Sziasztok,
köszi a köszöntéseket!
Ma este megyünk is apával bulizni. Bár nem a névnapom miatt, hanem egy barátunk sörözője 9. szülinapját ünnepelni. Remélem nem lesz gáz itthon, tesóm marad szittelni éjszakára.
Emma még tegnap este kapott egy lázcsillapítót, attól jól kiizzadt az ágyában, és reggelre mintha elfújták volna a bajt. Taknyosság is csak jóval ébredés után indult be, kedve kifogástalan, étvágya szintúgy (ebéd egy fél tányér tárkonyos leves és egy fél tányér tészta volt, ennek jegyében zajlott a túrórudi evés is, abból is csak a fele kellett). Láz sehol
Orrát bioptronozom, arcát is fájlalta tegnap, azt is meglámpáztam. Kutya baja a gyereknek. Remélem így is marad.
Zsófi, Te ilyenkor hol edzel? Evezel a vizen?
Vagy teremben?
Cipővásárlás nem lehetett semmi
27-es láb? Azta! Nálunk Míra most érte el a 24-es méretet, Emma 23,5-es lehet.
Jaj, emlékszem, tavaly karira nem semmi mennyiséget sütöttél össze, sajnáltam is, hogy nem tartozom a közvetlen családodba
Idén érd be kevesebbel, rádfér a pihenés is!
Timi, ez a kajálás, ill. nem kajálás
Fúúúúúúúú, emlékszem, mennyi dühöt okozott nekem is
Kívánok hasonló javulást, mint nálunk!
Nyuszi, de ügyes Bada! Na ezt kipróbálom én is. Bár vicces, mert Emma ezerrel tiltakozik verbálisan, de nem fut el, sőt, beáll a lábam közé, ahogy szoktuk, bekulcsol a térdemhez, és hagyja, hogy a fejét "fixáljam" miközben szívom neki. Sőt, előtte ha olyanja van, még a porszívót is előkészíti hozzá édesem.
Hú, épp tegnap néztem rá egy rakatnyi üvegesre a spejzban. Még nem tudom, mi lesz a sorsuk, de valószínű ajándékozás.
De jó lenne, ha használna a stodal! Ugató gyereknél kevés rosszabb van. És tényleg nem hagyja őket pihentetően aludni, persze, hogy nappal kidől szegény. De talán Ti akkor már a javulás útján vagytok!!!!!
A csoki meg előbb utóbb mindennap emlegetetté válik egy gyerek életében. Rajtunk, szülőkön múlik a többi, hogy csak említés szinten marad-e. Persze vannak kivételek, mint pl Hanga, de nem ez a jellemző. Én szemét voltam, bár nem volt tudatos. Ugyanis csütörtök este megbontottak egy közepes csokimikut, és mivel vacsi után voltak, megengedtem, hogy egyék. Aztán azon kaptam magam, ill. őket, hogy majdnem mind betolták. Persze lett is nyafogás, hogy neki hányni kell, meg hasonlók. Persze sajnáltam őket, de kicsit talán elegük is lett a csokiból
Azóta elég könnyű őket lebeszélni róla. Ki tudja meddig fog ez tartani, de most ez van. Szörnyű anya vagyok
Móni, ez nagy szívás volt akkor. Már amit csak leírtál is sok volt, de végigcsinálni
Pláne úgy, hogy el tudom képzelni, mennyire kész vagy két egész nap nemalvó gyerektől. Nekem ez a két óra napközben annyira kell, mint a levegő. Kell ez a csend, vagy begolyóznék. Olyasmi, mint Timiéknél a Chamomilla szóba sem jöhet nálatok?
Enyémek rendszeresen korán kelnek, valószínű ezért is van pöcc nélkül a délutáni alvás. Mesélj majd, hogy sikerült letenni őket így, hogy reggel ébresztettél.
Kanalazással meg Te se foglalkozz! majd megtanulják a bölcsiben, ott nem lesz anya, akit kihasználhatnak. A csajaim annyit fejlődtek, hogy már a levest is egyedül, pár csöppel kanalazzák, joghurt, puding szintén. Tészta szintén kanállal megy, és mint egyszer írtam, a pizzafalatok is, de ez fájjon a legjobban
Míra egyedül öltözik, vetkőzik. Emma is próbálkozik már a vetkőzéssel. Majd ott rákényszerülnek mindenre önállóan, és élvezni fogják a tudást. Aztán ha mégis kérik itthon is néha a segítséget, bolond anyjuk, lelkesen csinálom, mert örülök, hogy még néha szükségük van rám