Jaffa: vezetnék én, de épp szerelőnél van a kocsi, mert valami van az önindítójával. Hétfőn vitte el apa, és csak péntekre lesz kész brühühühühüüüü
:(
Pedig mentem volna, bár fogalmam sincs, innen merre lenne közel szabadbattyán, valószínűleg Soponya, Káloz felé....
Meg lehet kicsit (nagyon) féltem is volna, dehát ha sosem indulok el....
:D
Örömóda, ez nagyon jó volt.
A lányok tündériek a képeken.
Niki milyen nagyon nőtt tényleg. Aztaaaaaa
Amúgy Bende, mi van veled, veletek???
Tünci: neked nagyon-nagyon drukkolok délutánra. És gyere majd hamar beszámolni, hogy mi volt!!!!
Lányok, aztán kérünk ám majd képeket is a játszóterezésről, oksi???
Majd legközelebb talán mi is csatlakozunk, oké, persze, ha merek vezetni odáig.
Gégéé: én is mosómasa vagyok, ne aggódj, ebből az következik, hogy állandóan tele vagyok vasalni valóval. Sosem érem utol magam. GRRRR
Zsófi: nagyon szépek a lánykák. Ők is sokat nőttek, mióta utoljára "láttuk" őket.
Hát én is kiakadtam ezen a grízes, krumplis etetésen. Érdekes, így is lehet gyereket nevelni.....
Én biztos nem csinálnám így. Erről a korai biliztetésről én is hallottam, hát nekem sem lenne energiám hozzá, meg én nagyon korainak tartom 1 hónapos korban bilire tenni a gyereket. Furi
szosz: hát nem csodálom, hogy nem bírod el a babakocsit.
Nem vagy egy szumó birkózó alkat. De jót nevettem.
beze: de hülye vagyok, el is felejtettem, hogy Szekszárdi vagy, na biztos ott is van szirénapróba. Grrrrr
Szívesen válaszolok arra, amit kérdeztél. Bár szégyellem, de nem az én hibám, és nem miattam van ez így. Anyukám alkoholista, sajnos nagyon durva életmódot folytatott, nem gondoskodott rólunk egyáltalán. A lakásunkat elárverezték, mert minden pénzt a piára költött,és előtte volt egy lakástűz is, ahol a kisebbik öcsém majdnem bennt égett.
16 éves koromban lemondott rólam, és a két öcsémről. Sajnos a két öcsém nevelőotthonba került, én a nagynénémékhez.
Mondjuk én már 20 évesen a saját lábamra álltam, és 21 voltam, mikor összeköltöztem a párommal. De az öcséim nagyon megsínylették ezt az egészet. Szinte én neveltem őket, és amikor szétszakítottak minket, az egy trauma volt mindegyőnknek. Én etettem, fürdettem őket, vittem őket az oviba, suliba. Próbáltam anyjuk helyett is anyjuk lenni. Hát tudnék még mesélni, milyen pokoli rossz gyerekkorom volt, csúfoltak anyám miatt a suliban, sokszor nem volt mit ennünk, meg ilyenek, de inkább nem írom le, mert nem akarom a többieket elszomorítani.
Na, ezek után már nem vagyok kíváncsi anyámra. Már eljutottam arra a szintre, hogy nem haragszom rá, csak nem értem, és olyan közömbös, talán inkább sajnálom őt. Fáj, és nagyon hiányzik, mármint maga az, hogy nem mondhatom senkinek, hogy édesanyám, és nem kérhetek tőle tanácsot, és nincs ott amikor az életemben fontos dolgok történnek (pl. államvizsga, diplomaosztó, gyermekem születése). De már megtanultam együtt élni ezzel. Kegyetlen rossz, hogy tudod, hogy van anyukád, és mégsincs. Én próbálok ezért is mindent megtenni, hogy az én lányomnak mindíg ott legyen az anyukája, ha szüksége van rá. Már gyerekkoromban megfogadtam, hogy jobb anya leszek, mint ő volt valaha is.
Valamilyen szinten nagynéném, és nagymamám próbálták pótolni nekem az anyukát, de azért az mégsem ugyanaz. De a nagyimat imádom.
Jajj, nehéz erről beszélni, el is bőgtem magam. Valahogy ezeket mindig eltemetem, de néha sajnos kitör belőlem.
Hú, jó volt ezt kiírni magamból. Igazából nem is tudom, hogy hogy lett belőlem ezek után normális ember. Bár azért a lelkemen nagy sebek vannak, és ezek meg is maradnak. Azt mondták, majd ha én is anya leszek könnyebb lesz, de nem az, nekem is hiányzik a saját anyukám. És most, hogy én is anya vagyok, egyre jobban. És egyre jobban nem értem ezt az egészet, hogy tudja eldobni valaki a gyerekeit, mikor én ha csak 1 órára hagyom magára Dorkát, már megőrülök, hogy mi van vele....
Na, elég belőlem.
Úgyhogy én csak apára tudnám hagyni, de ő meg vagy dolgozik, vagy fáradt. Így én akkor tudok takarítani, amíg Réka alszik, így aztán állandóan szalad a lakás, és ezt utálom, de nem tudok mit tenni, ez van.
A Női zártosztályon van ismerős doki ha kell esetleg valakinek 
Megkérdeztem a matek tanárt ő mondta hogy egymásra épülnek a feladatok és nem tudja elmagyarázni mégegyszer mert sok idő(persze megértem)mondta hogy kérjem át magam olyan osztályba mert ő pont ott volt elötte órán és nincsenek sokan.Most olyan mérges vagyok mert még én futkározzak nem igaz hogy maguktól nincs annyi eszük.
