Kiemelt témák

akkor jó éjt!
gyere bármikor!!

Ja hát én ezt hallom állandóan hogy nem lehet ekkora baba egészséges jobb igy neki is meg nekünk is. De nem voltak a helyembe még. Azt gondolom akkor ők sem mondanák ezt.

Most már tényleg megyek. Szia és köszönöm hogy átsegítettél az első belépésemen.

Leda és Melcsike: őszinte részvétem, nagyon szomorú ami veletek is történt. Kitartást és erőt kívánok nektek.
Tünci: nagyon jó hogy elmentél a dokihoz. Látod, teljesen normálisak az érzéseid annak ellenére hogy egy-két ember másképp vélekedik.

Szia!

csige-bige köszönöm az együttézést. Jólesi minden biztató szó, de még nagyon nagy a fájdalmam. Csak az ad erőt ha gyertyát gyújthatok és kiírhatom az érzéseimet ilyenkor érzem közel magamhoz az én kicsi lányomat.

Léda, Melcsike: őszinte részvétem. Borzasztó lehetett. Tudom. Mit is mondhatnék? A sírás egy kicsit javulni fog idővel. A hiányérzetet is meg lehet szokni valamelyeset de elfelejteni sosem.

Egy kicsit zavaros volt az ucsó hsz-em sorry, csak gyorsan elküldtem nehogy lebukjak. Szigorú egy hely de nagyon jó l fizetnek. Ha meglátogatna a gólya akkor viszont itthagyom. Rögtön meglépek nehogy baja legyen.

Látom itt főleg éjszakai élet folyik. Majd megpróbálok sűrübben jönni de ma el kell mennem a körzetimhez mert 2 hete valami nagyon nem stimmel velem. Folyton szédülök és fáradt is vagyok. Remélem semmi komoly.

Férjemmel tegnap beszélgettünk. Mondtam neki még nem érzem úgy h képes lennék egy új babára de hamarosan biztos de azért abbahagyom a fog.gátlót h ideje legyen kiürülnie. Azt mondják 2-3 hónap múlva lehet elkezdeni a tabletta után. Bár az utóbbi időben volt h néha elfelejtettem v később vettem be.

Megyek is a dokihoz. Majd jövök még. Kitartás nektek. Sokat gondolok rátok.

Melcsi, megnéztem a történeteteket a gyertyagyújtós oldalon. Nagyon sajnálom, ami veletek történt.

Én a 31. héten szültem meg a kisfiamat császárral 008.06.27-én. A császár előtt kb. 1 órával tudtuk meg, hogy baj van, nem úgy fejlődik, ahogy kéne. 1200 grammal született, és rögtön átvitték pesten az ország legjobb gyermekklinikájára, ahol 30.-án megoperálták, ami jól sikerült. Majd agyvérzést kapott (szerintem ezt is megelőzhették volna), majd Bogihoz hasonlóan az éjszaka folyamán fertőzés lépett fel, majd szepsises sokk.
Bogika aznap született meg, mikor Lackónak kellett volna az eredetileg kiírt időponton

Itt is nagyon steril volt a környezet, nekünk is lábvédő, köpeny meg állandó kézfertőtlenítés kellett.
De volt ott egy gyakornok lány, aki néha vért vett Lackótól, benne nem vagyok biztos, hogy mindent betartott. De persze bármi okozhatta...

Még nagyon friss a fájdalmad, jókor találtál ránk

Tünci, vagy?

most benéztem egy kicsit, elolvastam amit írtatok..
kaptam ma a barátnőmtől egy levelet,nagyon próbál vígasztalni, hogy tartsak ki,muszáj menni tovább..
küldött egy nagyon szép verset, majd leírom.
Déluán később és este jövök.

Vigyázzon magára mindenki!

Várjuk a verset.

Még azt szerettem volna tőled kérdezni, hogy a családi pótlékot ti megkaptátok már? Állítólag 1 vagy 2 havi nekünk is jár, együtt igényeltem aug. 5-én az anyaságival. Az anyasági megjött, de a csp. sehol. Az államkincstár meg ma sem vette fel...

Sziasztok!
Melcsi
Bátorkodtam én üzenni a gyertyagyújtós oldalon, mert tényleg nagy segítség vagyunk itt egymásnak.
Sajnos, hogy itt kell találkoznunk, a decembri topicból már kiszorultam.
Őszintén örülök, hogy jöttél és tudom, hogy sokat fogunk még segíteni egymásnak, mást nem is tudok most Neked írni a részvétem kinyilvánításán túl, hiszen itt tudjuk mit érez a másik.

