Eszter.eu, Juditkecskemét, Pepike, Tündérmanó! Gratuláció nektek! Sok boldgoságot a babákhoz!
Várjuk a beszámolókat és a képeket!
Lányok, el vagyok ámulva, itt tényleg csupa szép baba van! Nagyon jól sikerült ez a márciusra becélzott széria!
Eszterxx, télleg, milyen is az a pocak???
Most akkor mégis átlagosan fogjuk hozni a február 29-et???
Hú, csajok, Laurával egyre strapásabb az élet.
Nappal összesen 2-3 órát aludt az utóbbi 3 napban, a fentlét 70%-át sírással és szopizással tölti ki, elvétve van el csendben. Éjszakánként is úgy néz ki, hogy egyre sűrűbben kel fel. Tegnap este először aludt 2 órát fél 9-től, majd onnantól úgy nézett ki, hogy 3/4 órás-1 órás szopifentlétek és 1-1,5 órás alvások váltogatták egymást reggel fél 9-ig, szóval meglehetősen fárasztó... Nem értem, az első két és fél 7 volt a reklám-verzió, hogy azt higgyük, hogy egy kis angyalkát kaptunk ajándékba, erre mostanra kezdi elérni Erik nemalvós szintjét. Lehet, hogy ez családilag van programozva???
Csak az a baj, hogy napközben vagy szoptatom, vagy járkálok vele, mert ordít, így szegény Erikkel semmit nem tudok szinte játszani. Ezért időnként hagyom sírni a picúrt, aminek nem igazán vagyok a pártján
, ráadásul Eriket is zavarja. Félek, hogy előbb-utóbb elege lesz a tesóból...
Érdekes módon sokkal jobban viselem mégis ezt az egész tortúrát, mint Erikkel, pedig így két gyerekkel nehezebb kezelni a dolgot. Talán azért, mert tudom, hogy előbb-utóbb vége ennek, mert megnő
, vagy azért mert nincs időm ezen agyalni, vagy azért mert tudom, hogy tök fölösleges magyarázatot keresni a gyerek sírására, és vádolni magam, hogy valamit nem csinálok jól, mert úgysem segít semmi, csak az idő??? Mindenesetre messze nem vagyok olyan depis emiatt, mint anno. Azért lehet, hogy némi alvásjavító homeos bogyót azért bevetek, de még várok egy-két hetet, vagy amíg Erikkel együtt bírjuk idegekkel
.
Pati drága, gyerekeid csodásak
, és megértelek, hogy máris szomorkodsz a meg nem születő harmadik miatt. Mi függőbe tettük a kérdést, a terhesség elején és végén, no meg a szülés után azt mondtam, hogy köszönöm, ennyi elég volt, de már kezdenek ezek a kellemetlenségek feledésbe merülni. Mondjuk ha Laura is ezt az ordítós-nemalvós formát hozza továbbra is, akkor jelentős lökés lesz abba az irányba, hogy kettőnél megálljunk...