2011.02.13 07:17
Szerző: Anonymous
Sziasztok!
Tegnap délután érkeztünk haza. Zalán a súlyát is szépen megtartotta. Tegnapelőtt este még hízott is, a nővérek meg is lepődtek, akkor 4100 volt. Haza viszont 4040-el hoztuk.
Zalán születésének története:
Az egész talán kedden kezdődhetett, amikor reggeltől-estig, erős hányingerrel, és hasmenéssel küzdöttem. Délutántól pedig már annyira se bírtam mozdulni, hogy Regiért elmenjek az oviból. A láz éjjelig megmaradt, amikor is hajnali 2-kor felkeltem és még bevettem egy algopyrint. És éjjel a teát szürcsölve, arra gondoltam, hogy most ilyen állapotban nem szeretnék szülni. És visszafeküdtem, a következő 4 órát végig aludtam.
Szerda reggel még nagyon gyenge voltam, legyürtem egy kiflicsücsköt, meg 2 db kekszet, egy pohár vízzel. Aztán jött valami enyhe fájás féle, de hát ezek voltak az utóbbi két hétben is. Majd elmentem zuhanyozni, és ott is volt egy fájás, elég gyenge de nem múlt el a melegvíz hatására sem, még itt sem kezdtem gyanakodni, de a gyenge állapotomra tekintve megkértem a férjemet, hogy vigyen el minket az ovihoz, és engem az NST-re. Még amíg készülődtünk, talán volt egy vagy két fájásom, szóval kb 20 perces, így útólag számolva. Elindultunk az ovihoz, Regit bevittem, odafelé, és visszafelé is volt fájásom. Ezek lehettek a 10 percesek, de erősnek még ez sem mondható, csak a rohanó tempomból vett vissza, ugyanis nagyon siettem, mert késésbe voltam a 8.30-as NST-ről. Az autóban már jött a dejavu érzés. 5 percesek, Reginával is ilyennel indultunk be a kórházba. Aztán besétáltam az NST-re, akkor is és az NST-n ülve is, 5 perceseim voltak, a fájások csak 20-40 között mozogtak, pedig elég erősnek tűntek, de abszolút türhető volt. Aztán valamiért a dokim is lenézett NST közben pedig nem szokott, kérdezte mizujs! Mondtam vannak 5 perceseim, ő meg mosolygott, legyintett, gondoltam én is még van jó néhány órám. Visszament a rendelésére, az NST végezte után kiültem vártam a vizsgálatra a 40. betöltött hét miatt, aztán kint meg hirtelen 3 perceseim lettek, na azok aztán durvák. Már orvost akartak hívni nekem a kint ülő emberek, de mondtam nekik, hogy ez így fáj, ne foglalkozzanak velem. Aztán 15 perc múlva mégis bementem, megkérdezni, hol a dokim, mert nagyon erősek a fájások. És pont belépett, megvizsgált, 3 újjnyi, gondoltam még van mit ledolgozni, visszamentem öltözni. És onnan már lábon sehova. Egy perces jött rám, nem tudtam kiegyenesedni, leguggoltam, és mondtam, az NST-n a szülésznőnek, meg a dokinak, hogy úgy érzem nyomnom kell. A szülésznő vette a lapot, eltámogatott a legközelebbi tolókocsiig és már rohant is, még a cuccaimat összeszedtük gyorsan. Persze a lift minden emeleten megállt, de nagyon siettünk. Gyorsan a 2-es vajúdóba toltak, a ruhát úgy húzták le rólam, 2-en, hogy minden egybe volt. A csizmámat a nővérke. Cuccom ugye nem volt, mert nem szülni indultam. Hálóing, és onnan már feltettek az ágyra. Nyomhattam végre, de pánikoltam, mert nagyon erős volt az inger, és a doki elment átöltözni. Közben két tolófájások között aláírogattak velem egy halom papírt. Aztán már jött a doki is, burkot repesztett, nagyon zöld volt (de ezt szerencsére én útólag tudtam meg), viszont így értem, hogy miért jött a főorvos is a vákuummal. Ő is és a dokim is nyomta a hasam, több fájásra is lassan haladt, de jött a fejecskéje lefelé. Aztán mikor a feje kint volt, feszített, de nem volt vészes, de a borzalom utána jött, a következő fájásra csak a válla lett meg, és éreztem hosszanti irányban, hogy szétszakadok. Mondtam is, hogy nyomni akarok, mert szétszakadok, de hát nem szabad. Fogták a kezem, még a doki is. Aztán jött még fájás, a doki próbálta erősíteni (hasmaszírozással), én meg csak nyomtam, de még nem haladt, aztán a 4. fájás erősebbnek tűnt, akkor mondták, hogy 2 fájásra meg lesz, én meg csak nyomtam, és amikor már enyhülni kezdett volna, még akkor is nyomta, és már kint is volt. Megkönnyebülés, boldogság, minden féle érzés elöntött akkor, nem adták oda, azonnal elvitték, nyöszörgött, de ki kellett szívni gyorsan a magzatvízet a tüdejéből. És csak hallom a szomszéd szobából, hogy csodálkoznak, és mondják hogy 4 kiló 20 deka. Azt hittem rosszul hallom. Így már értették, hogy miért ment ilyen "nehezen".
Tehát végül 25 perc alatt (betegfelvételtől számítva) meg lett Zalán, 10.26 perckor 4200 grammal, és 55 centivel. Még napokkal később is mondták, hogy le a kalappal az én alkatommal egy ekkora babát megszülni, így ilyen gyorsan, és simán, mindenféle beavatkozás, fájdalomcsillapító nélkül.
Még tegnap is mondta a szülésznő és az orvos is, hogy büszke lehetek magamra. És igen, talán az is vagyok, mert most ez a kis hirtelen jövevény, itt szuszog a szomszéd szobában, és nagyon boldogok vagyunk.
Hát nagyjából ennyi. Majd még olvasok, és folytatom is, attól függ meddig szuszog, alszik a kis Zalán.
::) hát hogy tettszik e?? passz.végülis csak a nagy része takarítás.keveset vagyok bent a gyerekeknél 
nst-re jövőhéten kérek időpontot,és szerda után valamikor fogok menni 
morcos kutya:-)
Gondolom, ahhoz is hasonlítod, hogy Bence ennyi idősen mit tudott megcsinálni, de tényleg el kell fogadni, hogy nincs két egyforma gyerek! 