Tünci
Ledának igaza van, ilyenkor az orvos a jövődet nézi és nem a jelened, főleg nem a lelkedet. A lényeg, ami a testnek a legjobb, és leghamarabb helyreáll.
ezért kell megszülni. Rólam szakadt a víz, összegörnyedve fetrengtem, szó szerint nem voltam észnél, annyir fájt, emlékszem, hogy kértem fájdalomcsillapítót, mikor volt erőm beszélni de nekem azt mondták, az csak lelassítja, akkor azt mondtam nem kérem, ha lassítja, nem akarom, hogy a kislányom is szenvedjen és én sem tudtam meddig bírom.
A gerinc érzéstelenítő nálam a nyitott gernc miatt nem jöhet szóba úgy sem.
Szóval azt mondják a jövőbe nézve ez a módszer az igazi.
Az meg hogy Én erre hogy voltam képes, a mai napig nem tudom. Valami fásult lelkiállapot volt rajtam, egyáltalán nem féltem, nem tudom mi volt velem. Emlékszem, hogy négykézláb voltam az ágyon, az volt a legkényelmesebb, jó lett volna van egy labda bent, dehát nem kezelnek úgy, mint egy szülő nőt, és fogtam a férjem kezét, néztem a szemébe és azt mondogattam, hogy kibirom, kibirom, ő meg törölgette a homlokom, mert már a hállóing is át volt izzadva rajtam. De utána durván elküldtem őt is, mert már az is fájt , ha hozzámért valaki.
Á, nem is tudom, hogy csináltam végig. Így visszanézve.

szia boboka!
Én amikor bementem az államkincstárba az anyaságit igényelni, ott senki nem mondta acsaládi potlékot, én azt nem igényeltem, ezt tőled hallottam néhány nappal ezelőtt is írtad, teljesen ledöbbentem..de már nem is érdekel, egyék meg, ha nem tudtak szólni..már úgy vagyok vele, hgoy ezt a babakötvényt még elintézem, amikor lesz lelkierőm, aztán többet nekem ne küldjenek semmiféle papírt...

Mielőtt beléptem ránéztem a számlálóra..majdenem 900 hozzászólás,10000* nyitották meg a lapot..sosem hittem volna...

Nekem is a munkahelyemről mondta a bérügyis nő, amúgy senki nem mondta volna.
Hát már én sem szeretnék újabb papírt, mindig felnyílik egy kicsit a seb, ha kapok valamit.
Tegnap megírtam a kérvényt a start számla miatt, majd ma postázom, hát végigbőgtem az egészet.

Betti, nagyon erős csaj vagy

Leda
Ennek a betegségnek is vannak fokozatai, én jól elvagyok vele, a terhesség utolsó harmadában lett volna gond a hasam cipelésével, de nem biztos.
És van olyan, ami nagyon súlyos, ami a kislányomnak is volt, amivel nem jöhet világra.
Ez műthetetlen és kezelhetetlen.
Én mondtam mindenkinek, hogy nekem ez van, de nem nagy volt utána az érdeklődés.
Persze a genetikus, mikor megtudta, akkor azt mondta 50% öröklődés van, így utólag.
Mostmár köszi.


Beszéltem néhány anyukával nőgyógyász ügyben, és rájövök, hogy vannak másmilyen típusúak is mint az enyém volt.

Sziasztok!


betti

Jól esett hogy hívtál magatok közé talán kellett ez a lökés nekem, mert már tényleg kellett nekem az hogy valakivel meg tudjam beszélni a fájdalmam. És t i átérzitek azt amin én keresztül megyek most. Nem azt mondjátok mind mindenki hogy szedjem össze magam, túl kell rajta tennem magam, lehet hogy így jobb neki is meg nektek is. De ezt nem tudják megérteni amin ilyenkor keresztül megy valaki.


tünci

Komolyan mondom könnyebb volt éjjel egy kicsit a lelkemnek miután beszéltünk. Igaz sokáig tartott mire megirtam az első néhány sort, de nem bántam meg. Jól esett az kis beszélgetés nagyon.

A Kincstár ismerős, nekem is azt mondták, hogy kamuzok a táppénzzel.........
Anyukáját kérdezném, hogy hogy van.

