Lányok!
Ezt az előbb találtam, nekem nagyon tetszett, meg is könnyeztem! Remélem nektek is tetszeni fog!
Kedves leendő Édesanyám és Édesapám!
Még az ismeretlenben vagyok, mégis hozzátok fordulok. Senki máshoz nem tudok, mert egyedül ti vagytok, akik vártok. Hiszem, hogy engem vártok.
Ti sok mindent nem tudhattok, ezért előre kérem, nagyon figyeljetek majd rám. Akkor is, amikor még nem értitek szavamat. Most előre üzenek, hogy tudjátok, hogyan várjatok.
Édesanyám, amikor a remény egyetlen sejtje vagyok méhed mélyén, és mindent érzek, amit te átélsz. Érzem, ha félsz, ha boldogtalan vagy, ha haragszol, és ha valaki megsértett. Érzem, ha ellenség közelít, és ha bánatod van, ha vétkesnek érzed magad, ha fáradt vagy, és ha gond nyomaszt. De érzem, ha mosolyogva rácsodálkozol valamire, ha örülsz a fénynek, az ég kékjének, a napsütésnek, enyhe eső csöndes cseppjének, és édesapa tiszta szemének. Érzem, ha kedvesen összenevettek, s én jelenek meg lelketek ködében, az egyszer majd lesz gyermeketek.
Ezt kérem tőletek, mindig csak ezt: mosolyogjatok, kacagjatok, ha rám gondoltok. Ha együtt vagytok, én is ott vagyok: a harmadik. A leendő, lengő, rengő, zengő gyermek. Tegyétek, hogy örömben foganjak! Értem legyetek együtt derűs szerelemben! Minden más együttvéve, amit egész életetekben adtok majd nekem, a mérleg másik serpenyőjében lesz, és nem ér fel ezzel az egyetlen szent pillanattal.
Édesanyám, ha te örömmel várod, szeretettel várod édesapa közeledését, én is örömmel, szeretettel várom az ő egyetlen sejtjét, amiből leszek.
Ez lehet a ti igazi ajándékotok. Ezt kérem tőletek. Ez a legnagyobb titkom.
Várom, hogy a tiétek legyek, szeretetben, békében, derűben:
Leendő Gyermeketek