Sziasztok lányok!
Bocsika, hogy ilyen későn jöttem, de kicsit összesűrűsödött a mai napom. Ma hozták ki az új hűtőnket is
azt is szépen kitakarítottam, és beüzemeltem, aztán meg a nővérem esküvőjével kapcsolatban volt pár elintéznivalóm. Huh!
Tündi!
Nagyon sajnálom, nagyon drukkoltam. De annak örülök, hogy nem fogod fel túl tragikusan, és a párod is ilyen megértő!
Ez nagy kincs! Kitartás, fel a fejjel, és menni, menni előre, a cél felé!!
Narco! Gratulálok az eddigiekhez, csak így tovább! Ne keseredj el, ha már orvos leszel, a betegeid nem azt nézik majd, hogy mi hányast kaptál, hanem milyen szakértelemmel és odaadással gyógyítod őket.
Bízz magadban!
Lányok!
Nagyon örülök, hogy mindenki pozitívan fogadta a kis történetemet. Nagyon aranyosak vagytok!!
Remélem igazatok lesz!
Leírom most az esküvőnk dátumának kitűzését, mert hasonló az eset, szerintem nem túl szokványos.
1999 szeptember elején még Debrecenben laktam, ott jöttem össze a párommal is, akkor már 1 éve jártunk. Ekkor kerültem Pestre, fősulira. Ezen az ominózus szeptember 4.-én búcsúbulit tarottunk a debreceni barátaimmal. Annyira jól sikerült, hogy a párommal összeadtak minket, hogy örökre együtt lehessünk, és erőt adjon majd ez az egyedül töltött hetek során.
"Szabályos" esküvő volt, volt pap, meg tanúk is. Írtak egy papírt is, a házassági szerződést, amit viaszpecséttel (gyertyával és pénzérmével
) szentesítettek!
Nagyon hiteles volt, jót szórakoztunk. Ja, és két kulcskarika volt a gyűrű...
Ekkor én azt mondtam a páromnak: " Tudod mit, Drágám? Öt év múlva ilyenkor tényleg hozzád megyek, jó?" Ezen jót mulattunk akkor, nem gondoltuk komolyan...
Aztán telt-múlt az idő, hol együtt, hol külön voltunk, volt egy 10 hónapos mosolyszünet is, akkor költözött fel Õ is Pestre. Aztán egy szép márciusi napon újra összejöttünk, és szeptemberben már össze is költöztünk az első közös albérletünkbe. Ekkor került elő az a régi papír, a "házassági szerződés". Akkor pont 4 év telt el. Eszünkbe jutott, hogy mit mondtam akkor, azon az estén. Erre a párom azt mondta, oké, ha a következő évben szept. 4.-e szombatra esik, feleségül vesz. Persze poénnak szánta.
Rohantam a naptárhoz, és láss csodát....! Pont szombatra esett!
Először nagyot nevettünk, aztán hirtelen egymásra néztünk, és tudtuk: erre a jelre vártunk.
Így történt, hogy pont "öt év múlva ilyenkor", 2004 szeptember 4.-én hozzámentem életem nagy szerelméhez.
Úgy érzem, hogy ez tényleg egy jel volt, ami nekünk szólt! Nem bántam meg, SÕT! Ez volt életem legjobb döntése!
Hát ez a mi kis boszorkányos történetünk.
Jó lenne, ha a 21.-e is így jönne be...
Megint regényt írtam, de gondoltam ez egy érdekes történet, velvidítalak benneteket vele.
Jó éjt: Adriana