Melcsi
Őrülünk, hogy tudunk segíteni.
Itt senki nem mondja a másiknak, hogy szedd össze magad, senki nem sürget, de azt gondolom mindannyian jó úton haladunk és egymást szedjük össze, ha valakinek rosszabb napja van.
Itt nem fogsz közhelyeket hallani, csak bátorítást és vígasztalást és azt gondolom túl fogunk ezen jutni, mindenki, egymás segítségével.
Kicsit olyan ez nekem, mint egy csoportterápia a nagy amerikai filmekben.

boboka

Köszönöm neked is az együtt érző szavakat.
És igen a családi pótlék jár arra a hónapra, amikor huu ............de nehéz leírni............. amikor elhalálozik a gyermek.


Látom szóba került a babakötvény is az jár a mi kicsikéinknek is?
Mert erről nem tudtam.

betti


Kezdem én is úgy érezni biztos hogy könnyebb lesz már rám férne, mert én egyenlőre totál kész vagyok. Ha egyedül vagyok akkor főleg állandóan csak a gyertyagyújtást nézem, meg csináltam a kicsi lányomnak az iwiwen egy emlékoldalt és ott is rendszeresen kinzom magam.

És egyenlőre még nem tudok ugy elmenni az urnácskája mellett hogy nem simogassam meg és ne beszélgessek vele.
De ma elhatároztam hogy betesz a szekrény üveges polcára ahova gondoltuk hogy jó helye lesz. És élünk tovább még ha nehéz is lesz.

Melcsi, én is Tüncinek köszönhetem, hogy tudok róla bővebben, mert nekem itt sem vették fel a telefont...

Kaptunk egy levelet az államkincstártól, hogy megnyitották a start számlát a babának negyven valamennyi ezer forinttal. Meg, hogy gratulálnak meg ilyenek
Szépen elsúvasztottam a levelet, aztán Tünci írta, hogy a jegyzőt kell felhívni, ő kiállít kérvényre egy öröklési bizonyítványt, ez nálunk 7000 forint, Tünciéknél ha jól emlékszem 4-6000 forint. Utána kell bemenni a pesti Hold utcai államkincstárhoz, és ők majd postázzák vagy utalják a folyószámlára az összeget.
Szomorú ez a téma, meg néha bűntudatom is van miatta, olyan, mintha a Pici fiamtól venném el a pénzt, de az állam bácsinak nincs kedvem otthagyni.

Melcsi, még egyszer nagy kitartást nektek, és szerintem is tök rendben van az, hogy a lányodnak ilyen mondatai vannak. Esetleg, ha sokáig nem tud megbocsájtani az orvosoknak, terhes anyukáknak, akkor meg lehet kérdezni egy gyermekpszichológust, hogy szerinte a gyerekeknél meddig tart a gyász folyamat.
Még szerencse, hogy most egy kicsit leköti az iskola a figyelmét (meg gondolom a tiédet is egy picit, mert este biztos még tanulás van ezerrel. Vagy még elsőben nincs sok házi? Régen volt már, nem emlékszem)

boboka


tudom még nem is akarom ezzel a Barcikámat molesztálni én is azt gondolom hogy ő igy dolgozza fel. Ismerem elég erős ő is. Még egyenlőre nincs sok lecke de azért van gyakorolni valója mert német tagozatos az óvodában is az volt arra azért kell időt forditani hogy később könnyebb legyen neki. Meg rocky - ni jár hetente kétszer van edzése és hétvégente amig jobb az idő lovagolni is jár ugyhogy le van kötve nincs sok ideje gonolkodni, meg mi is mindent megteszünk hogy ne gondolkodjon.


Én még semmit nem kaptam az államkicsntártól a babakötvénnyel kapcsolatban de utána néztem elvileg már kellett volna értesitést küldeni a születési hónapot követő 10 munkanapon belül. És utána 8 munkanapon belül pedig meg kell nyitni a számlát, ahogy én utána számoltam már a számlanyitási 8 munkanapon belül is letelt.

Nálunk ugye június 27 volt a születés, és augusztus 18-án adta postára az áll. kincstár a levelet. Nem kapkodták el...

Jól tetted szerintem, hogy az üveges polcra tetted a kis urnát. Bár nekem szerintem nagyobb fájdalmat jelentene, ha itt lenne velem az urna. A kis lelke itt van velem mindig, tudom.

