Kiemelt témák

Indi,
én is úgy tudom, ahogy te.
F.

Remélem így van, különben jó páran már a márianosztrai belső hálózaton csevegnénk

Köszönöm a garatulációkat. Remélem még nem korai. Bár ha egy gyerek jönni akar...

A szabályozáshoz még csak annyit:

nevetségesnek tartom, hogy a türelmi zónák rendszerét törvénybe lehetett iktatni, míg az otthonszülést nem. Vajon hol van a két dolog egymástól? Mi vajon kinek ártanánk a "működésünkkel"?

Zs.

Zsu,
hát a nőgyógyászok pénztárcájának...
F.

Zsu, gratula a harmadikhoz !

Fringala, érdekes, amit Balint dokirol irtal. Az illetö a varandossag elején vagy a végén mondta el, hogy otthon szeretne szülni?

Rita, születéshaz jol hangzik! Mikor?

Katica irta nem rég:
"Bár asszem, van vmi kamarai állásfoglalás, hogy dokiknak/védőnőknek tilos bátorítani az tervezetten otthonszülőket, sőt, meg kell próbálniuk lebeszélni. Vagy vmi ilyesmi."

Rita, nem tudod, hogy mi a tényleges allaspont? EGy dokinak ténuleg le KELL beszélnie a kismamat az otthonszülésröl?

Fringala, sikitok utolag! Szeretnék én is szülés sztori priviben légyszi! Köszönöm!

Fringalla (bocs )

Saara,
úgy tudom, és ezt jól tudom, hogy nincsen határozott utasítás arra, hogy lebeszéljék a mamákat, csak általában az orvosok nagyobb része ab ovo elutasítja az otthonszülést azért, mert elveivel ellenkezik és nem is hajlandó még a vitát meghallgatni sem, nemhogy átgondolni a dolgokat.
A másik fele megérti azt az anyát, aki így gondolkodik, de saját magát és a kórházát nem teszi ki a háttérkórházasdinak. Sok okból.
És azt hiszem a szabályozás a háttérkórház miatt is fontos. És szerintem is. És a szabályozással én is egyetértek és az otthonszüléssel is, csak a kirekesztő, "mi tudjuk, mi a célravezető, a többiek a vágóhídra adják a testüket, az önállótlan fajták" megnyilvánulásokra ugrom azonnal, mert nem lehet senki kirekesztő a másikkal szemben. Én sem vagyok az, de jeleznem kell, ha valakit kirekesztésen kapok.
És a háttérkórháznak a legnehezebb a szerepe, így sokszor nekünk is, mert nem otthoszülős orvosok dolgoznak ott, olyanok is, akik ítélkeznek és kirekesztenek. Azért is nehéz, mert az otthonszülős team, beleértve az anyát is, nagyon megzavart, csalódott, ingerült és nemegyszer ellenséges, mert kórházba kellett menniük. Azért is, mert az oitthonszülés eseményei alig vagy semennyire nincsenek dokumentálva és így nehezen érthető meg az ismeretlen esemény, de a te segítségedet kérik, holott nem tudod, mi történt addig.
És amikor, aminek én magam részese voltam, amikor egy gondozatlan (?) terhes szülési kudarca tragédiával fejeződött be, akkor én, aki egyébként toleránsnak érzem magam, teljesen visszafordultam a saját utamon és sok időbe került, míg ezt az utat folytatni tudtam.
Azért vannak fenntartásai a kórháziaknak, mert ritkán ugyan, de látni tragédiát. Nálunk az elmúlt évben pl. volt hegszétválás előzetes császármetszés után, és a baba a hasüregben kalimpált és tényleg azonnali és kétkesztyűs császár lett, nem olyan, mint amit a Geréb Ágnes szokott emlegetni a felkészítőn , hogy gyakorlatilag fél óra, mire a császárt elkezdik, hanem azonnali és perceken belül megcsinált... és ez nem az anya hitén múlt a saját teste felett, hanem a teste rendelkezett így, pedig az anya is, az orvos is úgy tudta, hogy meg fogja szülni így a magzatát.
Na megint nagyon bőbeszédű lettem, de talán ez magyarázza, mert még mindig sok érzés van bennem ezzel kapcsolatban. És bármikor bármilyen párbeszédet kezdeményeznek az otthonszülős csapattal, igyekszem ott lenni és sokukkal jó kapcsolatban is vagyok, sőt egyikük a kórházi szakmai gyakorlatának egy részét velem töltötte a szülőszobán és nagyon szeretem azóta is. Tehát nem vagok elutasító csak van, amiről másképp gondolkodom és azt remélem, hogy nem érzelmi alapokon panelesen.
Szeretettel: Rita

A születésház - nem tudom, hogy ez lesz-e a neve, meg már a küszöbön van, hallani a szakmában, hogy készülnek létrehozni, szerintem nem is sok idő.
Remélem én is, hogy lesz.

Sziasztok,

Fringilla, köszönöm a születéstörténetet (kicsit megkésve).
Ez a háttér-doki dolog elgondolkodtatott. Azt érted háttér-doki alatt, hogy terhesgondozás + ha mégis kórházban kell szülni, akkor nála? Namármost, ha a várandósság alatt kiderül, hogy nem lehet otthon szülni, akkor gondolom mindegy. Ha meg otthon indult szüléssel kell kórházba menni, akkor általában a legközelebbibe mennek, nem? Vagy van olyan doki, akit akkor is lehet hívni? Bálint Sándor mit nem vállalt? A terhesgondozást, vagy hogy előre megbeszélten esetleg egy otthon megindult szüléssel hozzá menjenek? Ez egy kicsit elszomorít, mert én egyedül őt hallottam/olvastam pozitívan nyilatkozni az otthonszülésről és az otthonszülős csapatról.

Többiek, egyébként milyen stratégiát folytattok? Van "másik" dokitok? Ha van, tudja/tudta-e, hogy otthon terveztek szülni?

Ja, és Fringilla, komolyan azt gondolod, hogy az a néhány száz otthonszülés az anyagiak miatt "bántja" az orvosokat? Nekem ez annyira hihetetlen...


Rita, mi az a kétkesztyűs császár?

