2007.05.26 13:30
Szerző: meli1118
Sziasztok!!!
Akkor itt a nagy sztori,wordben írom,nehogy elvesszen,ezért nincsenek hangulatjelek!!!
Május 8-án éjjel elkezdtem vérezni és nagyon keményedtem,aminek akkor még nem tulajdonítottam jelentőséget,ma már tudom,hogy az már jel volt!Apát felkeltettem,aki annyira beparázott,hogy mondta,hogy feküdjünk még egy kicsit,mert ő most nem tudna vezetni,így csak 4-kor indultunk el..teljesen jól voltam,csak paráztam a vérzés miatt!
A csomagom kész volt,de betettem még néhány fontos dolgot,mert éreztem,hogy ebből kórházi fogság lesz egy ideig,pláne,hogy a 31.héten szintén ezért feküdtem benn!
Felértünk a MÁV-ba,ahol ott volt egy ügyeletes doki(a saját dokimat nem akartam hajnalban zargatni,gondoltam felhívom reggel)
Megvizsgáltak és közölték,hogy bő ujjnyi a méhszáj és sajnos akkor most átirányítanak a Szabolcs utcába!Azt hittem elájulok,én nem akartam elmenni innen,itt már tudtam mindent,ismertem az embereket,a dokim is itt van…..de menni kellett!!!
Átértünk és megkerestük az ambulanciát az alagsorban,ahol nem volt senki,csak a takarítók(reggel 6 óra volt)ők mondták,hogy menjünk fel a 2.ra,ott van ügyeletes orvos…persze nem volt és egy nővért sem találtunk…akkor már a sírás kerülgetett,hogy én itt nem maradok,még csak ránk sem figyel senki…
Aztán jött egy orvos és kb.egy óra várakozás után végre valaki megvizsgált…és benn is tartottak!A földszintre kerültem és már alig véreztem,úgyhogy azt hittem,hogy max.2 nap és mehetek is haza!!!Beszéltem telefonon a dokimmal,aki megnyugtatott,hogy nem lesz semmi gond,ha mégis beindulna a szülés,akkor hívjam akármikor és átjön a Máv-ból levezetni …
Aznap éjjel kb.3-kor nagyon elkezdtem keményedni és görcsölni,de mivel 3x voltam kakilni,azt hittem eleinte,hogy ez csak az…ja…hajnali 5-kor már nem bírtam,gyanúsan sűrűn és rendszeresen jöttek ezek a keményedések és nagyon fájt….volt a végén már 5 perces is…..
Na akkor fel a szülőszobára,ahol megvizsgált egy doki és közölte,hogy 24 órás tokolízis,különben még ma szülünk…na akkor beijedtem rendesen….
Bekötötték az infúziót és 28 órán keresztül folyt le 1 liter folyadék,ami megszüntette a fájásokat(nagyjából)
A szülőszobán dolgozó szülésznők és dokik egyébként irtó rendesek voltak,ennek a szernek volt egy olyan mellékhatása,hogy az embernek remeg a keze-lába…és persze sokat kellett mellé inni és így óránként jártam ki pisilni,de mindenki olyan kedves volt,addig lekötöttek a branülról,aztán vissza,pedig a 28 óra altt 7 vagy 8 szülést vezettek le mellettem….apa szerdán bejött és felhozott nekem néhány cuccot,mert ugye nem is engedtek már le az osztályra és nem volt nálam semmi..
Aztán ott ült az ágyam mellett egész nap és hallgattuk,hogy hogyan szülnek mellettünk a csajok…hát megrázó volt,én meg próbáltam visszatartani…
Csütörtökön reggel lekötöttek az infúzióról és azt mondták,hogy most a vállamba kapok ugyanilyen hatású injekciót 4 óránként és utána néhány nap múlva haza is mehetek,folyamatos fekvés és gyógyszer,ami megakadályozza a fájásokat…
Szépen hangzott,de én 9-kor lementem az osztályra,letusolta és 11-kor újra fájásaim voltak…..na délben végre megkaptam a gyógyszert,de semmi,aztán újra fel a szülőszobára és újabb visszatrtó gyógyszer….semmi,ugyanúgy rendezett és erős fájások!
Apa benn volt már az anyukájával és elkísért a szülőszobára,ahonnan már nem is engedtek ki….ismét megvizsgáltak,2 nap altt már isten tudja hányadszor…és 3-kor kimondta a doki a végszót:ma szülünk….
Akkor már mázsás kő gurult le rólam,mert éreztem,hogy enm tudom visszartani ezt a gyerököt….megkértem az ügyeletes dokinőt,hogy kérdezze meg az igazgatót,hogy lehetséges-e,hogy a dokim átjöjjön a Máv-ból,mert elméletileg igen,de a gyakorlatban még sosem fordult elő…
Na akkor azt mondták,hogy nincs akadálya…és közölték,hogy óránként néznek ctg-t,de csinálhatok,amit akarok,úgy vajúdok,ahogy kedvem van,ha segítség kell,csak szóljak….