Tegnap olyan érdekes volt, este lefekvéskor mindig kérem a jó Istent, hogy simogassa meg, takargassa be, mert már nagyon hideg van, és adjon az én Lackómnak egy jó éjt puszit a nevemben. És akkor olyan érzésem volt, mintha ott lenne velem az ágyban.

Az én kis Pindúrkám urnáját a bazilikában helyeztük el, az nincs messze tőlünk, és tudom, hogy a jó Isten házában nagyon jó helyen van.

Azt elfelejtettem írni, hogy nagymamámtól mindig kaptam egy Szent Antalka pici szobrot, mikor valamilyen búcsújáró helyen volt. Ő a gyermekek védőszentje. Az egyik kis szent antalkát betettem a kis urnája mellé, hogy ne legyen egyedül sosem.

Lányok!
Megkönnyeztelek benneteket! Látod Tünci micsoda jót tettél? A te tragédiád hozta létre a topicot és ilyen rövid idő alatt mennyien rátaláltak és vígaszt nyújt nekik.

Talán nem is közhely, hogy semmi sem történik ok nélkül.

Az sem elhanyagolható, hogy ilyenkor egy anya nem azzal törődik milyen papírokat töltsön ki. Szerintem ne hagyjátok elintézetlenül ezeket a dolgokat. Dehogy a kicsikétektől veszitek el! Ez jár nekik. Ezzel is bizonyítva, hogy éltek! Nem tárgyak, "abortumok" (brrr!) valódi kis emberkék ők. Az a legszomorúbb, hogy ahelyett, hogy segítenének nektek mihamarabb lezárni ezt a szomorú procedúrát mindig jön elő valami ami szembesít azzal, hogy vége.

Melcsike: ha úgy mondod, arra a hónapra már jár családi póték, amelyikben született sokkal szebb! Mondjuk így...

Olyan felháborító, hogy annak akinek beteg a babája nem ugyanaz jár. Nem elég baj, hogy selejtnek érezzük mi is magunkat még meg is erősítenek ebben. Újra egy dolog, amiért harcolni kellene, meg azért, hogy ilyen esetekben ne maradjanak szakértő támogatás nélkül az anyák!

Tünci: írtam privit

Az államkimcstártól én sem kaptam még értesítést, dehát amilyen fejetlenség van ott azt nem is csodálom..Egyszerűen hihetetlen, hogy itt Fehérváron egyáltalán nem tudott senki semmit..
Melcsi ez természetesen nektek is jár.

Melcsi!
Az első hetekben még az is segít, ha újra meg újra megmerítkezel a legnagyobb fájdalomban..láttam hogy hány gyertyát gyújtottál Angyalkádért..és ez nagyon jó, mert minden sírás közelebb visz ahhoz, hogy élni tudj tovább..nem kell erősnek lenni még,ahogy Manomano írta:le kell süllyedni a pokolig is,ahhoz ,hogy felfelé indulhass..

Sosem gondoltam, amikor megnyitottam a topikot, hogy én próbálok majd vígasztalni valakit, hogy képes leszek erre..
Van aki előttem jár..ő lelket önt belém..én már megjártam az utat, amit Te is fogsz,igyekszem támogatni Téged..Így segítünk egymásnak mindannyian,szépen lassan egyre fontosabbak vagytok nekem..

A vers,amit ígértem:

Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Azután megfeszíted
Körömszakadtáig maradék erőd.
Akarsz, eget ostromló akarattal
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlőcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor-magától-megnyílik az ég,
Mely nem tárul ki átokra, imára,
Erő, akarat,kétségbeesés,
Bűnbánat-hasztalanul ostromolták.

Akkor-magától-megszűnik a vihar,
Akkor-magától-minden elcsitul,
Akkor-magától-éled a remény,
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától-friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a KEGYELEM

Tünci, nagyon szép a vers Köszönjük szépen

Hát bennem is ti tartjátok a lelket

Férjem mindig kinevet, mikor mondom, hogy megnézem a babaneten mi történt, aztán múltkor "kiosztottam" , hogy itt legalább meghallgatjuk egymást, meg tök sok hasznos információt tudunk átadni, meg segítünk egymáson.