Indianyo,
Az Eü. tv. értelmezhető úgy is, hogy a magzat veszélyben van, ha otthon születik (mert a szakkollégium azt mondja, hogy veszélyben van), és a terhes nő nem utasíthat vissza gyógykezelést, ha elmúlt 24 hetes terhes, és várhatóan ki tudja hordani a babát.

katicabogár,
Szerintem nem azt az évi néhány száz otthon szülőt irigylik a nőgyógyászok, hanem csak annyi történhet, hogy ha elismerik az otthonszülés létjogosultságát, akkor talán sokat azt gondolhatják, hogy a szülés nem is olyan veszélyes üzem, ergo a doki nem is érdemel annyi hálapénzt.

Katicabogár,
az a kétkesztyűs császár, amikor még arra sincs idő, hogy a szabályos bemosakodást az orvosok, műtősnő elvégezzék.
Rita

Rita, egyetértek, nagyon fontos lenne a szabalyozas ilyen szempontbol (is). Mindenkinek jobb lenne...
De ha mondjuk a kismama olyan orvoshoz jar, akihez lakcim szerint nem tartozik (sztem elég sok ilyen van) akkor is visszautasitja az orvos? Mert itt, ha korhazba kell menni nem "hozza" viszik, hanem a legközelebbi korhazba, nem?
Vagy az zavarja az orvost (itt a megértö kategoriara gondolok), hogy egyaltalan köze van egy olyan mamahoz, aki ebben gondolkodik? Lehet neki ebböl baja?

Ugy érzem egyaltalan nem fair ez szabalyozas nélkül.
Kerestem egy olyan orvost, akiröl azt gondolom, hogy ha nem otthon akkor nala szivesen. Azt hiszem sikerült megtalalni. A korhaz is megfelel nagyabbol az elvarasaimnak.
Per pillanat nem vagyok 100% biztos abban, hogy otthon fogok majd szülni, mondjuk 60-70%-ban.
Ilyenkor mi van? Ugy érzem az a tiszteséges, ha ezt elmondom az orvosnak. De mi van, ha emiatt "elküld"? Mehetek majd az ügyeleteshez, ha mégsem otthon?
Azon is gondolkodtam, hogy SZTK-ba jarok terhesgondozasra, hogy ne legyen ilyen probléma. Ott ugysem kérdezösködnek. De az sem tetszik. Sajnos azt vettem észre, h ha vmi gond van (persze ne legyen) és korhazba kerül az ember (itt a szülés elötti szakaszra gondolok) elég sz.r helyzetben van, ha nem tartozik senkihez....

Szoval akarhogy is nézem, nem jooo!

Az Eü. tv. értelmezhető úgy is, hogy a magzat veszélyben van, ha otthon születik (mert a szakkollégium azt mondja, hogy veszélyben van), és a terhes nő nem utasíthat vissza gyógykezelést, ha elmúlt 24 hetes terhes, és várhatóan ki tudja hordani a babát

LSZG Hát ezen nagoyn megdöbbentem! Ebből az is következik, hogy ha valamiért bekerül a kórházba egy kismama idő előtt 8mondjuk rosszul lesz az utcán a melegtől), akkor egy császárt/szülésindítást sem utasíthatna vissza? [/quote]

Bocs, az előző hozzászólásból kimaradt az "életmentő" szó a gyógykezelés előtt. Tehát itt csak az életmentő gyógykezelésekről van szó.

Bár, ha a doki megdumálja a kismamát, hogy ez életmentő, mert mindkettőjük élete veszélyben forog, nem utasíthatja vissza... Na, inkább nem kombinálok

Bocs, az előző hozzászólásból kimaradt az "életmentő" szó a gyógykezelés előtt. Tehát itt csak az életmentő gyógykezelésekről van szó.

Bár, ha a doki megdumálja a kismamát, hogy ez életmentő, mert mindkettőjük élete veszélyben forog, nem utasíthatja vissza... Na, inkább nem kombinálok

Na, most meg kétszer ment el.

Visszatérve Angliához: az oldalon van egy nagyon beszédes szüléstörténet, amelyben (dióhéjban) az anya a 37. hét betöltése előtt (36 hét+néhány nap) kezd el vajúdni, és otthon akar szülni. Betelefonál a kórházba, hogy vajúdik, kéri, hogy jöjjenek ki hozzá, a szülésznők mindenképpen azt akarják, hogy menjen be a kórházba, ő kitart az álláspontja mellett, szülésznők kimennek a lakásra, rá akarják beszélni, hogy menjen kórházba, az anya nem megy, erre a szülésznők otthon levezetik/ kísérik a szülést.

Sajnos, nemtudom belinkelni, mert csak a főoldalt lehet, eredetiben persze sokkal jobb és részletesebb. (Az anya neve Miriam, ha valakit érdekel, így könnyebben megtalálható a homebirth.org.uk-n)

A történettel csak azt akarom mondani, hogy ott az ajánlások sem kőbe vésett szabályok. Az anya meghallgatta a szakembereket és ő maga döntött, nem volt arra kötelezhető, hogy az eü. személyzet döntését elfogadja.

