Áfonya!
Irány a doki!
De akkor ne Szekszárdra menjél.
Princess! Nyulasz!
Nekünk a biopszia előtt azt mondták, hogy akár egyesével is tudnak spermát fagyasztani. Szerintem is érdemes a Kriónál +Kopánál tájékozódni. De azért érdekes, hogy ennyire összevissza mond mindenki mindent.
Princess! Szegény párod már össze sem tudom számolni hány mintát adott és még fog adni:( De ha fagyasztatni akartok, szerintem mindenképpen a helyszínen adjon mintát, mert ha otthonról viszitek, akkor már biztos kevesebben lesznek a szállítás miatt. Szerintem is nyugodtan gondoljátok végig a lehetőségeiteket és úgy vágjatok bele, hogy az a párodnak is jó legyen.
Az alapján, amiket írtál, egyébként úgy érzem, hogy nem is neked, hanem a szüleinek akar megfelelni. Persze, mi is várhattunk volna még éveket, hogy hátha majd egyszercsak valahonnan teremnek spermiumok, csak ki tudja, hogy így lesz-e és hogy akkor én még teherbe tudok-e esni. A páromat is zavarta, hogy nem tudják az okát megmondani, de egy idő után elfogadtuk az orvosok véleményét, hogy a 160 létező ok közül, ami azzospermiát okozhat 90% születés előtti ok, tehát vagy terhesség alatti, vagy még korábbi genetikai. Amit ők tudnak vizsgálni, az részben a genetikai, és a későbbi időszak (mumsz, egyéb korábbi probléma, hormon) ha itt nem találnak semmit, akkor nagyon sok időt és energiát venne el, hogy kiderítsék és egyáltalán nem biztos, hogy megtalálják az okát, kezelni meg végképp nem tudják, tehát nem tartják érdemesnek. És a férfiak is belefáradnának, az állandó orvoshoz járkálásba, ráadásul a helyzeten nem változtatna, hogy tudják, hogy pl. a terhesség alatti valamilyen fertőzés okozta.
Tőlem a párom annak idején kért néhány hónapot, mert mikor a dokik azt mondták, hogy ők ennyit tudtak tenni, sajnos nem tudnak segíteni, akkor ki akartuk próbálni a természetgyógyászatot és még pszichoterapeutánál is voltunk. Mindenhol tanácstalanul álltak a probléma előtt, gyakorlatilag azt mondták, hogy nem kizárt, hogy használ, de fogalmuk sincs. A pszichológus is azt mondta, hogy ő a szakirodalomban nem talált arra vonatkozó adatot, hogy ennek, lehetne pszichológiai oka, de kizárni nem tudja, a páromnak kelle eldöntenie, hogy belevág-e egy évekig, heti rendszerességgel folytatott kezelésbe (az anyagiakról ne is beszéljünk...), aminek nem tudni lesz-e eredménye.
Szóval mi úgy álltunk hozzá, hogy mindent kipróbálunk, amiben egy kicsit is hiszünk, hogy segíthet, de szabtunk egy határt - fél év, ami után belevágtunk a donorba.
Érdemes türelmesnek lenni, különösen a pároddal, de ha mindketten úgy érzitek, hogy nem akartok tovább várni, akkor így vagy úgy de bele kell vágni. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy az az egy-két hónap ide vagy oda számítana, pláne, ha ezen a lombik sikere múlhat.