Először is hadd köszönjem meg mindenkinek a rengeteg sok érdeklődést, aggódást, sms-t, látogatást, mindent!!!!!!!!!
Sajnos nem tudtam válaszolni rájuk, de rengeteg-rengeteg erőt adtak, hogy elviseljem ezt a 4 napot a kórházban! Próbélom mihamarabb leirni szenvedéseimet, már első éjszaka is az járt az eszemben, hogy ezt Pokolbéli Vig nappjaim 2 címmel kell a babanetre megirni
Viszont most, hogy már pár órája itthon vagyunk és aludtam végre 3 órát, arra gondoltam, hogy nem véletlenült akart a gyerek húsvétig várni, ez olyan volt, mint a keresztre feszités és feltámadás....
Életem legeslegrosszabb élménye volt ez a 4 nap, megtanulntam, hogy hogy lehet emberi hozzáállással teljesen tönkretenni valakinek az egoját, napjait, éjszakáit és az a baj, hogy ezzel a babáét is. Áhhh, nem kesergek igy itt tovább, leirom majd részletesen, hogy mi minden történt, csak előbb muszáj visszaolvasnom egy picit, mert annyira kiváncsi vagyok rátok!!!!
És egyébként meg amúgy is már minden szép és minden jó, várom, hogy felébredjen Andriska (ja, első itthoni szopinál eszembe jutott, hogy tök jó nevet adtam a gyereknek, " Itt küzdenek Andriska és Riska, lássuk, melyik győz"
na, ezután majd leesett a gyerek a hasamról, úgy röhögtem magamon, amitől meg persze a császár akart szétesni...
Ja, és Jim, nem elkeseritésképpen, de hazajöttem, első dolgom a mérleg volt, gondoltam, immár két napja nem ettem, meg a szülés meg minden, számitottam legalább egy olyan laza 12-15-re... aha, - 8 kg... még vizes vagyok egyébként, úgyhgoy bizom, hátha...
Ja, és sürgősen meg kell tanulnom fejés közben irni, mert igy már azért türelmetlenkedtem a fejéssel, hogy irni akarok végre!!!
Olyan jó újra köztetek!!!!!!!!! Ahhh, mindjárt ezen is bőgök, de komolyan, annyira hiányzotatok és annyira-annyira jól esett minden egyes szavatok, nem is tudjátok!!!!! Na, ez volt az utolsó érzelmi ömlengésem, persze itt bőgök a meghatódottságtól, hogy milyen rendesek is vagytok... bocs, irjátok a hormonjaim számlájára, de akkor is, KÖSZÖNÖM!!!