Sziasztok!
Boldog új évet Mindenkinek, és gratulálok a babáknak és családjuknak, akik időközben meszülettek, amíg távol jártam.
GAbi, Neked pedig köszönöm szépen, hogy hírt adtál rólunk!
Huh, de rég jártam erre... most is csak gyorsan beugrom, hogy megvagyunk, minden oké. Mór baba jó gyerek általában, éjjel mellettem alszik - nálunk nem is voltak olyan fogadalmak, h. másképp lesz, a bátyójánál is így volt -, ennek köszönhetően az éjszakák a helyzethez képest pihentetőek. Sírni nem szokott éjjel, csak úgy nyögdécsel néha, de megkapja a tejcsit, és aztán alszunk. Szóval ez bevált, nem is tudom mit csinálnék, ha folyton rohangálni kéne a kiságyához, nehogy a nagyot felébressze, mert mi egy szobában alszunk mindannyian. Viszont rengeteget bukik, folyton folyik a száján a tej, sokat szopizik, és cumit nem fogadja el. Kb. 3900 g-mal jöttünk haza a kórházból, és nem egészen két hét után 4750 g lett - 800 g hízás, hát az elég sok, úgyhogy a bukások ellenére jó sok tej marad benne is, úgy látszik. Ja, és állandóan kakil, még két szopi között is többször. Érdekes, h. ekkora különbségek vannak, olvastam, h. Gabiéknál milyen más a helyzet... bár nekem ez nem új, mert a tesó is ilyen volt. De ezen kívül teljesen két különböző világ a két gyerek... arra gondoltam nemrég, hányszor éreztem régebben rosszul magam amiatt, h. úgy láttam, néha sokkal kevesebbet tudok megcsinálni napközben, mint más anyukák, valahogy állandóan lefoglalt a fiam, és emiatt olyan "bénának" éreztem magam néha, hogy nekem miért nincs időm erre v. arra, ha másnak igen. Na ez most a második babánál elmúlt. Mert bizony most egy olyan babát kaptunk, aki mellett, ha egyedül lenne, szinte mindent meg lehetne csinálni nyugodtan. Pókica jutott eszembe, amikor többször is írta, micsoda különbség van gyerek és gyerek között... és mennyire igaza volt. Nálunk bizony most is a nagyobbik gyerkőc kíván sokkal több energiát, foglalkozást. Ő borzaztóan eleven, mozgékony, a pici nyugisabb, csendesebb, szemlélődőbb... egészen szokatlan, hiszen a bátyja már születése óta minimum egy egész embert kívánt, teljesen. Most már karácsonykor 10 napos babával el tudtunk utazni anyuékhoz, apuékhoz egy napra úgy, hogy gyakorlatilag babus meg se nyikkant egész nap, evett, aludt, nézelődött. Nem ordít, ha babakocsiban, vagy éppen autósülésben van. Ez nekem pl. nagyon új.
LÁnyok, akik több picivel vagytok otthon, egy kérdés, ill. segítségkérés: volt Nálatok olyan, h. a nagyobbik egyszerűen nem akart aludni? Mit csináltatok olyankor? Először úgy indult, h. a délutáni alvása elmaradt, képtelenség volt elaltatni, de este kimerülten beájult korán. Ezzel még nem is lett volna baj, de aztán már este sem akart aludni, és a kimerültségtől egész nap nyüszített, este altatásnál ordított, néha órákig szenvedünk. És közben látszik már reggel óta, hogy álmos. Ötlet? Megköszönném, ha írnátok valami tanácsot.
Annyi mindent tudnék még írni, de sajna elég kevés időm van, visszaolvasni sem volt még, úgyhogy reagálni sem nagyon tudok. De majd igyekszem, a levlistán is rengeteget kéne még visszaolvasnom.