Úgyhogy Tünci, KÖSZI

A tegnapi Csernus könyvről jut eszembe:

Megvettem pár hete Müller Péter Boldogság című könyvét. Remélem jó lesz, még nem kezdtem el olvasni, de remélem majd tudom ajánlani

Én pedig lányok Nektek köszönöm!

Bende írta egyszer nekem:megyünk fel egy lépcsőn,fokról-fokra..időnként megpihenve, vagy visszalépve kicsit..és van korlát a lépcső mellett..s a korlát MI vagyunk!

Bende!
Köszönöm,most értettem csak igazán meg!!

Sziasztok!


hettuli!

Azért irtam úgy mert nem feltétlen ugyanabban a hónapban következik be a .......... mint amelyik hónapban van a születés.Végül is nálunk is 3 napon múlt hogy nem szeptemberben indul el a hosszú útra a kicsi Bogárkám, akkor viszont már két hónapra járt volna családipótlék, ezt kivételesen az államkincstáros ügyfélszolgálatnál mondták nekem is.
És igazad van mert bizony mindenhol úgy bánnak az emberrel, mintha valami hivatali ügyet intéznél. Minket pl. a temetkezési vállalkozó fel sem hivott, hogy 2 napja már mehettünk volna a kicsikémért, hanem már én telefonáltam rá. Harmadszorra fel is vették és azt mondta, nem ért rá telefonálni mert - EGY CSOMÓ ÜGYET KELLETT - elintéznie. Neki ez ÜGY és úgy látszik a rengeteg ügy között nem fontos két szülő, akik elvesztették gyermeküket.Persze a számlát az egyből ki tudta állítani, arra volt kb. 10 perce, de egy telefonra nem volt 1 perc.


tünci

Rendesen megsirattál a verseddel, ami jól esett, mert ahogy ma elrendeztem a kicsi Bogár kuckóját nem sírtam, beszélgettem vele és tényleg úgy éreztem hogy a babaszobát rendezem be.


boboka

Mi hárman döntöttük el hogy itt legyen velünk és valahogy jó érzés hogy itt van velünk, először én is féltem tőle, hogy fogom viselni.De valahogy amióta itthon van nincs az a hatalmas hiányérzetem. Hiányzik nagyon és fáj a hiánya, de mégis megnyugtató számomra.

Melcsi!

Az ahogy rendezgetjük a környezetét,Te otthon, én a sírjánál..
Olyasminek érzem, mintha gondoskodnék róla..mint amikor este betakargatják a babákat..mi is ezt tesszük csak kicsit másképp..

Beszélgettem hozzá ma is a sírnál,mondtam neki, hogy én nem felejtem el sose, de ő is próbáljon emlékezni rám,hogy amikor eljön az idő megisemrjen és akkor fogok gondoskodni róla,akkor végre fogom puszilgatni, ölelni..úgy ahogy csak szeretné..
és jónak érzem hogy ezt gondolom..ettől valahogy más lett..jó, hogy érezhetek bármit..így jobb, vagy könnyebb..nem tudom..
most a fájdalom nem nyomja el azt a hatalmas szeretetet, amit érzek.

Betti!Kisanyácska,Csige,Brigi,Manomano,Leda,Mindenki!
Szép hétvégét Nektek!

Boboka!
Ne haragudj,de megírnád nekem kb mit írtál a kérvénybe?
forgattam össze-vissza a papírt..sehogyse tudtam leírni AZT a szót...tiszta zagyvaságot írtam..

Az előbb felkapcsoltam a fűtést, nem bírtam tovább.
Nem hiszem el, hogy szeptemberben ezt kell csinálni.

Az én kislányomat nem lehetett anyakönyvezni, a hivatali rend nem kezeli emberként és tényleg jogos a kérdés, mikortól szülés a szülés?
Mikortól jár a 6 hét felépülés, mert ugye 2 hét hivatalosan és mars vissza dolgozni és semmi anyasági segély egyéb.
Nem a pénz tartalmára értem hanem mikor is néznek anyának, és a gyermekemet gyermeknek?
Ehelyett sitty-sutty, borítsunk rá fátylat, vegyük meg nem történté, felejtsük el és na.

Egyikünk írta, hogy 17 hetes volt, mikor szült és a férje a kezében tarotta a Picit, az enyém 20 hetes volt, és csak azt láttam, ahogyan bebugyolálva elviszik.
Még a vonásait sem ismertem,
Ilyenkor, ha nem vagy életveszélyben, nem lehetne, egy 5 perc egyedül vele?