Iszg,

nem tudom a németországi szabályzásokat. A jövő héten megyek és rákérdezek, de azt pl. tudom, hogy egyre-másra nyitnak ú.n. bábaszülőszobák, amik félig intézményi, mert a kórház földrajzi területén vannak, félig nem intézményi, mert független bábák dolgoznak benne önállóan, szóval ebben a bábaszülőszobában is vannak szabályok, kik azok, akik ott szóülhetnek. Pl. előzetes csáwszármetszés után, idős először szülő esetén, emelkedett vérnyomás, ikerterhesség stb.stb esetén nem szülhetnek ott. Ha visszajöttem lipcséből és fel tudtam venni a kapcsolatot az ottaniakkal, akkor majd beszámolok a szabályozásról.
Egyébként az, hogy az anya nem utasíthatja vissza az esetleges életmentő műtétet, ez az én felfogáom szerint való azzal, hogy a tájékoztatás mindenre kiterjedő és korrekt kell/ene/ hogy legyen. Azért gondolom ezt, mert a magzatnak is van joga, de dönteni még nem tud, és esetleg az anyja, akkár ismerethiányból vagy elvakult elvek miatt /lásd transzfúzió a jehova tanúinál/ a magzat sorsát megnehezítő döntést hozhat, és nem tudjuk, hogy a pocaklakó hogy döntene. Tehát az ő érdekeit is nézni kell. És tudok olyan példát, hogy az anya nemigen volt tisztában a döntésével, de a baba nem károsult, de a mamának vesztesége származott az elvakult és megingathatatlan döntéséből. Pedig, az én tudomásom szerint teljesen korrekt felvilágosítást kapott és segítséget is a megvalósításához.
És még egy: tudok olyan orvosról, aki elvállalt kismamát ilyen terhesgondozási ellátásra azzal, hogy majd esetleg otthon fog szülni, aztán tényleg otthon is szült, de miféle gondozás az olyan, ahol az alapvető, a közös "munka" kapcsolatot megterheli egy, a szövetségük kiteljesedésére vonatkozó alapvető felfogásbeli különbség. Jól megaszontam, de a szülésről mindeketten másképp gondolkoznak. Így már eleve egy árok van közöttük, ami szakadékká szélesedhet.
Bár nemigen tudom, mi mozgatja a szülészeket ilyenen kívül. Ezernyi oka lehet.
A szabályozás lehet mindennek a rendezője plusz azt hiszem a kielégítő kommunikáció minden érintettel. Kismamákkal, orvosokkal, szülésznőkkel, védőnőkkel.
Szeretettel kívánok jó éjszakát: Rita

Sziasztok!

Zsu, részemről is nagy gratula!

Saara, a dokiknak/védőnőknek nem KELL lebeszélni a kismamát otthonszülésről, de valami miatt azt hiszik, ez az ő tisztjük, kötelességük, s ezért teszik.

Fringilla, ha még nem tettem volna meg (enyhe szenilitás a részemről a 3 gyerek mellett ) , akkor most köszönöm a szüléstörténetet, nagyon jó volt olvasni!!

Katicabogár, szerintem sajna anyagi oka is van az orvosok ellenállásának. Gondolj bele: ha teljesen legális az otthonszülés, akkor afelől is elgondolkodnak a nők, hogy a normális, természetes szüléshez alapvetően semmi szükség orvosra, sokkal inkább csakis egy jó bábára/stülésznőre. Ez esetben az orvos szerepe megkérdőjeleződik (meg a rengeteg olyan fölösleges beavatkozásé, ami csak azért történik, hogy az orvosnak is adódjon valami feladat, különben minek is van ott?), s nyilvánvalóan sok pénz nem is az ő zsebükbe vándorolna, hanem azokéba, akikre tényleg szükség van a szülésnél, akik megérdemlik. Piszkos dolog ez, de amennyire én is látom a pénzéhes szülészeket, bizony, el tudom ezt hinni minden további nélkül.
Stratégia: hát nekem egyáltalán nem volt semmilyen dokim egyik intézeten kívüli szülésre való készülésem alatt se, olyan szinten, hogy egyszer se találkoztam velük. De sokkal jobb is volt így. Megkíméltem magam mindenféle kínos helyzettől. Ha meg gond lett volna, akkor meg olyan mindegy, kivel találkozik az ember. Pl. én Ágival találkoztam volna.
Amúgy az első otthonszülés miatt a másodiknál már nem is lett volna rá lehetőségem, mert a főorvos kitiltott a kórházból, így, ha akartam volna háttérdokit, vagy csak egyszerűen járni valakihez, akkor se vállalt el senki. (A vacak terheskönyvhöz kellett volna egy igazolás egy doki részéről, mert ugye az UH mutathat, amit akar, addig nem ismerik el, hogy kismama vagy, amíg meg nem turkált valaki. Hát akkor derült ki, hogy ez a felállás.)

Rita, én úgy tudom, a születésház már létezik, működik egy ideje az Alma utcában.

Tim,
valóban. Engedély nélkül.
Nem látok bele, nem is akarok.
Ha rákérdeznék, biztosan válaszolnának az oda tartozó dolgozók, hogy van-e protokolljuk, felelősségbiztosításuk, veszélyes hulladékos szerződésük, sterilizálkási naplójuk, minimális feltételeknek megfelelnek-e stb.
De nagyon nem érdekel.
Törvénytisztelő ember vagyok, feljebb említettem, ha nem értek vele, akkor is.
A törvények meghozódnak, jelzem, ha nem tetszenek, de betartom akkor is, ha nem tetszenek.
Én egy olyanra várok, amely megfelel ezeknek a kautéláknak.
Minden jót: Rita

Sziasztok!

Semmiféleképpen sem szülnék semmilyen körülmények között otthon.Én úgy gondolom, ha egy szülés közben komplikációk adódnak,akkor a kórházban azonnali beavatkozást tudnak végezni, míg az otthon szülésnél szerintem nem.Teljes mértékben az otthon szülés ellen vagyok.

Üdv:

Alíz.

Hú, de sokat írtatok!

Alíz,
nem tudom, hány gyereked van, nekem három, és az elsőnél totál így gondolkodtam, mint te. Aztán a tapasztalataim és a sok olvasás és tájékozódás hatására a harmadikat már otthon szültem. Az ember változhat.

Alma utca szerintem nem "igazi" születésház, hanem egy hely, ahol a vidékiek szülhetnek, ha akarnak. De lehet, hogy tévedek... És szerintem is jó lenne olyan igazi szülőotthonokat létrehozni, amik régen még voltak Magyarországon (legalábbis a nagymamám olyanban szülte anyukámat), ahol legálisan bábák dolgoznak és vezetnek szüléseket, de orvos is van ott vészhelyzet esetére. Ez a megoldás szerintem nagyon sok kismamát vonzana.

És ebben látom a szülészorvosok ellenállásának egyik okát is (ahogyan Tim is írta), hogy kiderül, rájuk általában nincs is szükség, és elesnek egy nagy adag pénztől.

Jaj, felébredt a gyerek, majd később folytatom.

F.

Szia Fringilla!

