Sziasztok!
Mimi! Gratulálok Zsomborhoz! Sok boldogságot!
Üdvözlöm az újakat! Sajnálom, hogy ilyen sokan lettetek.
Juca! Ismerem az érzést!
Kacika után az én gyomromat is el kezdte szorongatni.
Judit! Bármennyire is átérzem a a fájdalmadat, nagy butaság volt, amit csináltál.
Egy anyának a meghosszabított teste és lelke a gyermeke. Ha magadban kárt teszel, bennük is. Csak képzeld el, hogy sikerül, amit terveztél, bennük micsoda fájdalom és űr keletkezne. Nem akarhatod ezt nekik. Nekünk, anyáknak sokszor össze kell szorítanunk a fogunkat és mosolyogva tűrnünk, amit a sors kiró ránk. Miattuk. Most tudom csak én is igazán átérezni ezt.
Zsuzsu! Amikor írtad, hogy Ábelt fejleszteni kellene, gyorsan legörgettem, hogy megnézzem a vonalzót és az első gondolat az volt, hogy teljesen jól működik Ábel, nincs még mit fejleszteni. De utána Juca pontosan megfogalmazta, hogy miért. A gyerektársaság viszont szerintem is jót tenne neki. Hétvégén vendégségben voltunk, volt ott egy 1 éves, egy 3 éves, egy 5 éves és egy 7 éves gyerek. Annyira jó volt nézni, ahogy játszanak és terelgetik egymást. Tudom, hogy nehéz megoldani nektek, de ha már egyszer beviszitek a városba, akkor inkább egy jó játszóház, mint egy drága fejlesztő foglakozás.
Encike! Nem feladni ilyen gyorsan. Nézd csak meg Linát vagy Kislibust! De ha annak idején én is ilyen gyorsan feladtam volna, nem szuszogna itt mellettem az én kis pelenkásom. (Emlékeztetőül: 15 hónap várakozás és gyógyszerszedés után sikerült!)
Rólunk: idáig azon paráztam, hogy nem eszik a gyerek, most azon, hogy túl sokat eszik.
Három és fél hetes és lassan eléri a 4 kg-ot. Ez a születési súlyhoz mérve is 700 gr hízás, ráadásul ugye 3 kg alatti súllyal jöttünk haza. Egy kis zabagép lett. Három óránként szigorúan követeli a jussát, nem bukik, nem hasfájós, jól alszik, kaki van rendesen, így nincs szívem kevesebbet adni neki. Nem is tudom, hogy hogy csinálnám. Szopás felénél szedjem le a ciciről?
Hétvégén anyósnál voltunk. Tiszta stressz volt. Nekem.
Agyon aggódta magát. Egész hétvégén azt hallgattam, hogy éhes a gyerek, fázik, le ne ejtsd, fáj a hasa, stb, mindezt azért, mert néha ébren volt Marci két szopi között és mondogatta a magáét. Nem tehetek róla, ilyen nagydumás gyerekem van, aki már három hetesen sem tudja befogni a szájacskáját.
Persze az lett a vége, hogy állandóan felkapkodta, és próbálta elringatni. Marci ráérzett az ízére a dolognak és már este is ölben akart lenni. Nem tudtam elaltatni az ágyában, magam mellé kellett venni.
Tegnap este jöttünk haza és féltem, hogy itthon sem fog aludni, de szopizott, betettem az ágyába, kicsit dünnyögve méltatlankodott, de utána elaludt. Éjszaka sem volt probléma jelzett, hogy éhes, szopi, majd alvás. De mondtam a páromnak, hogy most azért nem megyünk egy darabig.