Hú, de sokat termeltetek, alig győztem elolvasni...
Kati, sok-sok babaragacsot küldök Neked!!!! Engem 5x néztek uh-val az első 12 hétben, én sem hiszem, hogy baja lenne a babának tőle.
A barnával kapcsolatban nekem is az villant először az agyamba, hogy talán a kisebbik baba meggondolta magát és inkább elmegy... de ez nem biztos, csak én gondolom így.
A barna nem feltétlenül jelent rosszat. Tudod, én is egy merő aggódás voltam egészen a 13. hétig, mert nekem a hormongyógyszer ellenére is maradt ez a pecsételgetés... (igaz, mindig csak 1-2 csepp, de idegesítő volt, mert a vetélésem is így kezdődött...) De láthatod, hogy nem lett aj és Gergő baba itt ficánkol a pocakomban.
A gyógyszerekkel kapcsolatban Nitával értek egyet, az Utrogestan sokkal több progeszteront tartalmaz, de ha bízol az orvosodban, akkor szedd a másikat. Én a helyedben lehet, hogy felhívnám a barnázás miatt, hátha emelned kellene az adagon.
Mia, én is pár hete voltam az első szülői értekezleten, de mi végül úgy döntöttünk, hogy most mégsem kezdjük el az ovit. Bence csak augusztusban lesz 3 éves és úgy gondolom, hogy így, hogy novemberben jön a kistesó, nem teszem ki egyszerre két ekkora horderejű változásnak. Inkább marad itthon tavaszig. Addigra remélem megszokja az új családi felállást.
Beze, köszönöm, jól vagyok, bár ha sok mindent csinálok elkezd keményedni a pocim. Ez sajna Bencénél is így volt. Szóval ha akarom, ha nem, muszáj egy időre leülnöm feltett lábakkal és relaxálni. (na jó, nem mondom, hogy ez rosszul esik...
csak néha jó lenne mondjuk egyben kitakarítani a lakást, nem pedig részletekben)
Mona, hogy telt az első nap az új pozícióban?????
Nika, a bosziságom inkább a jó megérzéseimben rejlik. Hogy csak néhány példát említsek, amikor Bencét vártam, az elejétől fogva
tudtam, hogy fiam lesz, most pedig pár nappal az uh előtt megálmodtam, hogy megint egy kis kukis a pocaklakó. aztán olyan is volt, hogy egy kolléganőmmel nyertünk egy EU-s pályázaton és 20 gyerekkel mentünk Spanyolországba, ahol a visszaúton éreztem, hogy baj van a repülővel... már magasan fent voltunk, de nagyon nyugtalan voltam... a kolléganőm meg csak mondta, hogy nézzek csak ki az ablakon, nagyon szépen repülünk stb. de én tudtam, hogy valami gáz van... pár perc múlva ideges légiutaskísérő kezdett fel-alá járkálni és a gép visszafordult Madridba. Szerencsére elértünk a reptérig, pedig nagyon alacsonyan szálltunk végig az odavezető úton és nem a házak fölött manőverezett a pilóta... Egy másik géppel jöttünk haza.
Számtalan ilyen dolog történt/ történik meg velem... de ezek tényleg inkább csak megérzések. Hidd el, ha rajtam múlna, én Mindenkinek beboszorkánykodnék egy babát a pociba!
Nita, nekem is tetszenek a vonalzóid!
Bogárka, várunk a napi történésekkel...