Sziasztok!!!!!!!!!!
Rita, nyavalyogj csak nyugodtan, én is ezt tettem az utolsó napokban. Ez teljesen természetes ilyenkor!
Pedi, gratulálok a kis mütyür Manótokhoz!!!!!!!!! Nekem ugyan egyik fiacskám sem volt kicsinek mondható, de tuti, hogy a kis picurkátok is gombamód fog nőni amint kibújt.
A fotóid gyönyörűek, nagyon vékony kismama vagy még mindig. SZülés után pár héttel senki nem fogja Rólad megmondani, hogy egy újszülött Baba Anyukája vagy! (Persze Te majd nem így látod a dolgokat, mert a hasad nem lesz még a régi. Ezt tapasztalatból mondom, de majd az is alakulni fog.
)
Miak nagyon szépek a ruhácskák! Ahogy néztem a képeket, már megint előtört belőlem a "de jó lenne egy kiscsajszi is" érzés. ÉN IS AKAROK RÓZSASZÍNEZNI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Kati, köszi a képet a labdáról. Ha van egy kis időd, írnál pár gyakorlatot, amit ezen lehet csinálni Gergőcivel?
Egyébként milyen szemmel látható nyoma van annak, ha esetleg az izmai vannak letapadva? Miből lehet ezt észrevenni?
Dike, jaj, szegénykém. Ne menj sehová, maradj otthon és pihenj. HA viszont sűrűsödik a hasmenés vagy a hányás, akkor mindenképp fordulj orvoshoz, akár a kórház is szóba jöhet. Ott biztos adnának infúziót, hogy pótolják a folyadékot!
A szalagavató nagyon megható volt. Jól éreztem magam. Pedi, fotó nem készült róla, pedig tényleg sikerült csinosan, elegánsan felöltöznöm.
Kati, nem maradt ki egy etetés sem. Nem maradtam ott a szalagavatón végig, eljöttem fél 7- kor. Anyukám vigyázott a fiúkra, volt itthon tej is meg a biztonság kedvéért tápszert is kikészítettem, de nem volt rájuk szükség.
Az elindulásom nehézre sikerült. Fél óra kellett míg összekészülödtem (fürdés, öltözés egy kis smink) és ezidő alatt Gergő végig ordított Anyukám kezében.
Erősen gondolkodtam azon, hogy el se megyek, ha ennyire gáz a helyzet, de Anyu mondta, hogy nyugodjak meg, minden rendben lesz. És igaza volt, amint kiléptem az ajtón, abbahagyta a sírást. (Ezt hallottam is. Nem ültem be rögtön az autóba, hallgatóztam egy kicsit...) Hihetetlen, hogy milyen "antennája, radarja" van egy ekkora pici babának. Amíg érezte a házban a jelenlétemet, addig kikérte magának, hogy miért nem én fogom és játszom vele, amint viszont elmentem, már Anyu is jó volt.
A szalagavató a sulink kis kápolnájában volt, római katolikus szertartás szerint. Utána pedig a gyerekek az aulában kivetítőn lejátszottak egy paródiát, amiben az őket tanító tanárokat figurázták ki. Eszméletlen jó volt, fetrengtem a röhögéstől. ezután még egy táncot adtak elő, majd jött az állófogadás, amin már nem maradtam ott. Nem a szoptatás miatt, inkább az esti rutin, az altatás az, amit nem akartam másra bízni. Úgy érzem Gergőnek kell még az a biztonságérzet, hogy tudja, hogy ÉN ott vagyok neki mielőtt elalszik.
A szertartás előtt és után jót beszélgettem pár kolléganőmmel, úgy érzem sikerült egy kicsit töltődnöm.