Sziasztok!
Ismét eltűntem egy kis időre, de ezt már tőlem megszoktátok..
Megvolt az oka, ugyanis....
Szeptember 12-én hajnalban megszületett Danikánk!!
(Sajnos azóta nemigen adódott időm, alkalmam, hogy bejelentkezzek, telefonszámot meg nem tudtam ebből a topikból..)
Mindketten jól vagyunk, Dani 3,56-al, és 57 cm-el(valóságban 53 körül lehetett, mert még most sincs 57! Kissé elmérték a drágámat) született.
Előző nap délután 2-kor lett burokrepesztés, aztán hosszas vajúdás a szülőszobán.. APÁVAL!!! Aztán sajnos mégsem mentek a dolgok rendesen, úgyhogy a doki bácsink hajnal 3-kor császárt javasolt.. Szerinte még 1,5-2 óra lett volna hátra, de azt mondta, nem tudja, hogy a baba kibírná e. Mellesleg már én is alig voltam magamnál, a fájások közti rövid időben csak lebegtem félájultan, aztán a fájásoknál magamhoz tértem.. Nagyon császár ellenes voltam, de őszintén szólva megváltás volt... Sajnálom még mindig, hogy ez lett a vége, de nem hiszem hogy lett volna más válszatás.
A lényeg, hogy mindketten jól vagyunk. Következő hét kedden hazajöhettünk, immár Várpalotára az új otthonunkba, amelyet a család kemény munkával igyekezett igazán otthonossá tenni. (még sok tennivaló van, de a lényeg, hogy jól lakható így is)
Dani nagyon jó kisbaba. Nem tudunk betelni vele! Imádja mindenki. Annyira jó érzés, hogy végre itt van velünk.
Apáján el vagyok teljesen ájulva, anniyra odavan az ő kicsi fiáért.. Meglepett, mert még a babafürdetést is magától kezdte, és Dani imádja ha az apja fürdeti. Erre én nem számítottam az én kedves páromtól.
A nagyszülők is el vannak ragadtatva, pláne az én szüleim, mivel nálunk első unoka. Mindenki csak kényeztetné.
A kórházból sajnos sárgán adták ki, az ottani doktornő azt mondta: "határeset" a sárgasága, de azért "hazamehetünk"..
Pedig én kértem töbször is, hogy mivel sárga a baba, ugyan tegyék már kék fény alá. Lehurrogtak, hogy ugyan, nem olyan vészes ez..
Hát itthon meg ki kellett hívni pár nappal később a doktornőt. Azóta vérvétellel rendszeresen ellenőrizni kell, hogy mennyire megy le a bilirubin szintünk. Majd megszakad a szívem, amikor veszik tőle a vért, igaz, Danika fel sem veszi, akkor sír, amikor lefogják a karját, de a szúrásnál már csendben van.
Nekem nagyobb próbatétel mint szegény picúrkámnak..
Bosszantó, hogy ez megelőzhető lett volna, ha a kórházban másképp állnak hozzá.
Éjszaka általában 2x - 3x kelünk fel szopizni. A tejci szerencsére Daninak elég, bár szerintem még nem indult be 100%-osan a tejtermelés. Próbálok fejni, de nem igen megy. Géppel napi kétszer sikerül kisebb mennyiséget lefejni, de kézzel egyáltalán nem megy a fejés. Viszont jó lenne, ha rendesen beindulna, mert nem szeretném ha 1-2 hónap múlva meg kevés lenne, vagy elapadna a tejcsi. Napközben pedig már nagyokat sétálunk, főleg hogy még süt a napocska. Nagyon szeretünk a levegőn a babakocsiban szundizni.
Amivel gondban vagyok, hogy fel kéne ébreszteni két szopi között is itatni a sárgaság miatt (javasolta: védőnő, doki). De nincs szivem, amikor olyan jól alszik, ha meg ébresztem idő előtt, akkor meg nagyon nyűgös. így kissé tanácstalan vagyok, de ált-ban csak akkor ébresztem, amikor egyébként is ennie kell...
Megpróbáltam feltenni pár képet, de még le kellene kicsinyíteni, azt meg most nem tudom megcsinálni. De igyekszem bepótolni és bemutatni nektek Danit!