Mia: Igaza van Kislánynak, teljesen felesleges aggódnod. Mindenki teljesen más egyéniség...
Hát, az, hogy sokat szorongtál a terhesség alatt, szerintem nem sokat befolyásolta Martin jellemét, egyéniségét. Ő egyszerűen ilyen és kész...
Ákos nagyon kiegyensúlyozott, vidám, mosolygós, barátságos baba. Szinte mindenkivel "szóba áll", aki szembe jön vele.
Nem szokott sírni sem, csak ha valamilyen problémája van, de akkor is hamar megnyugszik. Viszont folyamatosan mozgásban van, nem áll meg egy pillanatra sem, rengeteg fontos dolga van. Matyi ugyan ilyen baba volt, csak ő egy kicsit érzékenyebb kiadásban.
A szorongással kapcsolatban: Mi mindkét terhességem alatt építkeztünk. (ez a perverzitásunk
) Rengeteget idegeskedtem, szorongtam, mert nem úgy haladtak a dolgok ahogy kellett volna.
És sajnos a férjem is ellinkelte az elején, "hejráérünkarramég" felkiálltással a dolgokat, én meg csak ettem a kefét.. Ha az mond valamit, hogy pl. dec.23-án még nem volt készen a központi fűtésünk, de a konvektorok már nem működtek.. Vagy, amikor láttam, ahogy Matyi elkezdett befordulni a körülmények miatt.. (készen akartunk lenni a felújítással, mire Ákos megszületett, de csak akkor tudtuk elkezdeni. Így keményen belecsúsztunk a télbe, bent egyre nagyobb lett a felfordulás a munkálatok miatt és csak egy helységünk volt amiben laktunk. A gyerekeket úgy kellett ellátnom és biztosítanom számukra a testi/lelki egyensúlyt, hogy közben szétverték a fejünk felett a szobát, konyhát, fürdőszobát. Leírhatatlan.. Pokoli volt..)
Ákos mindettől függetlenül nagyon kiegyensúlyozott, úgyhogy ne keress párhuzamot, csak feleslegesen stresszeled magad és azzal most már viszont nem teszel jót Martinnak sem magadnak...!
Az, hogy mit "rontunk" el a gyerekek nevelése tájékán, úgyis csak kb. 20év múlva fog kiderülni, de akkor meg már úgyis mindegy nem?..
Az a helyzet, hogy a dilemmák, a gyerkőcök éveinek számával arányosan nőni fognak folyamatosan, úgyhogy kitartás, lesz ez még "rosszabb" is...
Nekem az első nagy "pofon" az önállósodás (dackorszak) kezdete volt Matyival, ami éppen egybeesett Ákos születésével. Hirtelen nem volt már többé az én kis babám, hanem az én nagy, örökké ellenkező, balhézó, direkt engem provokáló nagy fiú lett belőle. Aki persze még maradt annyira kicsi, hogy anyu legyen az egyetlen mentsvára. Elég nehéz helyzetbe kerültem hirtelen ott álltam egy hasfájós, sokat síró újszülöttel, és "pici kamasz" fiammal. Hát nem volt egyszerű. Sokat is sírdogáltam abban az időben, mert úgy éreztem Matyit megfosztottam valamitől és azért szenved annyira. De aztán hamar belejöttünk az új helyzetbe és rengeteg türelemmel és persze nem kevés humorral felvértezve, kimásztunk a gödörből...
Anyukám rengeteget segített nekem abban, hogy csak a fiaimra kelljen koncentrálnom.
Na jól elkanyarodtam a témától....
:
Jó a jelmezeskedés....
Kislány: De jóóóó, hogy jobban van Hanna baba!!!!!!
A 4-5kg plusszért meg nagyon irigy vagyok.....
pussz
Móni