Melike
Az én sztorim klasszikus:21 évesen álomesküvő,majd lakás,kocsi,utazás...és mégis hiányérzetem volt.Bár az exem nagyon jóképű pasi volt én mégsem lehettem nő mellette.Mindenben én döntöttem,és ez egy ideig tetszett is.Ha én nem iratom be autót vezetni,ma nincs jogsija,ha nem keresek neki munkahelyet,még mindig épitkezésen lapátolna.Mindent,de mindent én intéztem .És ugyanakkor minden fontos beszélgetés szőnyeg alá lett söpörve....Nem részletezem,nagy keservesen összejött a gyerek,mindenki egészséges volt és mégis másfél évig vártunk.
Persze én ,aki nagyon is hiszek a jelekben és a megérzésekben,ezt nem akartam észrevenni,hogy bizony lelki okai voltak...No mindegy,megszületett a gyermek és így mindenki őt ajnározta,egymásra már annyira sem figyeltünk,mint előtte.
Már a házasságunk első éveiben sem volt ritka,hogy évente (!!!)max 4-5x volt szex,kivéve azt az időszakot míg gyerekgyártás volt.
Mikor 2 éves volt a gyermek,rámtalált egy régi szerelem,azt gondoltam egy alkalom lesz,de nem így történt....majd kibukott a dolog.Akkor 1 évig tepert-mármint az ex-,lehordta a csillagokat,de nekem már késő volt,különköltöztünk.És 5 évig próbáltuk rendbehozni a dolgokat úgy,hogy külön éltünk.Csak az volt a gond,hogy én közben olyan dolgokat éltem át a pasimmal,amit még soha senkivel!!!És sajnos az exem a 2 (!) perces aktusaival már nem rúghatott labdába sem...De még mindig nem váltunk.Nehéz volt:szeretett engem a gyereket,nem csajozott,nem ivott...csak az tudja ,milyen állati nehéz az ilyenből kiszállni,aki már átélte.Amikor nem találsz kifogást csak azt,hogy nem lehetsz kisugárzóan nő!!!
És akkor "véletlenül" ráakadtam a neten a jelenlegi férjemre,beszélgetni kezdtünk és 2 hét msn után jobban ismertem Őt,mint az exet!!Mindent tudtam róla úgy,hogy még nem is találkoztunk!!Ez volt az a pont,amikor végleg felnyílott a szemem:nem akarok tovább ilyen boldogtalanul élni.És ott egy este alatt végiggondoltam mindent és léptem!Ha van másfajta élet,hát nekem nem kell az amiben élek!Nem az új kapcsolatba léptem át,hiszen akkor még nem találkoztunk,csak terveztük ,egyéjszakásra
Azóta ragyogok,és nem értem,hogy élhettem egy ilyen méltatlan kapcsolatban 14 évig?!
Sokmindent látok ma már,amit akkor belülről nem.Mindent megbántam és semmit sem!Imádom a fiam,aki életem értelme,és tulajdonképpen örülök,hogy ennyi időt elvesztegettem,mert ennek köszönhetem a férjem,aki bár 7 és fél évvel fiatalabb nálam mégis fel tudok rá nézni,mert PASI!!!
Bocs az offért,meg a hosszúságért!