Évi!!!!!!!!!!!! Nagyon gratulálok!!!!!!!
Vigyázz magatokra. Kívánok Neked nagyon szép terhességet.
A kórházról kérdeztél. Nos én a Szabolcs utcában szültem (HIETE, bár már nem ez a neve, mert a SOTE-hoz csatolták, de ez részletkérdés). Szóval én is kizárólag az orvosom miatt mentem oda (Gáti prof.), de érte megérte. Én maximálisan megbízom benne.
Maga a kórház átlagosnak mondható, de a csecsemősök és a szülészet nővérei katasztrofálisak (írtam róla a márciusi Kismama magazinban és az áprilisiban is.). Röviden összefoglalva egészen addig nem volt gond, míg csak ultrahangra és CTG-re jártam oda. A szülés előtt kb. 1 hónappal meglátogathattuk a szülőszobát. Ez nagyon jó élmény volt. Sokkal nyugodtabban mentünk szülni, mert nem volt ismeretlen a hely. A szülésznő nem volt túl emberséges vagy lelkizős. De van egy tündéri szülésznő, a főmadam: Ica néni. Hozzá menj, ha van rá módod. Állítólag nagyon jó százalékkal kivédeni a gátmetszést, és teljes elkötelezettje a természetes módszereknek pl. szülés után azonnal mellretevés, ne mossák le a magzatmázat, olyan testhelyzetben szülhess ahogy neked tetszik stb. Nagyon kedves, és nem gondolja azt, hogy ő mindent jobban tud, és te "csak" szülni jöttél, ami ugye semmiség...
A szülészet nővérei kiakasztóak voltak. Letoltak, mert a babakocsi (tudjátok, amiben a baba-mama szobában a babákat tologatni lehet. Olyan, mint egy bevásárlókocsi) alsó tálcájában vittem vissza a véres lepedőt, de délután hiába könyörögtem egy tiszta lepedőért, mert éppen hétvége volt. A szekrénykulcs pedig a főnővér nyakában csüng, aki csak hétfőn lesz újra, így szoptatni szabad volt a véres ágyneműben...
Amikor végre jött egy használható nővérgárda, akkor mondtam is egyiküknek, hogy végre valaki emberségesen szól hozzánk, erre védelmébe vette a kis röhögcsélős tini nővérkéket, hogy hát kevés a fizetés...mondtam, hogy a jómodor és a kedvesség nem pénzkérdés, meg különben is csak szoptatási tanácsra lett volna szükségem, mire azt találta mondani, hogy minek mondjanak bármit is, mikor ma már annyi könyv van. Mindent megtalálunk a könyvekben pl. szoptatási tanácsok. Én úgy ledöbbentem, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Amikor a 6 hetes kontrollra visszamentem az orvosomhoz, elmeséltem neki a történteket és az áldatlan állapotokat. Teljesen felháborodott, és azt mondta, hogy úgyis most kérték fel, hogy segítsen rendet teremteni az osztályon. Így remélem, hogy azóta sokat változott a helyzet.
De mindezek ellenére ki lehetett bírni. A baba-mama szobák egész jók. Én háromágyasban voltam. Saját WC és zuhanyzó tartozott hozzá (persze a tisztaságuk és kinézetük...). Szóval, ha az orvosodban megbízol, akkor ne gondolkozz, hanem menj oda. Én is oda fogok menni a második babával is, ha még praktizál az orvosom (elég idős).
Ha még kíváncsi vagy további részletekre, akkor szívesen mesélek.
Ja, még valami, nem tudom, hogy más kórházakban ez hogy van, de itt kimondottan éheztettek minket. Kész csoda, ha valakinek még ott beindult a teje. A reggeli 2 szelet tartóskenyér és egy minivaj és két szelet felvágott. Az ebéd üres leves és valami főzelékféle. Vacsora ismét két szelet tartóskenyér és egy vaj. A gyümölcs még mutatóban sem volt jelen. A teáért volt olyan, hogy a folyosóra szólított a nővér minket, mire annyira begurultam (a szobatársam 3-4 órája ért le a szülőszobából), hogy ezt már nem tűrtem el. MÉg jó, hogy nem a sarokra küldött ki a nővér, hogy hozzak valamit a közértből, meg ha már ott járok, hát neki is.
Na, most már abbahagyom, mert biztos unjátok. Sok pusssssz
Dorka