Meri Drága, Nagyon Boldog Szülinapot!
Jó kis ajándék a kis Mazsolád a pocakban
Képzeljétek, nálunk itthon áll a bál.
Anyós és Apa között. Alig szólnak egymáshoz és azt sem túl szépen.
A történet annyi, hogy anyósomat berendelte az APEH vagyonosodási vizsgálatra. Persze ettől totál idegbeteg lett, pedig tiszta, mint a patyolat. Nos, ezt az idegességet természetesen a családján (főleg Apán vezette le), akiről tudni kell, hogy egy áldott békés ember, amíg ki nem hozzák a sodrából (ami elég sokáig tart). Ja, azt nem említettem, hogy szerdán volt bent az Apehban és olyan sikeresen válaszolt egy kérdésre, hogy konkrétan belekeverte az egész családot a vizsgálatba. Engem, apát, Apóst, úgyhogy most 2003-ig visszamenőleg mindannyiunk jövedelmét vizsgálják. Kinek, mennyi volt a nettó bevétele, hol-meddig dolgozott, stb.
Apával erre kifejezetten rosszul reagáltunk, dehát ez van.
A balhé pénteken indult, mikor is anyós a könyvelőtöl felhívott minket, felkeltett és elzavart a bankba, hogy derítsük ki, hány bankszámlája van neki és a családnak. Majd amikor felhívtuk hogy megvannak az adatok, közölte, hogy ok, csak hétfőre kell.
Majd tegnap összeszedte a még hiányzó - és beadandó adatokat - és felhozta, hogy gépeljük már le. Én pont akkor végeztem a fürdéssel és szóltam Apának, hogy mehet fürdeni - mert hogy nekünk 20 perc múlva el kellett itthonról menni.
Erre anyósom elkezdett hisztériázni, hogy jó, akkor menjen a párom fürdeni, szarja le az Ő dolgait, Ő úgysem számíthat senkire.
Párom tök nyugodtan mondta, hogy a fürdés ráér, előbb csinálják meg a papírokat, hogy el tudja küldeni.
Anyós: "nem, nem, menjél csak"
Párom erre kicsit agresszívabban közölte, hogy a K**va életbe, üljön már vissza a székre és magyarázza el mit szeretne. Senki nem mondott egy rossz szót sem, én szóltam csak hogy mehet fürdeni. De ha nem kell foglalkozni a papírokkal, akkor elmegy fürdeni. Ergo, becsattogott a fürdőbe.
Erre anyós fogta a papírokat és le viharzott a földszinte, ahol jajveszékelve elkezdett sírni, hogy Ő nem kell senkinek, Őt nem szereti senki és meg akar halni!
Majd cipőt vett és elviharzott itthonról.
Apósom próbált utána menni és lenyugtatni de Anyós csak örjöngött.
Kb. 4-5 óra múlva került elő, lenyugodva.
Gondoltam, véget ért a balhé.
Majd ma, újra felhozta a papírokat, hogy befejezzék a gépelést. Párom véletlenül félreértette, hogy hogyan is szeretné és 2 oldal helyett 4 oldalba csinálta meg a kimutatást. Na, ebből jött az újabb balhé, meg szemrehányás, hogy Anyósra sosem figyel senki és kikéri magának azt a hangot ahogy Lackó beszélt vele tegnap, mert hát ezt érdemli Ő????
Tudjátok, az a legrosszabb, hogy Párom váltig állítja hogy nem érdekli az egész, mert nem csinált semmi rosszat (és tényleg, anyós ilyen szuperszenzitív) de látom rajta hogy bántja és nem tudom hogyan segíthetnék.
A másik ami rossz, hogy mint "Anya" nekem is fájna, hogy ha a fiam így üvöltözne velem. Mellesleg megjegyzem, Anyós szerint mi vagyunk a szemetek, mert nem akarunk segíteni és Ő ebben a Nagy Világban csak Magára számíthat, mert hát nem szereti Ő senki.
Apával tegnap már komolyan azon gondolkodtunk, hogy pszichológushoz kéne mennie, mert ez a viselkedés már nem normális. Egyébként is olyan, hogy ha a szeretet mániáját nem viseljük el és nem úgy pattogunk ahogy neki tetszik, akkor mi már nem szeretjük Őt és csak kolonc a nyakunkon.
Porsika tudja, hogy mennyi konfliktusunk volt már emiatt a viselkedés miatt, de inkább elviseltük a dolgait, csak ne legyen hiszti. De itt most nem én borultam ki, hanem a Párom. Én igyekszem kimaradni a dologból, mert így is mindig az van, hogy Lackó csak az én kedvemet keresi, az anyját meg lesz**ja.
Bocsi, hogy így a nyakatokba zúdítottam mindent, de muszály volt valakivel "megbeszélnem", mert olyan fagyos itthon a hangulat, hogy a kinti szél melegfrontnak minősül mellette.
Porsikám, kitartást az éjszakákhoz!