Hétvégén nem sokat fogok írni, mert vendég lesz, de majd vasárnap visszajövök, addig annyit írjatok, hogy vissza bírjam majd olvasgatni.

Boboka
Nekem a Müller Péter kicsit már filozófiai rejtelmeket boncolgatott, amit az én eszem nem teljesen fogott fel.

Tünci nagyon szép amit írtál arról, ahogy egymást segítjük és vigasztaljuk. A szakemberek azt mondják, hogy nagy gyógyulás amikor egy bajban jutott ember egy másik "szenvedő" embert segít. A segítségnyújtás egyfajta gyógyír is, a terápiák egyik pillérje is ez. Megismerni hasonló bajban jutott sorstársakat, megbeszélni és egymást támogatni. Ha ebből a szemszögből nézem akkor Betti teljesen igazad van, ez egy virtuális csoport terápia lett.
Én is itt vagyok még és jövögetek, holott már úgy érzem, hogy tovább léptem, de valami mégis itt tart. Az biztos, hogy minden percére emlékszem annak a 3 nap vajúdánsak, de úgy a fikzikai mint a lelki fájdalom elmúlt és maradt a kellemes emlékezés, hogy van egy fiam még valahol, aki nagyon jó helyen van. Ez egy hosszú folyamat volt és lesz akinél rövidebb és hosszabb lesz. Engedjétek meg magatoknak a szenvedést az "jár" nektek és aki a környezetetekben nem tolerálja, azt kerülni kell. Mert most nincs helye a megfelelésnek, most csak Ti vagytok a fontosak és senki más.. Remélem érthető amit itt akartam mondani, közben a rosszcsont fiam is pötyögtet.

Betti én nem néztem meg és az én férjem tartotta a kezében. Ott volt a szülésnél, rögtön megkapta a kezében ez nem is volt kérdés, hiszen megkérdeztek bennünket, hogy akarjuk látni, bent akar lenni a férjem stb.. Egyébként már 20 hetet betöltött, 17hetes volt amikor a bajt felfedezték, de addig vártunk és érdeklődtünk, vagy csodára számítottunk..
Ami nálad történt azt hiszem az, hogy valaki eldöntötte helyetted, hogy neked az jobb, ha nem látod. Na ezt nem értem, hogy mi jogon.. Én sem láttam, de az én döntésem volt. Három nap szenvedés után lelkileg és fizikailag élő halott, akkor ott úgy éreztem, hogy egy sokkot kapok, ha meglátom és már nem bírtam több fájdalmat elviselni. Elég volt!

leda
Az orvosom kategorikusan kijelentette, hogy Szegeden az a gyakorlat, hogy nem mutatják meg, micsoda perverz dolog lenne az.
Én akkor nem vitatkoztam, mert tudtam, hogy beteg, hogy citrom feje van és nem tudtam, hogyan reagálnék a látványra, de azt hiszem, ha mindkettőt felajánlják, akkor a megnézés mellett döntök, mert ennyivel tartoztam volna a kislányomnak, ennyit érdemelt volna, hogyha beteg is, legalább megsimogassam a buksiját.
Tudjátok mi jut sokszor eszembe? Hogy mikor halt meg? Hogy élve született-e, vagy már korábban elment? Hogy mennyit szenvedett, érezte-e, vagy mi történt vele?

Ma megvettem a Kismama újság szeptemberi számát.
Igazából a babakocsis oldal miatt akadt meg a szemem rajta, hogy jó, ha lesz még gyermekem, akkor hasznos infok lehetnek benne.
Erre van egy cikk benne az első trimeszterről, hogy az milyen jó, meg a 12. heti UH után már nincs más dolga a babának csak nőni.
Marha jó.
Meg tele van újszölött képpel mert az a téma, mit szeretnek csinálni.

szóval tényleg, mi a fenének vettem meg?

Ja, meg vettem Elevitet, meg folsavat is, mert kifogytam és folyamatosan szedem, bár az én dokim ellenzi, de le...om.

Ma kismamás napom volt.

Akárhányszor hallom, mindig elkeserít, hogy Bettit nem hagyták dönteni...és különben arra kellene, hogy legyen lehetőség, hogyha a sokk miatt akkor nem is akarja egy Anya megnézni, ha utána néhány óra, vagy egy két nap múlva meggondolja magát, akkor megnézhesse..vagy például nehéz lenne készíteni a személyzetnek esetleg néhány polaroid képet..

