Mea
Boldog szülinapot!!!
Pilis
Én nem bírnám ki hétfőig
annyira izgi
Mi nagyon drukkolunk!!!
Annácska
Kivételesen gratula a mensidhez
Az utolsóhoz egy időre!!!
Stella
Azért még aggódok. Nem is kicsit. Számolom a napokat, hogy mennyi telt el az esés óta, ez már a 6 nap. Mindig reménykedem, csak megúsztuk már, de félek is, mi van, ha még utólag történik valami. Időnként szúrkál itt-ott a pocim vagy a gyomrom, én már nem is tudom hol, és ilyenkor különösen megijedek. Persze lehet, hogy az esés előtt is volt ilyen, csak akkor nem figyeltem rá ennyire oda.
Ráadásul iszonyú bűntudatom van, azóta se emésztettem meg, hogy mi lett volna, ha akkor nem megyünk el az autómatához, ha nem arra megyünk, ha nem fordulok vissza, ha figyelmes vagyok, (hisz már előtte egyszer elestem), jobban kellett volna vigyáznom. De ha még át is estem az oszlopon, miért nem tettem le a kezeimet, miért hagytam, hogy a hasamra essem. Szörnyű ez a lelkiismeretfurdalás.
Ugyanakkor meg örülök, mert mi van, ha a pocimmal pont ráesek magára az oszlopra, vagy mondjuk lépcsőn gurulok le. Még a hideg is kiráz tőle.
Na mindegy, illetve nem mindegy, de nem terhelek ezzel senkit. Elég ha magamat utálom. Többször nem eshetek el, és azóta úgy közlekedek, mint egy rokkant, állandóan belekarolok valakibe, a lépcsőn a korlátot fogom, az utcán meg a földet nézem folyton. És csak oda megyek el, ahová feltétlenül szükséges.
Jura
Nem tudom tetszett-e a neve, mert tegnap a sok kocsikázás miatt nagyon meghúzta magát a kis drága, de apucinak megtiltottam, hogy így nevezze
Ja, és köszönjük a talpdícséreteket!!!
Babus+Kristófka