Én azt választottam,hogy kimentem a folyosóra apához és az anyósomhoz és sétálgattam és nevetgéltünk..persze addigra beindult a forró drót:a tesóm úton volt és égtek a vonalak,jöttek az sms-ek!!!Anyósom hazajött vonattal,közben befutott öcsém és 3-an vihogtunk a folyosón,én 2 fájás között jól elvoltam,fájáskor meg a falba kapaszkodtam és jógáztam…de végig álltam és járkáltam,bíztam a gravitációban!
5-kor már 2,5 ujjnyi voltam és készültünk a beöntésre,de az csak végül 7-kor lett meg az EDA előtt,mert én még járkálni akartam…akkor már 2 perceseim voltak és kb.60 mp-ig tartottak….apa felkészült,hogy benn lesz velem a vajúdás végéig,aztán a tolófájásoknál kimegy(tudjátok én sem és ő sem akartunk apás szülést)
7-kor műszakváltás volt,megkaptam az EDÁt,azután már nem kelhettem fel,így apa becuccolt velem a szülőszobába és felhívták végre a dokim,aki ügyeletes volt a MÁV-ban,de kerített maga helyett valakit és 8-ra már ott volt….
Aztán minden alakult úgy,ahogy kell…nagyon hálás vagyok a dokimnak és a két szülésznőnek,mert nem siettettek,nem kellett idő előtt tolnom,minden ment szépen fokozatosan…kaptam oxitocint és mondták,hogy szívesen csinálnának gátmasszázst,de mivel korababa,így mindenképpen vágni kell,nehogy nagyon megsérüljön a kicsi feje,így is azért kaptam az EDÁT,hogy őt ne érje nagy stressz!!!
Aztán apa közölte,hogy mégis benn maradna,mert tudja,gogy nem tudna később a tükörbe nézni,ha a lefájdalmasabb résznél otthagyna….akkor már én is úgy éreztem,hogy végig sem tudnám egyedül csinálni,így nagyon örültem,de mondtam,hogy a csúnya részeknél inkább engem nézzen….
Adagolta nekem a tiszta oxigént,fogta a kezem,simogatta a nyakam és vizezte a homlokm….nagyon éreztem,hogy ott van és számíthatok rá és hihetetlenül jólesett!!
Nem mondom,voltak olyan pillanatok,amikor azt gondoltam,hogy soha többé nem szülök….és komolyan is gondoltam…
De aztán végül nagyon gyorsan,3 tolófájás után kibújt a kisfiam és azt a pillanatot soha nem fogom elfelejteni…..a dokim állati jófej volt,kinn a folyosón anyu,apu meg az öcsém csak lestek,mert két fájás szünetében mi röhögcséltünk….tényleg nagyon más,ha úgy szülsz,hogy ismerős dokid segít és nem vagy feszélyezett….nem ment a nyomás,egyszerűen nem értettem,hogyan kell nyomni,de olyan türelmes és szakszerű volt,hogy végül nagyon gyorsan kinyomtam a kis drágát!
Amikor kibújt mindenki nevetett és még a doki is hangosan,mert a kis édes lepisilt és amikor a hasamra tették,ránézett az apjára….na ezt sosem fogjuk elfelejteni….
Csak sajnos gyorsan el kellett vinni,mert korababa és azonnal melegre kellett tenni,így csak egy pillanatra még visszahozták,hogy elköszönjek tőle és akkor sírt nagyon,beletették a karomba,megpusziltam és abbaagyta a sírást és bekapta a kezét…megismert…én meg egy életre megjegyeztem az illatát…..
És akkor elvitték,engem befejeztek és vége volt…..olyan eufórikus állapotba kerültem,hogy közöltem a dokival,hogy már holnap csinálnám megint újra….
Aztán apa lement hozzá a koraszülöttosztályra és csinált néhány fotót róla az inkubátorban….
És aztán ott is maradt hétfőig,mert kellett neki a meleg a hőháztartása amíg helyre nem jött…meg ugye elég nagy bevérzés keletkezett a fejecskéjén,de csak felszíni,ezért volt olyan sokáig besárgulva…nem gond,legyőztük ezt is és túl vagyunk rajta…
Hát ennyi…és most mindjárt felébred és éhes lesz,úgyhogy most be is fejezem!!!!!!
Bocs,hogy ilyen hosszú voltam!!!!!
,és újra kihalt lesz a topik 
fejés....már 9 Via pohárnyi tejci van a fagyóban....amikor Deni csak 30-at eszik,akkor még lefejek 50-60-at...aztán ha egy óra múlva éhes,akkor ugyanennyit eszik kb.meg ugyanennyit újra lefejek....szerencsém van és remélem így is marad....
, hogy Csaba tudjon tanulni a keddi vizsgájára.
.
