SZiasztok!
Szia Littike!
Végre itt vagy!
Jaj,de jó, mindenki visszajött!
Hát, nekem szar napom volt, és nagyon magam alatt vagyok.
Reggel 7-re mentünk amniora, mindenkit egy időpontra hívtak..Az adminisztrációnak és vizsgálatnak 9 után lett vége.
A férjem még múlt héten beszélt valakivel, aki megígérte, hogy adnak ágyat, ahova lefekhetek utána.
Ez elmélelben így volt, a gyakorlatban senki nem tudott róla.
Mondtam a hölgy nevét, akivel megbeszélték, szólni sem voltak hajlandók Neki, mert Neki ebbe úgysincs beleszólása.
Hosszas könyörgésemre mégiscsak adtak egy ágyat, ott,ahol intézték a hálóinget, meg egyebet.Csak egy íróasztal és egy ágy volt a szobában, adminisztrációs szoba lehetett.
Utána jött a vizsgálat.
Egy fiatal, jóképű doki volt, -akit Gröni le bírt hányni a zebrán-, és az az uh-s nő, aki a 12 hetes genetikai uh-n észrevette a bajt a babán.
Elég sokáig nézték uh-n a megfelelő helyet, mert a másik baba útban volt.
Végül kitalálta a doki, hogy hol fog szúrni.
Beleszúrta a tűt, de csak nézett és várt, mert mégsem volt jó a dolog, onnét nem tudott magztvizet venni.A tű végig bennem volt, és éreztem, hogy elkezd görcsölni a hasam.Végül kihúzta a tűt, hogy mégsem lesz jó, máshol kell szúrni.
Újabb szúrás, mondta, hogy ez jobban fog fájni, mert lejjebb van.Így történt.De valami itt sem volt jó, mert baromi sokat várt, mire sikerült magzatvizet vennie.Sokszor a baba kepesztett oda.
Na, végül meglett, de addigra annyira görcsölt a hasam, hogy csillagokat láttam.A kint váró csajok nem tudták, mi van, mert olyan sokáig voltam bent.(Mert a folyosón ültünk sorban.)
A doktor úr közölte, hogy emiatt, hogy kétszer szúrt, dupla a kockázat a vetélésre.
Elvánszorogtam az ágyig,bevettem 2 Magne B 6-ot, és mozdulni sem bírtam...
Háromnegyed egykor szóltak, hogy menjünk a tárgyalóterembe, mert jön a genetikus doktornő.Hát, jött.
Jól legorombított minket, hol hol voltunk eddig, fél egykor oda kellett volna ülnünk.Csak nekünk erről elfelejtettek szólni.
Elmondta, hogy most mi fog történni a mintával, aztán egyenként odahívott minket,és megkérdezte, hogy akarjuk-e majd tudni a nemét.
Velem rögtön közölte, hogy nem lesz jó a minta, az egész teljesen barna,mert belekerültek a másik baba sejtjei, és nem fognak látszódni az élő sejtek.De majd 2 hét múlva felhív, és megmondja. Magyarul, a semmiért kínlódtam.Amúgy végleges eredmény 3 hét múlva lesz.
Ha nem jó a minta, akkor újra lehet csinálni, és újabb 3 hét múlva megtudom,hogy az jó-e.Talán a 40. hétre megtudom, hogy van-e baja a babának...
Ja, és 2 órakor bejött egy nővér, hogy ugye én ma ott alszom, mert mondták, hogy valaki ott akar aludni.Hát, fasza.Addigra ért oda a kérésünk...de mi csak egy ágyat kértünk pár órára...
Egyébként a többiek öten voltak a háromágyas szobában, és nem feküdt le senki, mert hogy néz az ki, hogy valaki meg nem tud.
A véleményemet inkább most nem írom le, rengeteg kérdés kavarog bennem,és nagyon el vagyok keseredve.
Nem tudom, mi jön még, de már semmi jóra nem számítok.