Sziasztok!
Megint lemaradtam egy jó kis beszélgetésről.
Kagyló és mindenki, aki hozzászólt!
Érdekes, hogy többen írtátok, hogy az örökbabát könnyebben el tudjátok fogadni. Nekünk, mikor azt mondták, hogy három lehetőségünk van: donor, örökbefogadás, vagy gyerek nélkül éljük az életünket, akkor mindketten a donor mellett voltunk, nem is nagyon gondolkodtunk rajta. Azok miatt, amit Erika is leírt, mert akárhogy is idegen a genetikai apa, én az anyukája vagyok minden szempontból. A párom ott van az első pillanattól kezdve melletünk. És a terhességet, szülést, szoptatást sem szívesen hagytam volna ki. Ez végülis hasonló helyzet, mintha nekem egy korábbi kapcsolatból lenne gyerekem, sőt még jobb annál, mert őt mi ketten akartuk és a gyerek is őt fogja apjának tekinteni, mert a genetikai örökségen kívül, minden mást tőle fog kapni. Én az örökbefogadással voltam úgy, hogy bizonytalankodtam, mert a szüleim baráti társaságában sajnos vannak szomorú történektek, de az is igaz, hogy az még egy másfajta örökbefogadási rendszer volt.
A petesejtdonáció sajnos még sokkal inkább gyerekcipőben jár, mint a spermadonor, azért mert petesejteket gyakorlatilag a lombikhoz hasonló módon lehet nyerni. Nincs petesejtdonorbank, ezért mindenkinek magának kell szereznie donort. Ráadásul, ha jól tudom a donor csak 35 év alatti lehet, akinek már van valahány gyereke. Van egy petesejtdonoros topik is, ott többet is meg lehet tudni a témáról.
Áfonya!
Minden elismerésem, hogy saját gyerek mellett örökbefogadtok!
Erika!
Én is szeretek sütni és van is egy-két jó receptem, de mozdonyforma, meg marcipánbevonat, ne ezt azért nem vállalnám be. Képet kérünk!!!
Nyulasz!
Pont én is emiatt mentem most másik fogorvoshoz. Az előzőnél otthagytam egy havi fizetésemet két éve. Most mindenre fel voltam készülve, erre kiderült, hogy nincs szuvas fogam
és a fogkövem sem vészes. Éljen az elekromos fogkefe!