Sziasztok
Judit
Nekem szülés után 5 héttel jött meg először, elég rendesen, vagy 10 napig tartott.
Utána elkezdtem szedni a Cerazette fogigátlót és azóta 30-40 naponta barnázgatok egy kicsit, de más semmi.
Egyébként az amúgy is kevés tejcsim nem csökkent tovább a mensitől, de állítólag ilyenkor megváltozik a tejcsi íze és nem izlik annyira a babáknak, bár nálunk ilyen gond nem volt.
Ja, és ilyen 3D-s kulcstartós dolgok a Westendben is vannak.
Vanda
Bocsi, hogy én így le vagyok maradva, bíztos írtál már róla, csak az én figyelmemet kerülte el, de hogyhogy az újszülött intenzívre került a kis Máté agyvérzéssel? Mi történt?
Annak mindenesetre nagyon örülök, hogy azóta teljesen rendben van Máté
Nicol
Nagyon megnőtt Vivike
nagyon kis szép
Egyébként én is hízok, mióta megszületett Kristóf.
Szülés után csak úgy peregtek le ólam a kilók, 63-nál megálltam, azóta már 67-68kg vagyok
Pedig nincs is időm enni. Talán az a baj, hogy leginkább itthon vagyok, enni pedig ritkán eszek, de akkor rengeteget, mozogni pedig se időm, se energiám. De majd ha a srác elindul, akkor futhatok utána
Kristóf egyébként mindig hasonló mennyiségeket evett és eszik. 200gr az átlag adagja, ezt napi 4-szer eszi meg, de estére sokszor 300-350gr-ot is becsápol
Viszont nekünk most kezdődtek a gondok, mert 2 hete már tápszert is kap, de nem ízlik neki, már a 3.fajtát próbáljuk. Legalább 30-40 percig tart, mire 130-150gr-ot beletukmálok. De tegnapra már az anyatejet se nagyon akarta enni. Ez azóta van, mióta szilárd kaját is kap, meg van őrülve a kanalas ételekért, mindegy, jöhet bármi, nem válogat, répa, alma, ma almaszósz volt burgonyával, és így már nem tetszik neki annyira a cumisüvegezés. Dehát azért még zölségeken meg gyümölcsökön nem élhet.
Úgyhogy mostanság küzdünk mi is a kajálással.
Ja, és a tápszertől még a pocakja is fájdogál neki, így sokat nyűgizik, pedig nekünk ilyen gondunk szinte sose volt.
Ráadásul, tegnapelőtt óta nagyüzemben nyomja a hasról hátra fordulást. Namármost a kissrác kizárólag hason alszik el, viszont most, hogy már meg tud fordulni, pillanatok alatt befordul hátra. A hátonfekvés pedig neki egyenlő a játékkal, ha pedig belefárad, akkor elkezd sírni, de semmiféleképpen nem aludna el háton.
Szóval ez egy ördögi kör. Mi lerakjuk hasra, ő befordul hátra, ott benyűglődik. Aztán kezdjük újra, aztán vagy ő győz, vagy mi. Általában ő.
Este is, leraktuk az ágyába, hasra, kimentünk a szobájából, feltűnő volt a nagy csönd, bementünk hozzá és kajánul ránk vigyorgott, természetesen már hátonfekve.
Kész tortúra azóta az altatás. Mostmár aztán méginkább lehetetlen rávenni a nappali alvásra.
Most is itt nyűglődik mellettem, hatalmasakat ásít, vörösek a szemei, (délben még be is aludt kajálás közben), mégis amint ágyat ér, már tiltakozik is.
Úgyhogy megváltoztatom a véleményem, miszerint mindig máshogy nehéz egy gyerekkel. Mert nekünk egyre csak nehezebb.
Míg pici volt, addig csak aludt meg evett. Utána már aludni nem szeretett, de elvolt valamennyire.
Most viszont már nem akar enni cumisüvegből, egész nap szórakoztatni kell, nem akar aludni, mert állandóan megfordul.
Ja, és nagyon sokszor ordít a babakocsiban is, mert szeretne nézelődni, onnan meg ugye nem lát ki, így azt szeretné, hogy vigyük kézben, sajna egy párszor megtettem, és azóta elvárja, hogy mind a 8 kilóját cipeljem, akár a város másik végéből is. De erről sürgősen le akarom szoktatni.
Na szegény kisfiamat most jól elszidtam
De azért persze imádom
Ja, és Babanetes tali.
Mi egy szolíd, szűkkörű topiktalálkozón szívesebben részt vennénk, mint egy ekkora banzájon.
Persze a többi topikbabával együtt, hogy Kristófkának is legyen társasága.
Egyébként mi szinte minden hétvégén ráérünk
Babus
[/url]