Jó, hát neked ez a szülési forma tetszik.Ez a te egyéni jogod és véleményed.Én ámbár nem olvastam olyan sokat az otthon szülésről,
de annak idején ment a TV2-n egy bizonyos Szülőszoba című műsor, és jómagam ott láttam ilyen otthon szülést.Én még mindíg azt mondom, hogy nem tenném.


Alíz.

Alíz,

én teljesen megértem, aki otthon akar szülni. Alapvetően nem szólnék bele, nem is szoktam, tisztelem az EMBERT a döntéséért. Döntéseket mindig hoznunk kell, és az utólag rossznak bizonyuló döntéseinket sem azzal kezdjük, hogy "no, most hozok egy rossz döntést!"
Ez után a kitérő után, aki otthon akar szülni, annak otthon a helye. A biztonsága, az elengedettsége segíti a szülését, a nőiségét, a kapcsolatát a párjával, a megszületett gyerekével.
De ugyanezt érzem azokra is, akik a kórházban találják meg ugyanezt. És ott teljesedik ki az életük.
Nekem, talán érződött is a hozzászólásaim során, hogy az "üldözöttek" megnyilvánulásaival van problémám, a törvényességgel, az információn alapuló döntéseken, amik szerintem, nagyon sajátosak.
Én nem tudtam volna otthon szülni, engem zavarna a környezet, amit amúgy egy hagyományosan mindennapi életre alakítottunk ki. Nem szerettem volna ott magzatvízfolyni, vérezni, ordítani stb. A törzseknél is sok helyen külön szülő hely van és egyáltalán nem történik ez a család otthonában. Én ebbe a törzsbe tartozom.
Arról még egyetlen fórumon sem olvastam, bár meglehet, hogy csak ilyenekbe bele sem olvasok, hogy a szex közben menjen-e zene, legyen-e gyertyafény, kint a természet lágy ölén vagy otthon, sötétben... Ebben is a pár dönt és nem is kérdés.
Amúgy havott már engem is a barátnőm otthonszüléséhez bábának, ők együtt szeretettek volna lenni a másik négy gyerekével és így világra hozni az ötödiket, de nem vállaltam, mert az otthonszülős bábaság más szakma, én nem művelem. És éreztem hiányát egy olyan szülőszobának, ahol így szülhetnének mások is...
Szeretettel:Rita

Szia Alíz! Vajon miért látogattál el erre az oldalra, ha ennyire elutasítod a gondolatot? Elcsodálkoztam, mert azért itt - többnyire - vagy szimpatizáns, vagy pozitív tapasztalatú vagy tervezgető emberek írogatnak, a te kategorikus nemleges hozzáállásoddal it találkozni olyan furcsa - előzmény nélküli. Lehet, hogy az a bizonyos kisördög azért mocorog benned?
Én nem szültem, nem is szülhettem otthon. De nagy örömmel olvasom a sok boldog beszámolót és örömteli várakozást.

Sziasztok!

Nem utasítom el a gondolatot, ez nagy tévedés.Csak én nem mernék belevágni egy ilyen otthon szülésbe.Meg a másik dolog az, hogy zavarna a környezet is (pont ott ahol a minden napjaimat élem a családommal).De amint mondom ha valakinek ez a szülési forma tetszik, akkor az válassza ezt a szülési formát.De nekem sajnos ez a szülési forma nem jön be.Elnézést kérek azoktól, akiket esetleg ezzel a vélemény megnyilvánulási formával megbántottam, de én alapjáraton olyan vagyok, hogy ami a szívemen az a számon.

Üdv:

Alíz.

Alíz Nem volt bántó, csak meglepő.

Alíz,
egyáltalán nem volt bántó, hallottunk mi ennél sokkal cifrábbat is... Te nem hülyéztél le minket, nem mondtad, hogy "nekünk túl nagy kincs a gyerek, hogy otthon szüljünk", stb.


Tegnap nem tudtam reagálni, pedig nagyon akartam. Lássuk, fel tudom-e venni a még a fonalat.

lszg-vel és dodóval értek egyet: nem a mostani évi 3-400 otthonszülés menne a dokik pénztárcájára, hanem az, ha a nők rájönnének, hogy az amúgy komplikációmentes szülésükre a doki a gátmetszésre jön be, akkor lehet, hogy elég lenne a szülésznő is, gátvédelemmel?! Na EZ már pénztárcára menne... Ha a nő dönthetne, hogy akar-e orvost (ha amúgy nincs rá szükség), vagy nem.

Otthonszülés ellen agitál:
ITT a szakmai kollégium '99-es állásfoglalása. Ebből idézek:
Mindezeket figyelembe véve a Szakmai Kollégium véleménye szerint az a szülész szakorvos, aki "tervezett otthonszülés"-t vállal, vagy bármilyen egészségügyi dolgozó (védőnő, stb.), aki erre bíztat, nem pedig ellen agitál, vét hivatásának esküje és a fennálló szakmai irányelvek és protokollok ellen.
Tehát kötelező ellene agitálni, ha nem akarok véteni az esküm ellen. Hm.

Ritához kérdések:
- mi a "gondozatlan" terhesség? (Nekem is ilyen volt az utolsó kettő? Voltam pár vérvételen, AFP-n, három uh-n, de nem voltam terhelésésen, CTG-n, manuálisan meg tán kétszer vizsgáltak meg (8. és 37. hét). Az illető nemtörődömségből lett gondozatlan, vagy meggyőződésből? (Szerintem nem mindegy, mert ha meggyőződésből, akkor ált. jobban figyel magára, mint egy nemtörődöm, azaz sok kockázati tényezőt próbál kikerülni.
- a hegszétválásos kétkesztyűs otthon indult szülés volt?
- arról te mit tudsz, hogy Geréb Ágit sok kórházba a mai napig be sem engedik, hogy elmondhassa a beszállítás indokát és az előzményeket. Gondolod, (de most komolyan!), ha le lenne írva Ági által, hoyg eddig mi történt, azt figyelembe vennék?!?!?!?!?!

Amúgy Rita, nagyon örülök, hogy itt vagy, és nyitott vagy a támadásnak tűnő kérdésekre is! Mert természetesen ezek nem támadások, és igenis jó, hogy valaki józanul elmondja a "másik oldalt"!