Néztem a híreket, bemondták, hogy egy Nő(MERT NEM FOGOM ANYÁNAK HÍVNI) elégette a kisbabáját..mert nem kellett neki...

el kellett jönnöm a nappaliból..

Betti én is az általad említett okok miatt nem tudtam megnézni. Ezért olyan jó, hogy a férjem megetette, ő mindenképpen akarta tudni, hogy jól döntöttünk. Egyébként akkor azt mondta nekem az orvosnőm, hogy amint burkot repesztenek a baba meghal, mert kicsi még, hogy a víz nélkül létezzen. Ezért sem tudtam megnézni, olyan érzések kavarodtak akkor bennem, hogy egész testemben remegtem.

Felháborító amit írsz a kórház magatartásáról. Mi az, hogy ott az a szokás?? Jajj, de oda mennék és lekevernék egy két pofont, ahogy Manomano tette (gratulálok azért). Tenni kell valamit ez ellen, nem lehet anyákat megfossztani a saját kihordott gyereke látványától. Ez jogellenes, ebben biztos vagyok. Azt elfogadom, hogy az orvos azt javsolja, mert könnyebb lesz tovább lépni, de attól még a szülők döntése, hogy mit tesznek. Hogy is jön valaki ahhoz, hogy ez eldöntse egy felnőtt ember, anya helyett??? Na jól felhúztam magam..

Jó estét minenkinek!

Próbáltam visszaolvasni, rengeteget írtatok...

A baba megnézéséhez annyit tudnák hozzászólni, hogy nekem megengedték a kórházban, hogy megnézzem, de egyszerűen leblokkolt az agyam, meg a szemem!!! Én ilyet még sose éreztem azelőtt és azóta se: mindent láttam magam körül, az orvost, a szülésznőt, az ágyat, a műszereket....de a kezemben volt a baba, és ott elhomályosult minden, szürke köd volt előttem, csak foltokat láttam. A szervezetem nem engedte, hogy lássak! Hiába erőlködtem, akartam látni. Ez olyan természetfelettinek hangzik, de tényleg így volt.

Melcsike, én is csináltam iwiw-en emlékoldalt a kisfiamnak, de a vége az lett, hogy sajnos a saját regisztrációmat is töröltettem, mert volt, aki megszólt miatta, és én ezt nagyon zokon vettem, rosszul esett. Nagyon érzéketlen ismerőseim vannak, morbidnak tartották, hogy iwiw-en emlékezem. Pedig nincs ebben szerintem semmi elítélendő. Azóta csak ide írok.

Irogattam régebben másik topicba (nem babanet, de hasonló babás oldal), még terhességem alatt. Idő szerint voltak a kismamák, én a 2008 májusiba írtam anno. Azóta már persze mindenkinek megszületett ott a babája, és szabályosan kinéztek onnan, sőt kaptam olyan privit is, hogy (finoman fogalmazva) ne lombozzam le a topicjukat a bánatommal, van sok olyan oldal, ahol babájukat sirató kismamák társalognak. És szerencse a szerencsétlenségben, hogy idetaláltam, közétek.

Juj, még annyit, hogy ma lelkileg egy kicsit nehéz délutánom volt .
Babalátogatóba mentünk a férjem egyik távolabbi rokonához, 2 hónapos kis ikerfiaik vannak. Induláskor nagyon remegett a gyomrom, hogy mi lesz, hogy fogok hozzáállni. Meglepően jól viseltem a dolgokat, még meg is etettem az egyik kisfiút tápszerrel, cumiból, nagyon édes volt. Utána még elvolt a baba a kezemben, ölelgettem, de hirtelen eszembe jutott a saját babám....mintha a kisfiú megérezte volna, sírni kezdett torkaszakadtából, és visszakéredzkedett az anyukájához, aki meg tudta nyugtatni.
Na, ekkor kicsit meginogtam, és nyeltem befelé pár elnyomott könnyet.
Képzeljétek, férjem nem merte megfogni a kissrácokat....félt, hogy még olyan picikék, törékenyek. Remélem, ha lesz majd saját babánk, őt majd dögönyözi azért.....

