Sziasztok!
Lassan vagyogatok!!!
Nos, lassan kezdek regenerálódni. Végre tudok ülni. Na nem egész nap....
Sajna a wc-vel még akad némi problémám, de remélem az is javul a napokban...
No akkor az én történetem:
2008.11.03
Pénteken jött egy megérzés, hogy azt hiszem hétfőn lesz baba. Be is készítettem mindent a kocsiba. Még mosolyogva mondtam a páromnak, hogy figyi, szerintem hétfőn már nem jövünk haza...
Közben poénkodtam a családommal, hogy 1-én és 2-án bizti nem szülök. Ők meg mosolyogtak, hogy ez azért nem így megy.
Eltelt szépen a hétvége. Hétfő hajnalban, amikor 3 órakor kimentem a szokásos pisire átfutott az agyamon, hogy hű, vajon tényleg ma lesz az a nap?
Fél 5 kor újra pisiszünetet tartottam, de ahogy benyitottam a wc-re kicsit kicsurogtam. Bosszankodtam is egy sort, hogy na tessék, tényleg bepisilős leszek a végére. Majd pisi és közben átfutott az agyamon, hogy o-ó, ez kicsit több volt, mint szokott lenni(mármint ami kifolyt). Így kimentem a fürdőbe bugyit cserélni, ahol újfent csurogtam kicsit. Ekkor szerintem a vérnyomásom felment 200-ra. A szívem a torkomban dobogott. Úristen, ez már az!!!!!!! Vagy nem?
Bementem a szobába, vártam egy percet, hogy megnyugodjak és felébresztettem a párom.
-Figyu,szerintem elment a magzatvizem. -Ő alig fogta először fel. Majd kiugrott az ágyból.
Mondtam neki, hogy nem vagyok benne biztos, de felhívom a szülésznőt. Ő mondta, hogy hát ha elfolyt akkor a kórházban a helyem. Lezuhanyoztam és bosszankodtam, hogy nem mostam este hajat. De már nem mertem bele kezdeni...
És elindultunk.
Háát, mit ne mondjak én nyugtattam a drágámat, nem kell annyira sietni, beérünk, nem fáj, mert hát annyira sietett, hogy szinte féltem...
Szépen odaértünk a kórházba. Közben is csordogáltam picit, de nem volt vészes. Majd kiszálltam a kocsiból és elöntött a niagara. Csuromvizes nadrágban felmentünk az 5.-re. És közöltem, hogy szülni fogok.
Felvették az adatokat, közben megkérdezte a nővérke, hogy nem volt betétem? Én ekkor lenéztem magamra(mintha egy vödörrel leöntöttek volna) és közöltem, hogy de volt....
Aztán irány a szülőszoba. Fájásom nuku. És csak egy újjnyi voltam. Sétáltam, vihorásztam, gondoltam ez nem is olyan rossz.
Kaptam az eda miatt valamit utána meg oxitocint. Na ahogy azt bekötötték, megindultak a fájások. Ekkor már 9-10 óra volt. Na ekkor észrevették, hogy bár azóta mégegyszer elöntött a magzatvíz mégis van burok, úgyhogy megrepesztették és újra tocsogtam. Meg is jegyezték, hogy jó sok vizem volt. 11 órakor már iszonyat fájásaim voltak. Tudtam én, hogy nem menne ez nekem eda nélkül. Délben kaptam meg a fájdalomcsillapítót, akkor lettem 2 újjnyi, de akkor már alig tudtam magamról. Hogy mi történt ezután nem nagyon tudom, mert be-be aludtam. 3 körül éreztem, hogy nyomnom kéne... Jött a doki, mondta, hogy még picit forogjak 1-2 fájást, hogy eltűnjön a méhszáj. Fél 4 kor már mondtam, hogy nem megy, nyomnom kell nagyon.
Segített a doki is kicsit. Pár nyomás után kint volt a feje, majd utána sikerült kibújnia.
Csak egy pillanatra láttam. A szülésznőt hallottam, hogy ez meglesz 4,3 is. Ekkor megdöbbentem. Azt nem lehet.
Aztán odaadták. Nem tudtam szólni, csak sírtam. Sírtam és nem bírtam abbahagyni. Elvitték, apuka hozta vissza. Ekkor megint eltört a mécses. Olyan gyönyörűek voltak együtt. Apa és fia...
A varrás nagyon fájt... Viccelődtek is, hogy megszülök egy 4400 grammos gyereket és jajgatok a varrás alatt....
Hátha fájt, mit csináljak??????
Utána ott volt velünk 10-ig a szobában. Majd elvitték, mert sajna eléggé megviselt adolog és egyedül még felkelni sem tudtam... De másnap jobb lett.
Azóta is csak nézem és el sem hiszem, hogy van egy fiam..
A köldökcsonkunk tegnap leesett.
Irigylem a sok tejeseket. Nekem Lacika 110-120 eszik. Ebből 40 a tejem... A többi tápszer.
Viszont a kórházba mi 4060-ra estünk vissza és tegnap már 4480 volt. Úgyhogy túlteljesítünk minden tervet.