Ezt írod még:
És még egy: tudok olyan orvosról, aki elvállalt kismamát ilyen terhesgondozási ellátásra azzal, hogy majd esetleg otthon fog szülni, aztán tényleg otthon is szült, de miféle gondozás az olyan, ahol az alapvető, a közös "munka" kapcsolatot megterheli egy, a szövetségük kiteljesedésére vonatkozó alapvető felfogásbeli különbség.
Nem éreztem így. Első gyerekemmel egy doki magánrendelésére jártam, majd 7 hónaposan "eltűntem." Egy évvel később mentem vissza, hogy megint babám lesz, és vérzek. Totálisan korrekt volt, kedves, pedig kiderült, hogy nem külföldre mentem szülni (ahogy ő gondolta, a külföldi férjem miatt). Vérzés elmúlt, jártam hozzá havonta továbbra is, majd kb. hat hónapos lehettem, amikor megkérdezte, hogy GÁ tudja-e már, hogy júli végén dolga lesz. Mondtam, hogy igen, és ezzel el is volt intézve. A kapcsolat továbbra is jó maradt, a hathetes kontrollra is hozzá mentem vissza. Akkor is borzalmasan korrekt és kedves volt. Nem kértem meg "háttérdoki" szerepre, mert tudtam, hogy ha sürgősen be kellene vinni, nem az a kh. lenne legközelebb. De tudom, ha pl. idő előtti burokrepedés, vagy fekvésből adódó császár lett volna indokolt, szülhettem volna nála.

Amúgy többször leírtam, hogy nem igazán értem azokat az otthonszülőket, akik kh-ba szállításkor bent lázadoznak és balhéznak. Én azért drukkoltam, hogy ne kelljen bemennem, mert tudom, hogy ott egy pisszenés nélkül eltűtrem volna mindent, hiszen, nem ok nélkül kerültem oda, azaz az én kompetenciám véget ért, sőt Ágié is: ott az van, amit az ott dolgozók mondanak. Féltem volna nagyon, hogy az előítéletek miatt az én kooperatív magatartásom sem segítene, de mégis mindenben alávetettem volna magam az ottani "törvényeknek". Mert teljesen más, ha egy eleve kh-ban komplikációmentesen szülő kismama lázadozik, vagy ne legyünk iylen radikálisan, másféle kívánságai vannak, és totál más, ha egy kh-ba szállított otthonszülő. Neki végig kell gondolnia, hogy nem véletlen, hogy ő ott van, és hogy a beszállítás értük történt.

Asszem kb. leírtam mindent... (így is túl hosszú lett.)

Mellesleg meg tiszteletben tartom a Geréb Áginak a munkásságát., meg minden orvosnak, szülésznőnek illetve védőnőnek aki ilyen otthon szülésekhez hozzájárul.

Aliz, nem is olyan rég én is kicsit ugy gondolkoztam, mint Te aztan olvastam ezt-azt (biztos az Indi altal emlitett kisördög? ) és teljesen megvaltozott a véleményem.

Szilvi, az elsö és a masodik gyermekednél a 7. ill. a 6. honap utan nem jartal semmilyen vizsgalatra?

[ mi a "gondozatlan" terhesség? (Nekem is ilyen volt az utolsó kettő? Voltam pár vérvételen, AFP-n, három uh-n, de nem voltam terhelésésen, CTG-n, manuálisan meg tán kétszer vizsgáltak meg (8. és 37. hét). Az illető nemtörődömségből lett gondozatlan, vagy meggyőződésből? (Szerintem nem mindegy, mert ha meggyőződésből, akkor ált. jobban figyel magára, mint egy nemtörődöm, azaz sok kockázati tényezőt próbál kikerülni.

Azt gondolom, hogy aki nemtörődömségből, annak bizonyos vizsgálatok elhagyása ugyanolyan következményekkel járhat, mintha meggyőződésből teszi ezt. Esetleg a saját vagy a babája életét veszélyeztetheti. Azt gondolom, hogy bizonyos vizsgálatok meggyőződésből nyugodtan kihagyhatók, pl. az ultrahang, ha biztosan vállalod az életképtelen vagy súlyosan beteg magzat kihordását, megszülését, felnevelését. De pl. a terheléses vércukor/ezt a szakmai kollégium nem is ajánlja, hanem csak a reggeli utáni vércukor vizsgálatot/ vizsgálatot megcsinálni értdemes, mert a terhességkor manifesztálódott vércukor emelkedés - cukor intolerancia komoly szövődményekkel járhat a magzatra a megszületés után. Sok zűr támadhat utána. És nem értem ennek megkerülését, mert nem is megterhelő maga a vuizsgálat.
- a hegszétválásos kétkesztyűs otthon indult szülés volt?
nem, kórházban, otthon esélye sem lett volna egyiküknek sem.
- arról te mit tudsz, hogy Geréb Ágit sok kórházba a mai napig be sem engedik, hogy elmondhassa a beszállítás indokát és az előzményeket. Gondolod, (de most komolyan!), ha le lenne írva Ági által, hoyg eddig mi történt, azt figyelembe vennék?!?!?!?!?!

