Sziasztok!
Mindenkinek köszönöm szépen az érdeklődést és a biztatást, aranyosak vagytok!
Andi, neked is, hogy írtál ide.
Sajnos még nem szedtem össze teljesen magam, így a gép elé sem nagyon van időm ülni.
Kicsit romos vagyok, nehezen megy a visszaszokás, pedig a két kicsi itthon sincs.
Na, akkor gyorsan a szüléstörténet.
Egy héttel ezelőtt írtam szombaton, hogy megittam a bábakoktélt és semmi. De tényleg semmi nem lett, igaz vasárnap hajnalban voltak fájásaim, kb 15 percesek, de aztán elaludtam és szépen elmúltak reggelre.
Vasárnap délelőttre voltam visszarendelve ctg-re, így összepakoltuk a családot és valamilyen hetedik érzék miatt a kórházi motyót is bedobtuk a kocsiba.
A két kicsit letettük anyósékhoz és a párommal bementünk vizsgálatra.
Ctg rendben volt, semmi jel a szülésre. Előkerült az orvosom és mondta, hogy ne vacakoljak már annyit, burokrepesztés és szülés.
A szülésznőm is mondta, hogy jobb lenne túlesni rajta, mivel betöltöttem a 41. hetet és a baba is még jól van.
Na, megbeszéltük a párommal, hogy akkor ok, szülünk.
Délután 1-kor megrepesztették a burkot, kiderült, hogy már két ujjnyi a méhszáj, szóval elindulhat a folyamat.
Öt órakor jött az első fájás. Addig dvd-t néztünk, beszélgettünk, sétáltam, hátha beindul.
Na, ötkor rohamszerűen, minden szabályt felrúgva egyből 3 perces fájásokkal indítottam, ami eltartott este 7 ig, akkor már másfél percesek voltak és egy percig tartottak.
Közben még kádban is vajúdtam, hát az valami szuper jó volt. Tompította a fájásokat és ellazított.
Viszont amikor kimásztam a kádból mondhatni dupla erővel törtek rám.
Szóval este 7-kor néztek méhszájat, már addigra felszedődött, de a tolófájások nemigen érkeztek.
Akkor már elkerülhetetlen volt az oxitocin, onnantól meg még durvább fájások lettek.
Viszont Noémi nem akart kifelé jönni, sőt érezhetően visszahátrált.
Akkor az egyik szülésnő nyomta a hasamat, az én szülésznőm meg a méhszájat igazította a fejecskéje alá, hogy elinduljon, de még így is visszakozott a kicsi.
Kiderült, hogy a köldökzsinór kétszer a nyakára van tekeredve és az rántja vissza minden alkalommal.
Akkor már nagyon ki voltam, az sem érdekelt, ha császároznak, csak legyen már vége.
Szerencsére a szülésznőm megoldotta a helyzetet, az ujját a kicsi torka és a köldökzsinór közé tette, hogy ne szoruljon és úgy segítette az áthaladást.
Nekem már csak nyomni kellett. Így lett meg 20,34-re, szerencsére minden baj nélkül. Rögtön felsírt és rám tették. Valami iszonyatos béke szállt meg, megkönnyebbülés, hogy túléltük és egészséges a pici.
Szegény férjemnek szétszorítottam a kezét, de nem bánta, annyira biztatott végig, olyan aranyos és megható volt.
Nomit megfürdették, lemérték, felöltöztették, letesztelték, és mindezt ott a szülőszobán, mivel be volt rendezve a csecsemős résszel is.
Aztán maradt velem két órát ismerkedni, szopizni.
Kicsit hosszú lettem, de még itthonról pár szó. Nagyon aranyos, nem sírós baba, bár éjjel másfél-két óránként cicit követel. Nappal van, hogy alszik akár 4 órát is, de éjjel még nem megy.
A tejjel én is küszködök, valamiért a fixa ideám, hogy a korom miatt már nincs annyi tejem, és nem kap eleget.
Estére szinte annyira elfogy, hogy majd egy órát szoptatom és utána még éhes. Várni kell, hogy termelődjön ő meg addig sír.
Én meg annyira sajnálom, hogy rutinosan adom neki estére pótlásnak a tápszert.
Már előre irattam a dokival, mivel a két kicsinél is így jártam, hogy az elején pótolni kellett.
Nincs semmi lelkifurdalásom, csak az az egy érdekel, hogy ő jól lakjon és ne éhezzen.
Minden csepp tejet megkap, ezen felül ha éhes, tápszert kap. Eddig csak az esti etetést kell pótolni és nem nagy adagot, olyan 30-40 gr.-ot.
Képet ígérem teszek, csak még a fényképezőn van minden, ahhoz is vennem kell egy lendületet, hogy feltegyem a laptopra.
Majd most már jövök gyakrabban (remélem), bár holnap jönnek haza a kicsik, de azért lassan minden visszatér a régi kerékvágásba.
Noémi egy napos
