Sziasztok!
Én abba a táborba tartozom, aki ugyan olvas, de aztán nem ír, mert arra már nincs időm.
Jól vagyunk, jó sok tejcsim van, és Kornélka is nagyon jó baba, bár az elmúlt napokban sírós volt.
Gyors megírtam a születése történetét, mert azzal még adós maradtam.
Milli: én is totál így voltam, két gyerkőcöt hordtam túl, de az idegösszeomlás szélén voltam. Főleg a hülye "egyben vagy még?" jellegű hívások idegeltek ki.
Kitartás neked, végül olyan gyorsan lepörög majd minden hogy egyzsercsak egy babával a kezedben találod magad.
Ja és nehogy elmenj most, kicsit lazábban vagyok már, ha van kérdésed a Klinikáról, akkor szívesen megosztom a tapasztalatokat.
Kornél születése:
Kornél születése előtt kb. egy héttel elég erős fájásaim volt, amelyek rendeződni látszottak, majd 1-2 óra múlva egyszercsak elmúltak. Ezen kívül az utolsó héten fordult meg, ezért sokáig faros szülésre készültem. Így az utolsó napokban végig úgy éreztem, hogy valami nincs rendben, megindult volna már, de nem tudott.
2011. 06.11.-én délután, egy nappal a kiírt időpont után fordultam egyet az ágyban, erős fájdalmat éreztem a hasamnál, ez el is múlott, de ahogy megmozdultam, elkezdett folyni a magzatvíz. Sajnos fájás sehol jó ideig. Kb. egy óra múlva indultunk a kórházba, ahol kiderült, hogy kezd zöldülni a magzatvíz, ezért nem várhatunk a fájások megkezdődésére, hanem szükség lesz infúzióra. Ennek ellenére bemehettem az alternatív szülőszobába, ülhettem labdán, de járkálni nem tudtam, mivel folyamatosan figyelték a babát ctg-vel. A fájások hamarosan meg is kezdődtek, és tényleg sokkal durvábbak oxitocin infúzióval. Mégis úgy terveztem, hogy így is végigcsinálom fájdalomcsillapítás nélkül, ha lehet. De hamarosan újabb problémák jelentkeztek, a baba szívhangja minden fájás után leesett, nem érezte jól magát, végül oldalra kellett feküdnöm, mert így rendeződtek a szívhangjai. Ekkor még mindig 2 ujjnyi volt csak a méhszáj, nem mozoghattam, elég erős fájásaim voltak, és folyton a fejünk felett lógott császármetszés réme. Végül úgy döntöttem, tervek ide vagy oda, kérem az edát, hátha meggyorsítja a tágulást, és elkerüljük a császárt, valamint ha mégis szükséges lesz, akkor már kell vacakolni a bökéssel. Nagyon féltettem a babát.
Meg is kaptam hamar az edát, ekkorra 3 ujjnyi voltam, és a lazulás hatására kb. egy óra alatt eltűnt a méhszáj és jöttek a tolófájások. Nagyon eltalálták a fájdalomcsillapító adagolását, mert a tolókra pont kiment belőlem, igaz picit tompábban éreztem, de éreztem.
Még mindig nem lélegeztem fel, féltettem a babát, és a kitolási szak is elhúzódott ( a másik két gyermekemhez képest), kb. 40 perc volt, ideges voltam, hogy mi történik. Aztán nagy nehezen lejjebb jött a baba, és a doktornő és a szülésznő megpróbálkozott a gátvédelemmel, viszont az türelmet igényelt volna, és két tolófájás után az előzmények miatt én igen ideges lettem, és nem érdekelt a gátam egyáltalán, csak hogy kinn legyen egészségesen a babám. Szerencsére a doktornő is ugyanerre gondolt, mert szólt, hogy vágni fog egy kicsit, hogy hamar kinn legyen a baba. Nem éreztem semmit, csak azt láttam, hogy végre kinn van a kisfiam, a kölökzsinór a nyakán volt, valószínű az húzta vissza, ami kellemetlen volt neki, és megijedhetett, azért nem volt jó a szívhangja.
1: 53-kor született, 9/10-es Apgarral, és születése után döntöttük el, hogy Kornél legyen, mivel fiúnevünk még mindig nem volt, mivel lánynak jósolták.
Ugyan teljesen beavatkozás mentes szülést szerettem volna, alternatív szülőszobán, ehhez képest szinte minden beavatkozásban részem volt, amitől tartottam, mégis nagyon jó élmény maradt a szülés. Mindenről tájékoztattak útközben, együtt döntöttünk mindenben, figyeltek rám, és maximálisan tiszteletben tartották a kéréseimet, és ezek mellett biztonságban érezhettem a babámat is. Az is érdekes tapasztalat volt, hogy nőkkel szültem, csak a párom volt férfi a szülőszobán, és valamiért más hangulatú lett az egész.
Ha még egyszer szülnék, ugyanígy megpróbálnék mindent a beavatkozások minimalizálására, de nem félnék tőle, ha mégis szükséges, mert emberséges közegben az is megélhető kellemesen.