Sziasztok!
Hékás köszi az érdeklődést, jól vagyunk, gyorsan telnek a napjaink. Számomra mostanában kezd a mozgás nehézkessé válni, kezdek bálnásodni

. Bár nem hiztam idáig sokat (7,5 kg), de kezdem bepótolni a lemaradást, engem is "megtalálnak" az éhségrohamok rendszeresen az esti, sőt éjszakai órákban

. De az alvásom lényegesen javult

. Már képes vagyok 6-7 órát is egyhuzamban aludni.
Készítgetem a dolgainkat is szép lassan, bár még vannak hiányosságok. A kórházi csomagból a tisztálkodó eszközök és a mellszívó hiányzik, hálóingek nem kellenek, nem lehet sajátot használni, bár még egy pár papucsot be fogok készíteni. Szoptatós melltartót, melltartóbetétet, bimbóvédőt ilyesmit nem viszek, az első szülésem után sem volt rá szükségem, sok felesleges dolgot nem akarok cipelni.
A babadolgok is hiányosak még, pelenkák és kendők még beszerzésre várnak. Ja és még a kiságyat kell összerakni, de minden kéznél van.
Ahogy közeledik a szülés időpontja, a család és a környezetem ismétli önmagát, anno mikor a lánykámmal voltam terhes. Akkor értettem, hogy mindenki osztogatja a tanácsokat, sőt parancsokat, hogyan csináljak mit, mint első gyerekes anya. Most is szükségem lehet tanácsokra, de sokan erőszakosak és én ezt olyan nehezen viselem

. Inkább egy kicsit most begubózok, elvagyok itthon lánykámmal, nem megyek senkinél egy ideig, egyszerűen nem tudnám elviselni ugyanazt a sok erőszakos okoskodást, mint 4 éve. Volt, aki azért sértődött meg, mert meghallgattam a tanácsát sűrű bólogatások közepette, de nem úgy csináltam mégis, mert nem láttam jónak (pl. azért szoptatok sűrven, mert magamra akarom kapatni stb). Ma azért szóltak meg közepes hangnemben, mert nem pólyában hozom haza, hanem overálban. Persze nem szólok semmi sértőt vissza, de nem is hagyom magam, próbálom a megsértődéseket elkerülni. De nekem ez annyira nem hiányzik, olyan fárasztó. Nem erre szeretnék koncentrálni, hanem arra, hogy hamarosan egy egészséges kisfiúnak adjak életet és addig is tudjak pihenni, lánykám lelkileg előkészíteni a ránk váró változásokra. Lehet, hogy lelkileg én vagyok már érzékenyebb, de annyira szeretném elkerülni ezeket a dolgokat. Van valamelyikőtök hasonló helyzetben?
Na jó kis teleregényt irtam.
Léptem is, jók legyetek! Még pár hét és babázhatunk van aki először, van aki újra!
Ja, kérdés! Visszaolvastam és el akartok költözni? Zárt lesz a blog? Hogyan működik ez? Sajnálnám nagyon, ha egyszer nem olvashatnálak titeket.
Anita