Szasztok Leányok!
Csak életjelet szeretnék adni magamról.
Jelentem a gödörből már kifelé tartok, de még nem vagyok túl rajta, de küzdök. Hogy mi a baj? Hát gyakorlatilag minden.
Anya:
A jövő hét után kezdődik a kemoterápiás kezelése. Most ott tartunk,hogy nem múlik el nap keserves zokogás és sírás nélkül. Egyszerűen nem akar küzdeni. Olyanokat mond, hogy nekem már úgysincs szükségem rá, mert már megállok a lábamon meg ilyesmik. Próbálok erős lenni, de ez borzalmas nehéz... Hiába is mondanám,hogy "anyám nem vagy normális, hogy ilyeneket mondasz" teljesen lepereg róla. Mondom neki küzdeni kell, mert nem adják könnyen a gyógyulást, hát küzdjünk együtt, de ez sem használ
már nem tudom mit csináljak! Kitaláltam, hogy naponta felhívom valami hülyeséggel, hogy érezze már,hogy mennyire szükségem van rá, és egyáltalán nincs még itt az ideje, hogy elváljunk egymástól. Sajnos édesapámat öt éve vesztettem el, abba is majd belezakkantam, hát ha most még anyu is elmegy ráadásul úgy, hogy ő sem láthatja az unokáját (aki sajnos még útban sincs!!!
) abba biztosan beleőrülök!
Munka:
Tiszta dedó! Természetesen mindenért - még azért is, hogy levegőt veszek - én vagyok a hibás. Persze a nagy kapkodás miatt hibát, hibára halmozunk, s ez persze rontja az imázst! Két hete nagy beszélgetésre hívott a főnököm, hogy azonnal mondja meg, hogy mi bajom az új kolléganőimmel, mire közöltem, hogy csupán annyi,hogy nem akarnak dolgozni. Erre jól leszidta a kolléganőket, és részéről a fáklyás menet.
Baba:
Hááát ez nagyon nem akar összejönni nekem.
kb egy hete voltam dokinál, s amellett, hogy kiderült rosszul szedtem a gyógyszert - ezt most hosszú elmagyaráznom, de a lényeg,hogy kevesebbet vettem be, mint kellett volna - csupán egyetlen egy petécske érett meg, a mi a 11. napon még csak 12mm volt, a 14. pedig már 22,5mm. Ez mind szép és jó, csak az a baj, hogy valamiért nem termékenyül meg. Na jó, ezt a hónapot azért még nem írom le, mivel jövő hét után kellene nem megjönnie. A doki viszont azzal "fenyeget", hogy ha őszig nem jön magától, akkor jöhet az inszem. Egy gondom van, már attól is félek, hogy az sem fog összejönni... Tudom-tudom hülye vagyok, hogy ilyeneket gondolok, de ez van.
No, amíg ezeket a dolgokat nem tisztázom magamban, addig csak ritkán leszek. Mért? Mert borzalmasan negatívan tudok néha gondolkodni, és nem venném a lelkemre, hogy bárkinek is elvegyem a kedvét még az élettől is! De ígérem,hogy amint úgy érzem, hogy minden rendben jelentkezem!
Addig is legyetek jók, nagyon vigyázzatok magatokra, és a babákra!
Millió ölelés:
Anda