Tudok róla, és azt is, hogy a kórházakkal való kommunkációt a kezdet kezdetén alaposan elrontotta a Geréb Ágnes, amit aztán már kevéssé lehetett megjavítani, de talán lesz javulás...
Tavaly volt egy konferencia, melynek résztvevői közt volt három főorvos is, akik egyébként a szakmai kollégium tagjai, voltak szülésznők az ország több osztályáról és ahova eljött az Ágnes is és parázs vita alakult ki, némi párbeszéddel. De ahová párszor beeresztett nem haladó szülésből kismamát és az meg összevissza hablatyolt, hogy idáig mi történt, és senki nem tudta igazán, ott tényleg a G.Á. neve a vörös posztó.
Egyébként azért vennék figyelembe, mert egy eset azonnali megoldásánál a legelső az, hogy a dolgot megoldják, és közben gondolatban ugyan ítélkezhetnek, utána persze amúgy is, de amíg az esettel feladatuk van, addig az a fontos. Még a legelvetemültebb helyen is.
És nekünk is volt a kórházban olyan esetünk, hogy a mamának nem volt semmilyen vizsgálata, sem a hepatitisz, sem a vérbaj, a babát kellett szúrni, oltani, mert az anya vizsgálata lassabban ment volna, mint a babának az oltási határidő. Tehát ez esetben ő "szívott" egy oltást, esetleg fölöslegesen.
Egyéb vizsgálata sem volt, de aztán ezeket megoldották, de egyszerűbb lett volna egy papírt megnézni, mint körüljárni egy elmúlt 9 hónapnyi esemény visszagörgetését. Stb. Ez persze szakmai dolog, nem untatlak vele. Akkor ezeket a kérdéseket, az én kétségeimet ezzel az esettel kapcsolatban azután az otthonszülős teammal természetesen személyesen megbeszéltem, de még most is felkavar minden pillanata.
Az enyém is mindig hosszú lesz, türelem, egy idő után mindig visszavonulok.
Szeretettel: Rita

Szilvi, az elsö és a masodik gyermekednél a 7. ill. a 6. honap utan nem jartal semmilyen vizsgalatra?

Az elsőnél nem, csak Ágihoz a 37. héten, meg a 37. heti uh-ra. A másodikkal kb. nyolc hónapos korig jártam, ő 37 hétre született, a vizsgálat estéjén, pedig nem ÚGY vizsgált.
A harmadikkal is megvolt egy-két vérvétel, AFP, egy-két manuális vizsgálat Ági által. És az uh-k, három összesen.
A negyediknél tán több vérvétel volt, a vérszegénységem miatt, meg alapvetően csak a 18. és a 37. heti uh-ra terveztem menni, de íyg elmentem a 30.-ra is, hogy megnézzék, hogy ugyan rendesen nő-e, mert rámijesztettek, hogy ilyen fokú vérszegénységnél nem kap elég oxigént a baba.
Mint kiderült, nőtt rendesen: 3,80 lett. Az előzőek 3,00, 2,80 és 3,18, külön vaspótlás és mega-vitaminok nélkül.

Ági nem szeret indokolatlanul vizsgálni. Persze, ha kértem volna, megvizsgált volna. A legkisebbel viszonylag hamar elkezdtem görcsölni, de akkaor sem vizsgált meg, hogy ugyan tágulok-e kifelé, és nem is akartam. Nagyon pánikba estem volna, ha 30 hetesen megtudom, hogy elkezdtem tágulni, gy elkeuzdtem bryopfyllumot szedni, lehetőség szerint pihenni, és akár ki voltam tágulva, akár nem, a 39. hétig bírtam.
Meg hiába voltam idős (37) az utolsó gyerekemmel, az elsővel 26 voltam, és Ági "ismert": tudta mennyire szoktam ödémásodni (alig), milyen a vérnyomásom normál esetben (csak várandósság alatt normális, egyébként alacsony), hogy szokott viselkedni a méhszájam, tehát volt viszonyítási alapja. Szerintem ezek az infók nagyon sokat érnek, hiszen nem vagyunk egyformák. Elküldött pl. egy hematológushoz, aki megállapította, hogy az, hogy én ilyen vérkép mellett egyáltalán járni tudok(!), azt jelenti, hogy ez az állapot 10-15 év alatt alakult ki, és a szervezetem alkalmazkodott (pl. magasabb pulzusszámmal). Tehát amellett, hogy muszáj vitaminokat és vasat szednem (és nagyon sokáig!), pánikolni nem kell, mert nem vaalmi súlyos betegség vagy belső vérzés áll fenn, ami veszélyeztetné a babát.

Szóval kiskönyv-szempontból talán "elhanyagolt terhességem" volt, de én mégsem érzem úgy, hogy számunkra fonto svizsgálatokat kihagytam volna.

Rita,
ja, így már értem. Engem bevallom, nemigen érdekelt soha, hogy az akkoriban (első intézeten kívül született babómnál) létező születésház törvényesen működik-e. A lényeg az volt, volt egy hely, ahol meg lehet mindazt valósítani, amit kórházakban ma még gyakorlatilag képtelenség. Ott megtaláltam mindenféle bizalmat, nyugalmat. Meg a későbbiekben otthon is.
A legalitás csak papírhalmaz. Semmi többet nem jelent szerintem. Nem attól működik egy születésház jól vagy rosszul. Avagy semmivel se lenne jobb, ha legálissá tennék, s attól, hogy legális, még ugyanúgy lehet rossz is. Nézzük csak meg a kórházakat! Ami ott folyik, az papíron egész másképp van dokumentálva.

Információ: saját tapasztalatom, hogy aki az otthonszülést választja, lényegesen többet készül a folyamatra, s sokkalta több információt szív magába a 9 hónap alatt. Pro és kontra egyaránt!!!! Talán pont ezáltal lesznek tudatosabbak a nők, s amiatt tudják mégis megtalálni a biztonságot otthonukban, mert tisztába kerülnek ezernyi olyan veszéllyel, amiről kórházban sose hallani, hiszen "majd ők tudják". Márpedig, ha nem tudok valamiről, tele vagyok kérdésekkel, akkor félelmekkel is, aggodalmakkal. Ha mindennek tudom előnyét-hátrányát, mert körbejárom a témát alaposan, akkor sokkal felelősségteljesebben tudom meghatározni a saját utam, hiszen nő az önbizalmam. Így már nincs rossz döntés. Mert, ha mégis valami komplikáció adódna (az esetek nagyon kevés %-ban egyébként), akkor részint a megfelelő belső hit és a külső szakmai hozzáértés következtében otthon is el lehet hárítani, ha viszont mégse, akkor tudni kell elfogadni a természet döntését, és ez esetben elfogadni a kórház segítségét is. (Szilvi gyönyörűen leírta, hogyan kellene minden kórházba került otthonszülőnek viseltetnie a kórházi protokollal szemben. Bár bizonyára vannak kivételek, én hiszem, a többség így is áll ehhez a kérdéshez, hiszen az ő érdekeit is ez szolgálja. A tanfolyamon amúgy sok szó esik erről is, Ágiék is ezt "tanítják".)

