Sziasztok,
megint csak bekukk... én csak nagy léptekben olvasok ám, több napokat vetek össze...
szóval Kavicsom, mostanában írtad, milyen jól össze tudsz hangolódni a fiaddal, ebben olykor még a párod is megzavar. Hát akkor miért hallgatsz egy TV-s védőnőre, akinek úgyis az a dolga, hogy ott üljön a stúdióban és megmondja a tutit? Vagy az egyik félnek nem fog tetszeni amit mond, vagy a másiknak.
Hallgass az ösztöneidre, lám én is azt tettem, olyan nagyot nem hibáztam. Mindig, mindenkor, ha olyan helyzet jött, hogy valaki beleugatott, kéretlen tanácsot adott, manipulált,
sugallt , vagy olvastam valamit, csak összezavarodtam, eltűnt a belső hang és jött a káosz. Emlékezz, én a Suttogót is kidobtam. (Nincs is meg.
)
Rá fogsz jönni, ha valamit szarul csinálsz, hidd el! És akkor majd korrigálsz.
Különben ezek a problémák 2 éves kor körül sem tűnnek el, és most megint az anyós téma. Anyósom mostanában egy beteg férjet ápol, cipel kórházból ki-be, kivan. Így szokása, hogy hazaszökik 1-2 napra, és a fiával üzen, hogy jön 1 órán belül. Nem először játsszuk el, hogy nem vagyok otthon. Miért lennék? Pontosan tudja, hogyan élek: délelőtt munka vagy rehab, délben elhozom Bogit, ő alszik én gépen Netezek/dolgozok/eszek, felébred, utána megyünk együtt boltba, ide-oda. Különben a gyerek is izgőmozgó mint én, már látom. Rettentően tud itthon unatkozni, és imádja, ha megyünk. Szóval sokszor csak este vagyunk itthon. Anyósom meg mérges, hogy nem itthon kotyvasztok és várom, hogy valaki megtisztel a látogatásával. Mindegy.
Na, szóval amit írni akartam, mi is megütköztünk mostanában, ez pedig a 2 éves gyermek etetése című fejezet. Bogi év eleje óta elég sokat volt beteg, nem mondom, hogy lefogyott, de próbálok figyelni arra, hogy értékes kajákat egyen. S mivel válogatós lett (naná), ezért fokozatosan ki kellett iktatnom a nassolást, hogy azzal ne teljen el, és megegye a sonkát, a főzit, mikor mit, amikor annak ideje van. Szépen elkezdtem megvonni a kakaót, csokit, kekszet meg hasonló baromságokat. Istenemre mondom, kemény munka volt.
Erre jön anyósom, és betrillázik mindenféle sütikével, de amitől rosszul vagyok: CHIPS-szel és sós-szezámmagos szarokkal! És szórja a gyerek elé. A múltkor ezt eljátszotta, minden halk tiltakozásom ellenére, eredmény: a gyerek nem vacsorázott, majd másnap hajnalban kelt, mert felverte a korgó gyomra (lásd elszökött majd hazatévedt macska effektus). Azt hittem, gutaütést kapok, mert ezt láttam előre.
Hosszú távú eredmény: megint jött most a nagyanyja 1,5 hét után, a lányom persze nem hülye, és tudja, hogy őt aztán kenyérre lehet kenni. El is kezdte revolverezni a nagyanyját vacsoraidő előtt másfél órával, hogy kakaóóóóó. Közöltem, hogy erről szó sem lehet, és elmeséltem a múltkori esetet.
És most kapaszkodjunk: anyósom a gyerek szeme láttára elkezdett velem vitatkozni és indult, hogy adjon neki sósat, meg keverjen kakaót. Hogy milyen szívtelen vagyok. Azt hittem, lefejelem, de legalábbis kirugdosom a házból.
A gyerek őnála azt csinál amit akar, de az én házamban nehogy már ő mondja meg, hogy mi történjék a gyerekkel!
Fel kellett emelnem a hangom és rendre utasítanom. Tök szar volt, a gyerek végignézte, utána persze bőgött, én meg voltam a szar anya... (de legalább vacsorázott rendes kaját... és utána megkapta a kakaóját is...)
Szóval én nem bírom az ilyet... hogy mások mondják meg, hogyan kell nevelni egy gyereket...
Rami, Csakegy, második gyerek szindrómások: szerintem úgy lesztek vele, ahogy én, igazából akkor hiszitek már el, amikor mozog. Meg tudom érteni. Kicsi gyerek mellett, pláne ha ijedség is volt a terhesség elején, teljesen más ezt megélni...
Csajok, akiket érdekel a tali: mostmár aztán lesz játékszoba!
Sőt a másik elsötétíthető szobában kiságy is lesz! Bogi dadusát megfűztem, hogy jöjjön, szóval felügyelő is lesz! Nem kiszúrni velem!
Voltam ma genetikai UH-n, Benjáminunknak van egy méretes kis kukija és minden OK.
[/url
(Iszonyú szívás egyébként, hogy Lilla nem tud babakocsiban aludni... most mondhatnám, hogy ezt jól elszúrtuk de nem is volt rá esély, hogy rászoktassuk... az autósülésben viszont marha nagyokat horpaszt:)))) arra jól rászoktattuk:))))) (a kenguruban is alszik de mostanában nem cipelem annyit, hogy aludhatna... bár ma jó sokat kenguruztunk...)
akkor én tokajizzak? 
?
, a mai napra! 
én meg itt ülök álmosan. Vízszintesben reklamál. Pihenőszékében egy darabig elvan, aztán szórakoztatni kell, különben rikkantozik jó nagyokat. és roppant elégedetlen.... 
ruhapróba
.
