Benn v. kinn témához:
Amikor a szülés után Gergő karjából kivették a kanült, kiküldtek. Borzalmas 5 perc volt! Hallani, ahogy sír, miközben az ember végtelenül tehetetlennek érzi magát.
Szívem szerint berohantam volna, h. megvédjem mindentől és mindenkitől. Abban a pillanatban eltűnt a racionális énem és felébredt bennem az anyatigris. Már nem orvos voltam, aki tudja, h. szinte semmi borzasztót nem csinálnak, csak anya, aki meg akarja védeni a kicsinyét.
Szerencsére mire eddig eljutottam, már hozták is ki.
De azért érdekes dolog volt így utólag.
Jobb, h. kiküldtek!
Amikor először vittem oltásra, megfutamodtam. Gyáva nyúl vagyok!
A gyerekorvos is csak nézett rám, h. NEKEM mi bajom van?
Cserbenhagyom a gyerekem?
A következő oltásnál már ott voltam vele, fogtam a kezét, beszéltem hozzá, igyekeztem nyugodtnak és határozottnak látszani (pedig mennyire nem voltam az!) és bevált.
Szerintem ilyen esetekben szükség van erre.
DE!
A mindennapi gyakorlatban, orvosként én is tapasztaltam a Kavics által elmondottakat, hogy a rettegés át tud ragadni a gyerekre a szülőről, ill. hogy vannak gyerekek, akik anyunak v. apunak nyomják a műsort, de ha kiküldöm a szülőt, az addig kezelhetetlen hisztizsák egyből kezelhetővé válik.
Vannak gyerekek, akiket csak azzal tudtam rávenni, h. nyissa ki a száját, h. megmondtam: ha nem hajlandó megtenni, anya kimegy!
Volt olyan is, ahol anyuka megmondta, h. ő olyan szinten retteg a fogorvostól, h. még a fúró hangjától is rosszul van, de nagyon büszke a 7 éves fiára, aki egyedül beül a székbe, gyerek persze ettől baromi büszke magára! Idővel aztán anyuka is erőt vett magán és azóta ő is fokozatosan kezelhetővé vált (gondolom ciki volt a gyerek előtt égni!
).
De volt olyan gyerek is, aki kezes bárányból átment őrjöngésbe, pusztán attól, h. az anyja - aki addig folyamatosan fogta a kezét - a kezelés alatt kiment a wc-re.
Szóval gyereke válogatja!
De néha tényleg jobb, ha kimegy az ember, pláne ha a saját pánikunk kezd átragadni a gyerekre, aki ettől kezelhetetlenné válik.