt már nagyon várom..
( egy kedves barátnőmtől fogom kikölcsönözni..)
Kislány: Ki kellene okoskodni, hogy mikor és hol legyen a tali..
Úgyhogy hajrá csajok, záporozhatnak az ötletek..
Hú csajok... A sógoromék meghívtak minket a kisebbik fiúk szülinapjára.. Ott lesz a férjem egész családja.. Na ott lógok ki a sorból, de rendesen..
Az egész család olyan mintha egy argentin szappanoperából jöttek volna elő..
(bocs Apa)
Ha röviden jellemezni szeretném őket, akkor elég a kedves anyósom egyik sokatmondó megnyilvánulása: Még Matyival voltam terhes, mikor a sógornőmnek megemlítette, hogy na, majd Ő eljön és megnézi, hogyan bánok a gyerekkel, és ha Neki nem tetszik, akkor majd elveszi tőlem..
( ami még inkább viccessé teszi, hogy ugyan ezt nekem is előadta, a sógornőmről, mikor Ő volt terhes..
)
Hát nem lesz egyszerű napom az biztos..
Leginkább a gyerekek miatt aggódom, mert pl. mindenki egymást túlharsogva akarja majd Ákost kiszerelni a kezemből, amit én annyira nem fogok díjazni, mert szökőévben egyszer lát mindenkit, (van akit még nem is látott) és mostanában nem örül, ha idegen ember felveszi.. Mondjuk én alapjáraton sem szeretem, ha akárki felveszi a gyerekeimet (kivéve, ha ők kérik). Ebből anno volt is sértődés, mert Matyi törött kulcscsonttal született és nem adtam oda senkinek jó darabig.. Arról nem beszélve, hogy pl. hiába vonultam el szoptatni, valaki mindig késztetést érzett arra, hogy pár centiről nézze, ahogy Matyi próbál enni..
Bár nem vagyok egy szégyenlős fajta, de ez már nekem is sok(k) volt! Ja, és mikor haza mentünk a kórházból, két héten keresztül minden nap volt nálunk valaki, tekintet nélkül arra, hogy pihentem-e eleget.. (persze,hogy nem) Ezekből kifolyólag, Ákos születésekor nem "fogadtunk vendégeket", csak anyukámék voltak itt segíteni..
Bár anyósommal múltkoriban "elbeszélgettem", mostanában elég jól ki is jövünk egymással, de már ismerem régről, és félő, hogy kutyából nem lesz szalonna.. (megint bocs Apa)
Na, lassan elfoglalok egy egész oldalt..
Amúgy most felmosnom kellene, de ahogy az órát és a jelenlegi állapotomat elnézem, az már reggelre marad..
Sütöttem ma sajtos-virslis kiflit.. (én mint főszakács ):lol: bár még kísérleti fázisban van, nagyon fincsi lett.. holnap megyünk csavarogni és az lesz a csomagolni való..
legközelebb májjal fogom megtölteni..
Na, jó most már abba hagyom, mert két monitort látok és azt is csak egy szemmel....
Ja, majd elfelejtettem: Annyira aranyosak vagytok, hogy így örültök nekem..
Mindenkinek sok puszika!
Móni