Leírás: hát.... Ha Ágiék kint vannak szülésnél, akkor azzal foglalkoznak, nem pedig a dokumentációval. Végig ott vannak, lélekben is, figyelnek. Ebbe nem fér bele az adminisztráció, s különben se látnám értelmét. Annak viszont lenne, hogy baj esetén elmondhassa mindazt, amit ő tud. Persze azzal együtt, hogy el is hinnék neki. Így lehetne akkor a lehető leggyorsabban segíteni az anyán/babán.
Fura, amit írtál, mert nagyon nem tudom elképzelni azt, hogy a kezdeti kommunikáció Ági miatt nem jött létre. Te személyesen jelen voltál abban az időben, hogy ennyire bátran kijelented ezt? Őszintén érdekelne, mindenféle irónia nélkül.
Ismerve a szakma mostani ellenállását is, valahogy én úgy érzem, ledönthetetlen falakkal szemben kár a kommunikációra fektetni a fő hangsúlyt, ha értelme úgysincs...... Bár, amennyit én tudok a régmúltról, a kommunikáció nem Ági részéről szenvedett csorbát....

Remélem nem bántódtál meg semmin! Lehet, néha erőteljesen fogalmazok. De ebben a témában ez elkerülhetetlen.
Meg tudom érteni a te álláspontodat is, ha nem értek vele egyet, akkor is. Hiszen különbözőek vagyunk, de ez így a jó.

Rita,
teljesen egyszerre írtunk.
Szóval az elsőnél voltam terhelésesen, mert az tej-zsemle volt (a Jánosban). A másodiknál is, bár akkor csak egyszer, mert a cukros víz igenis megterheli a baba szívét. És mivel a Margit kh. nagyon cukros-víz-párti, sőt büszkék a gest. diab. kezelésre, ami ott folyik (múlt idő?! ) így nem volt más választásom: vagy cukros víz, vagy semmi. Ina May születéskalauza leírja, hogy ez a teszt annyira nem is megbízható, mert tud hamis negatív eredményt adni. (Amikor mégis van gest. diab., csak nem úgy.) Szóval inkább néztem a rendes éhgyomri vércukrot, és ügyeltem a diétára. Tudom, ez nem MINDEN esetben elegendő.

Az eset elsődleges megoldása a döntő?! Ennek ellentmond az a történet, ami alapján először perelték be Ágit. Hogy a bentmaradt lepénydarabbal (Nyíregyházára) bevitt kismamát több, mint fél óráig várakoztatták, ám nem hallgatták meg. A honlapon le van írva.

Na, milyen jó, hogy a hsz-ed alapján kiderült: nagy a különbség a sürgősséggel bevitt és a "nem haladó" szülések között. Nem tartom helyesnek, de megértem, hogy az utóbbi csoport hablatyol, mert nem akarja, hoyg kiderüljön, hogy kezdődött a szülés, mert nem akar negatív reakciókat, "bezzeg"-eket, meg "na látjá"-kat. És akkor talán ez az a csoport, akik ellenségesek?! Mert nem érzik úgy, hogy nekik életmentő beavatkozásra van szükségük, hanem csak kh-i keretek között folytatnák az otthonszülést?????

Amúgy én támogatnám a pontos protokolokat, a legális otthonszülést, születésházat, törvényi szabályozást. Nem azért, mert nekem az adna nagyobb biztosnágot, hanem mert így érezném JOGILAG biztonságban magamat. Mert tudnám, hogy sem engem, sem a segítőimet "nem lehet megfogni". Ha tragédia van (mert lehet), akkor akárcsak a kh-ban, elmondhatja minden érintett, hogy mindent megtettünk. A kh.-ban, hiába történt a tragédia a kismama hibájából (pl. egy godnatlanságból szerzett fertőzés követlezményeként), senki nem fogja beperelni sem őt, sem az orvosait. Otthonszülésnél viszont, ha a legnagyobb gondosság mellett történik valami, jön az ügyészség.

Helló!

Talán enged Berci egy kicsit írni...

Saara,
a barátnőm a várandósság elején beszélt Bálint dokival (az elsőt nála szülte teljesen problémamentesen és négykézláb ). Amit szombaton 21.14-kor írtál, én is írhattam volna a várandósság alatt. Én elmondtam előre a dokinak, amikor kiderült, hogy mehetek a tanfolyamra (azaz lehet otthon is szülnöm), és azt hittem, hogy jól fog reagálni, de ő csak annyit mondott arra, hogy járni fogok a tanfolyamra, hogy "Egészségére!" , ezt is érdekes hangsúllyal... Pedig állítólag csinált már ilyet régebben. Úgy látszik, kezd elege lenni. De tőlem már nem kell tartania, nem megyek vissza hozzá. Pláne ahogy utólag reagált, amikor felhívtam, hogy megszületett a babánk...

Katicabogár,
nem tudom, hogy mit nem vállalt Bálint doki, már nem emlékszem. A pénz-orvosok összefüggést páran már leírták, én is úgy gondolom, hogy nem akarják átengedni a szülésznőknek a szülés kísérését, mert azért az nagy érvágás lenne nekik. Amúgy nekem fontos az, hogy ha kiderül, hogy nem szülhetek otthon, akkor legyen saját dokim, mindjárt leírom, hogy miért:

Háttérdoki: nekem azért kellett, mert nem voltam biztos magamban, hogy be merek vállalni egy otthonszülést, azt viszont nem akartam kockáztatni, hogy ha esetleg mégsem, akkor bekerülök egy ismeretlen ügyeleteshez, aki ki tudja, mennyire konzervatív a szülésnél (mekkora gátmetszést csinál, fekve kell-e szülni, hányszor vizsgál, tágít-e kézzel, repeszt-e burkot, stb.). Ezért választottam egy olyan dokit, akiről úgy gondoltam akkor, hogy jó lenne nála szülni a kórházban, ha odakerülnék. Vészhelyzetben nyilvánvalóan nem ő lett volna ott, mert ha be is jutok abba a kórházba (nem a legközelebbi), akkor sem lehet megvárni (meg most utólag tudom, hogy nagy valószínűséggel nem is jött volna be).

