Hozzánk 1 éve besurrantak. Véletlenül elaludtunk nyitott teraszajtóval (és bezzeg az a kutya, aki most is veszettül ugat a szomszédban, akkor kussolt
)... Persze mi is elpvigyázatlanok voltunk (mondjuk nem utcára nyílik a terasz), de azért rossz érzés volt nagyon, hogy valaki a fejem mellől vitte el a notebookomat (ami egyébként már elég gagyi is volt, táp nélkül nem működött (azt nem vitték el), és az egyetlen értékes dolog benne a rajta lévő csomó családi fénykép és videó volt, ami azóta is sajnálok), én arra ébredtem, hogy kifelé megy...
Hát egy jó ideig zárt ajtók mellett sem mertem lent aludni, meg este sötétben kimenni a saját zárt ajtajú kertünkbe. Szóval nem is az az érték volt a legrosszabb amit elvitt (csak 80 eFt kp, két notebook), hanem egyrészt az irataink pótlása (és persze annak ellenére, hogy ellopták őket, nekünk mindennek a pótlásáért még fizetnünk is kellett
:(), másrészt ennél sokkal inkább az a érzelmi dolog, amit utána éreztem, mintha valaki ellopta volna a múltunkat a fényképekkel és videókkal és a biztonságérzetemet.
Petra!
Ha be tud, be fog illeszkedni. Akár az utolsó pillanatban is. Ha nem tud, annak oka van.
Bibi!
Nekem a 2. után kétséges volt a sima szülés a császár miatt. De még így is sokkal jobb volt, mint 4 ujjnyinál megtudni, hogy akkor most császár, mert így benne volt a pakliban eleve a császár, tudtam készülni. Én úgy voltam vele, hogy ha az kell, akkor az kell, ha meg megy simán, akkor az jutalom. Ugye a szülésnél a legfontosabb, hogy a végén mindenki egészségesen jusson ki belőle, baba is, de a mama is. Ha ehhez császár kell... Mondjuk a császát utáni sima szüléshez orvos kell. Én soha nem szerettem azt, amikor - szerintem - a császár érezhetően inkább az orvos érdeke, mint a mamáé. Szóval az én orvosom olyan volt, aki be merte vállalni a sima szülést is. És nekem nagy boldogság volt, hogy végül sikerült is.
Rita!
Nekem azt mondta az anyakönyves, hogy illetékmentes, azaz ingyenes! Nem egy ügyintézővel beszéltem, hanem az adott önkorm. anyakönyezetőjével, szóval gondolom csak tudja...
Azért én bizti, ami bizti, elküldöm a páromat (szerencsére pár megálló villamossal attól a cégtől, ahol most dolgozik).
Császár - nem császár: hát én azt gondolom, hogy a babának nem ez számít. Szerető anya várja így is, úgy is. Mint ahogy jó, ha a szülőszobán megszoptatják, de nem okoz semmi sérülést, ha akkor épp nem. Alapvetően abban hiszek, hogy minél hamarabbi kontaktus kell, ha nem indokolt, ne válasszák el (persze koraszülés vagy valami probléma az más). A császár meg - jó esetben - életmentés. Nekem soha nem volt gondom ezt feldolgozni, tudtam, ha továbbmegyünk a sima szüléssel és valahogy mégis megszületik úgy a kisfiam nem biztos, hogy túléli, de az majdnem biztos volt, hogy ép elméjű gyermek nem lett volna az oxigénhiány miatt. Csak ma annyira magasnak látom a topikokban a császármetszések arányát, hogy tényleg felmerült már bennem a gondolat, hogy vajon mindig kell-e. Mindig ez már a végső lehetőség? (Tudom, manapság ez nem feltétlenül szempont, mert ki akar ennyi gyereket, de ha nekem a 3. "csak úgy" lett volna császár (pl. csak azért, mert az előző is az volt, és meg se próbálhattam voltna a sima szülést, ami ugye sikerült is), akkor ma Dóra nem lenne a pocimban.)
T-pk!
Én megkérdezted a szülésznőt, hogy miért volt ez ilyen fájdalmas, és miért vérzett???
Ez normális amúgy? Nem tudom, de nekem ez olyan tágításosnak tűnik (de azt meg miért csinálta???). Még soha nem véreztem vizsgálat után, még akkor sem, amikor az orvosom tényleg megvizsgált nagyon... (A végén tényleg előfordulhat, hogy fáj, mert próbálják a méhszáj nyitottságán kívül a baba helyzetét is megnézni (fejét, mennyire illeszkedett be, burok dolgát), szóval jól felnyúlnak, és az bizony nem kellemes, ha nem nyitott a dolog.)