Jeni!
Nem vettem magamra.
Ha nem írod, észre sem veszem
Szoktam rajta gondolkodni egyébként, hogy nem bánjátok-e, nem esik-e rosszul, hogy megosztom veletek a terhesség részleteit, meg örvendezek a vizsgálatoknak. De aztán arra jutottam, hogy talán segít ha látjátok, hogy van Happy End!!!! Ha rosszul gondolom nyugodtan szóljatok ,mert azt is megértem és akkor eldugulok.
Egy évvel ezelőtt én is ugyanilyen cipőben jártam, mint most ti, rengeteg szomorúsággal, csalódással és bizonytalansággal, hogy valaha sikerül-e. Mikor a párom azt kérte, hogy várjunk fél évet , szörnyen nehezemre esett, hogy igent mondjak neki. (Aki lemaradt volna erről: a párom kért tőlem fél évet mikor befejeztük a vizsgálatokat májusban, hogy kipróbáljon alternatív módszereket, mielőtt belevágunk a donorba.) De tudtam, hogy ezt csak úgy tudjuk végigcsinálni, ha ő is késznek érzi magát a dologra. Nagyon-nagyon nehéz volt, mert én is úgy voltam vele, mint Csibe, hogy szeretem pörgetni a dolgokat, általában gyorsan döntök és nem szeretek várni. És végülis utólag nagyon hasznos volt ez a pár hónap, mert bennem is letisztultak a dolgok, lenyugodtam, elfogadtam a helyzetet. Pedig azt gondoltam már tavaly májusban is, hogy készen állok.
Úgyhogy pontosan tudom, hogy most min mentek keresztül és azt is, hogy ez nem egyszerű. De egyszer vége lesz!!! És a vége nagyon nagyon jó lesz mindenkinek, mégha ezt most nehéz is elhinni!
Mindenkinek jó hétvégét! Szerdán jövök újra.
nyusziful