Két angyal, egy idősebb és egy fiatalabb leszállt a földre, hogy megismerjék az embereket.
Szállást keresve, bekopogtattak egy dúsgazdag család palotájának díszes kapuján...
A gazda és a felesége otthon voltak, de fitymálták az idegeneket, azonban mégis beeresztették őket. Szállást a nedves hideg alagsorban, a betonon mutattak nekik. Étlen szomjan a két angyal lefeküdt a hideg, nedves padlóra...
Még mielőtt elaludtak volna, az idősebbik angyal észrevett a pince falán egy tátongó repedést, amiből szikrát szórt valamiféle fényesség.
Jobban megnézték az angyalok és láss csodát, egy nagy teremnyi arany, gyémánt és kincs volt ott befalazva...
Az idősebbik angyal fogta magát és a repedést elsimította, hogy a fal makulátlannak tűnjék, ragyogott mintha most vakolták volna...
A fiatal angyal megkérdezte őt reggel:
- Miért tetted ezt?
- Soha nem tudhatod, minek mi az értelme... válaszolta az idősebb angyal és ezzel tovább álltak.
Az éjszaka újból elérkezett, amely egy szegény paraszt ember házához vezette őket. Ismét szállásért kopogtattak.
A szegény paraszt és a felesége megörültek az angyaloknak... Meleg étellel kínálták őket és a saját tiszta szobájukat engedték át a jövevényeknek. A két angyal puha párnák közt tölthette az éjszakát, míg a gazda és a felesége a konyha kövén vetett magának ágyat...
Másnap reggel hangos zokogásra ébredtek az angyalok.
A konyhaasztalra borulva találták a parasztembert és a feleségét. Keservesen sírtak.
- Mi a bajotok? - kérdezte tőlük a fiatal angyal.
A gazda ekkor elmesélte, hogy reggelre holtan találták az egyetlen tehénkét, aki a tejével eltartotta őket...
Ekkor gyorsan a fiatal angyal az idősebbikhez fordult....
- Ezek az emberek jók voltak hozzánk, miért engedted meg hogy a tehenük elhulljon?
Erre az idősebbik angyal így válaszolt:
- Soha nem tudhatod, minek mi az értelme...
Emlékszel a gazdag emberre és a pökkhendi feleségére? Látszólag újjáépítettem a pincéjüket, de tudd meg, soha nem fognak ahhoz a titkos gazdagsághoz férni, ami a fal mögött rejtőzik...
Ma éjjel mikor Te már elaludtál , a halál angyala eljött a paraszt kedves és szeretett feleségéért. Nem engedtem be az ajtón, hanem rámutattam az ólban a tehénkére... Azt vitte magával...
- Soha nem tudhatod minek mi az értelme...