Én sem tartoztam már a régi topikba..írok néha oda is, de a bánatomat ide hozom..valóban, azért nekik más dolgok járnak a fejükben..jól van ez így.
a múltkor a háziorvosnál, amikor levettem a kabátom, az egyik beteg meglátta a hasam, megkérdezte, hogy ilyen fiatalon mi ez a hatalmas seb?Meg hogy milyen friss..
mondtam :császármetszés volt..mire egy kismama mondta, hogy milyen jó nekem, hogy hat héttel a szülés után teljesen lapos a hasam..válaszoltam:igen, elég hamar lelapult..a hasára néztem és nem volt szívem megmondani neki, hogy nem vagyok szerencsés, hogy így is végződhet.

Melcsi!
Remélem ma volt néhány könnyebb perc is..gondolok rátok.

Brigi!
Kicsit irigyellek hogy képes voltál babázni..egy párszor már elhatároztam, hogy elmegyek a barátnőmhöz,másfél éves a kisfia.Aztán eszembe jutott, amikor utoljára láttam még terhes voltam..már nem emelhettem fel,leguggoltam Marcikához,kitártam a karom, repült felém,a pici karjaival átölelte a nyakam,szuszogott a fülembe..még erre nem vagyok kész..

Ilyenkor estefelé már sóhajtozom nagyon..ilyenkor hiányzik Viola a legjobban..nappal úgy ahogy elfoglalom magam.
vaalmi műsort néztem a tévében, hogy mi lesz 2010-ben..akkor talán szülhetek újra..milyen messze van..nehéz elfogadnom hogy harminc is elmúlok..tudom persze még nem leszek öreg..de akkor is..

Nem így láttam álmaimban.

Tünci, priviben elküldöm neked, amit írtam.

Brigi, tojd le nagyívben azokat, akik megszóltak az iwiw-es adatlap miatt. Ezek is abba a kategóriába tartoznak, hogy bár sosem kívánom nekik, hogy megtudják, min megyünk keresztül, azért egy kicsit mégis

Boboka!köszönöm, várom.

Tünci, elküldtem priviben.

Tünci, nem a 2010 a dátum, amit figyelembe kell venned

Az egy év legkésőbb 2009 augusztusban lejár, ami azt jelenti, hogy legkésőbb augusztusban (de szerintem már pár hónappal előtte is) próbálkozhattok, persze csak akkor, ha mindketten készen álltok rá testileg-lelkileg.
Pár hónappal előtte meg elkezdheted böngészni az újságokat, meg könyveket, meg vizsgálatokra járhatsz, vitaminokat szedhetdsz stb., és ha így nézzük, már annyira nincs is messze
És emiatt a vágyunk miatt, hogy legyen egy kisbabánk, aki itt lesz velünk fizikailag nem szabad, hogy bűntudatunk legyen, mert a nagytesó annak csak örülni fog, ha minket boldognak lát.

(ezt magamnak is írtam, mert néha hülyén érzem magam Lackókám előtt, hogy egy kistesóról ábrándozok, de hát ez tartja bennem a lelket)


Babázni még én sem megyek, pedig már marhára kéne, de egy fikarcnyi kedvem sincs hozzá

látod ezt szeretem ebben a topikban..amikor az egyik padlót fog ,a másik felmossa...
Akkor tehát kb mához 7 hónapra elkezdem a kivizsgálásokat, az orvoshoz járkálást és kb 10 hónap múlva megpróbáljuk..
csak azt tudnám hogyan győzzem le azt az érzést, hogy a gondolattól is összeugrik a gyomrom..marhára félek, na...

ma elhatároztam, hogy mivel a dokim engedélyezte az ülőfürdőt ,lazítok egy nagyot.gyertya meg füstölő...beültem a kádba,lehúnytam a szemem..na beindult az agyam,kádból villámgyorsan ki...
pedig de jól elterveztem..nem megy ez se..

Sziasztok!


Látom már belelendültetek az éjszakába. CSatlakozom hozzátok.

brigitta!

Hál isten az én családom, a rokonaim, a barátaim mind-mind mellettem vannak. Egyáltalán nem volt ellenem senki ez miatt.Az az igazság, hogy nekem még nem volt különösebben rossz élményem senkivel, persze az orvosokat kivéve, mert már a szülés előtt szemét volt mind.A fogadott orvosom meg lelépett, mert megijedt a felelősségtől. Azt hiszem ha nem büntetnék most szivesen elütném őket ahogy a Barcikám mondta.