Sziasztok!
Babusok noszogatott, hogy írjak... Ne haragudjatok az eltűnésért. Az igazság, hogy nem igazán tudlak titeket követni. Sok olyan szösszenet van már az életetekből, amihez nem tudok csatlakozni. Főleg mert annyira jó kis barátságok alakultak ki közöttetek. Valahol kívülállónak érzem magam, de ezzel nincs baj, én örülök, hogy tudtok találkozni, meg minden. Részben ezért is tűntem el. (Persze a fotókat nézegetem, már iwiw-en és facebookon ha tesztek fel, de nem vagyok képben talán azóta, hogy Timivel történt valami...)
Azt meg nem láttam fairnek, hogy néha írjak egy-egy helyzetjelentést, mert túl egyoldalú lenne. Most azért leírom, és ha nektek így megfelel, ezt tudom vállalni némi rendszerességgel. De tutira nem tudok képbe kerülni. Ha észre vettétek az utolsó bejegyzéseimben is annyira megritkultam, hogy azt sem tudtam mi van veletek
De ez persze senki más hibája, mint az enyém.
Csak hogy értsétek, kevesebbet ülök a gép előtt. Vagy ha igen, jobbára nyomozgatok, és olvasok ezt-azt, de nem igen fórumozok. Egyszerre építettem le minden grafomán függőségemet, azaz felcseréltem egy zárt bloggal, amit csak magamnak írok, és egy meghívóssal, amiben némi családi szösszenet mellett található a fogyókúra körüli harcaim.
Meguntam, hogy csak várom a csodát, és komolyan diétázni kezdtem. Számolom a kalóriákat több barátom sikeres próbálkozásán felbuzdulva. Mindemellett varrogatok sok mindent, bele kezdtem a táskák varrogatásába, de még csak két darab készült el belőlük (a lejgújabbról még képet sem tettem fel). Közben befejeztük a felújításokat, és ezen felbuzdulva lekapartam a tapétát a konyhában, fűrész porossal kitapétáztam, és lefestettem avokádó zöldre. Meg csináltunk némi szekrénykét, ami addig szolgál, amíg nem lesz pénzünk rendesebbre.
Lányok oviba járnak, egy hetet voltunk betegek, de semmi komoly a srácoknál sem. Nem rég felrátották a kukijukat és nagyon szép lett nekik, bár volt pár rossz napunk miatta!
Sokat vagyunk kint az udvaron és sétálunk, már kézen fogva egyre nagyobb köröket róva. Megnézzük a kamionokat az autópályán a hídról, vagy vonatot nézünk, vagy csak úgy kavicsot szedünk. Ügyesek. Bálint már mindent ismétel, bár elég fura hangja van.
Gergő inkább mutogat, és kevesebbet beszél, de nagyon ügyesen pakol. Azonban irtó balhés kiskölyök lett. Felborogatja a székeket, az asztalokat, dobál mindent, és lökdösődik, meg harap, csíp van hogy kedvtelésből. Sokat veszekednek és ez annyira elszomorít sokszor!
Még mindig velünk alszanak, bár berendeztem nekik a szobájukat megint, de csak max pár órát alszanak benne. Bilizés még nagyon messze, rengeteg teát isznak, és rengeteget szívok az átázással, bármit is próbálok, mert éjjel is kérnek ám inni. Bár legutóbb átaludták az éjszakát. Most kezdünk átállni az egy alvásra! Szemfog még csak egy van, az is Gergőnek.
Úgy egy hónapja álltam le a szoptatással teljesen!
Johanna 4 éves lett, de még mindig nagyon pörög, és igen csak feszegeti a határokat.
Vera sokat segít, de emellett irtó hisztis is lett. Látszik rajta hogy első gyerek, mert nehezen viseli, hogy nem ő van a középpontban.
Most ennyit rólunk.
Remélem mindenki jól van, ha van kedvetek, írhatnátok egy rövidke összefoglalót magatokról, hogy hogy is vagytok, elolvasnám!!!