Vizsgálatokról (ugye nemrég voltam tanfolyamon, még frissek az emlékek): Ágiék javasolják a vércukormérést, de nem a cukros lötyi formátumban, hanem saját szokásos reggeli után egy órával odaérvén meg lehet nézni náluk, hogy jó-e (a 24-26. hét körül ajánlják, már nem emlékszem pontosan, mikor). A hepatitiszt kifejezetten kihangsúlyozták, hogy csináltassuk meg, pont azért, hogy ne a babát kelljen szúrni. A manuális vizsgálatot feleslegesnek tartom minden alkalommal (egyébként a második kórházi dokim, az Istvános Siklós prof. sem vizsgált, csak amikor kértem.) A többiről most nem írok, túl hosszú lennék.

Alíz,
én láttam anno azt a Szülőszobát, és be kell vallanom, hogy az kifejezetten megerősített az otthonszülés ellen. Most utólag nem tudom megmondani, hogy mi volt pontosan, amire így reagáltam... Lehet, ha most látnám, egyáltalán nem így gondolnám.

A kórházba szállításnál meg pont az háborít fel engem is, hogy nem ismerik el Ági kompetenciáját annyira, hogy elfogadják azt, amit mond a szülés addigi kimeneteléről (vagy annyira utálják, hogy nem hajlandók figyelembe venni). Külföldön ugye az van, hogy kórházban befejeződő szülésnél a bába tájékoztatja az orvosokat, hogy mi történt, miért kellett bejönni, és ők ennek tudatában folytatják a dolgot, teljesen megbíznak a bába kijelentéseiben. És így gördülékenyen mennek a dolgok.

Én sem problémáznék, ha kórházba kéne mennem, legalábbis a szülés és magam miatt nem, csak utána a baba érdekei miatt (Ágiék is mondják egyébként, hogy ilyenkor fogadjuk el a kórház rendjét, és csak a babára koncentráljunk majd).

Dodó információs részével is teljesen egyetértek.

Nemkülönben Szilvi utolsó bekezdésével. Engem nagyon felháborít, hogy Ágit mindenért beperelik, és a kórházi orvosok állandóan ezzel példálódznak, miközben sajnos nem csak egy ismerősöm és ismerősöm babája szenvedett valamilyen kárt orvosi hanyagság vagy szükségtelen beavatkozás miatt a kórházban... De ezekről ugye nem szól a fáma. Szóval mindenkinek legyen meg a felelőssége, és ne álszentkedjünk... (Bocs, ha ez kicsit erős volt!)

F.

Azt hiszem, kezd elkanyarodni az eredeti téma és a Geréb Ágnes munkásságáról kezdünk írni pro és kontra.
Amikor az ő tevékenysége Bp-en kezdődött, kb a 90-es évek elején, akkor én éppen gyerekeket szültem, de szerveztem a bábaklubot, ami kb. két évig működött a Kossuth Klubban. Oda hívtuk meg a GÁ-t, hogy ezekről a problémákról beszéljünk, előadást kértünk fel tőle, azt a címet adta és arról hallottunk egy különös előadást, hogy megváltozott tudatállapot szülés közben... és utána a kollégáim unszolására azzal, hogy ők jelezték, hogy beérkeznek a kismamák és összevissza beszélnek az előző időkről... hát végül is nem sikerült megbeszélnünk. Az Ágnes hárított a kolléganők meg hallgattak. Én meg alapjában véve nem voltam kompetens személy, mert nem velem történtek az esetek. És miből gondoljátok, hogy a párbeszéd a kórháziak miatt hiúsult meg? Az entrée volt már csorba, utána a kapcsolat is csorba lett. Másokat nem hallgattatok meg, csak őt. Tudnék ajánlani egypár kolléganőt, ha ők kötélnek állnának... bár azt gondolom, hogy mostmár mindegy, hol kavarodott el, visszagöngyölíteni teljesen felesleges a múltbéli dolgokat, inkább azon kellene lenni, hogy hogyan változzon meg a dolog. Azt gondolom, hogy a törvényi szabályozás, annak betartása teljesen pontot tenne az ügy végére. Akkor mindkét félnek be kellene tartania az előírtakat és mindenki számonkérhető lenne az őt megillető jogok meg nem tartásában.

Vércukorvizsgálat:
a saját reggeli teljesen fals, mondhatni biztosan fals eredményt ad, mert a standard értékek 12 órás éhezés után, előzetes bő szénhidrátfogyasztás utáni 40 gramm szénhidrát elfogyasztása utáni 1 órási vércukor értékre van megállapítva. A saját reggeli, kinél virsli tojással, kinél kontinentális reggeli, kinél tej műzlivel mind más és más értékeket mutat 1 órával az elfogyasztása után. Honnan tudja az Ágnes, hogy melyik ilyen esetben a kóros érték?
Ina May-jel nem értek ebben egyet, az esetleges fals pozitív eredmények ellenére is sok embert kiszűr ez a vizsgálat, és ha egy baba is megmenekül a következményektől,, pl. hirtelen szülés utáni végzetes vércukor-eséstől, nem beszélve a mama egészségét, akkor már nem volt hiába az egész.

A belső vizsgálattal nem értek én sem egyet. Nem is kell, fölösleges, különösen a görcsölőknél.

Az ügyészség pedig azért jön, szerintem, mert valakinek a babát is képviselnie kell. Őt nem tudták megkérdezni, hogy akar-e otthon születni, hol akar születni. Biztonságban érzené-e magát, ha kórházban jön világra? stb. Én nem egészen értek vele egyet, de azt gondolom, hogy ez is egy aspektusa a dolognak.
Mindenkinek jó éjszakát: rita

Sziasztok!

Tudnatok nekem gyerekorvost ajanlani, aki kijon otthonszuleshez? 11. keruletbe. Privatban, mert nem nagyon szoktam erre jarni. Koszi.

Biobaba

Rita,
én nem értek hozzá, lévén nem vagyok orvos, de Ágiék azért ezt a fajta vércukormérést javasolják a cukros lötyi helyett, mert akik hozzájuk járnak, azok közül nagyon sokan több nap alatt esznek meg annyi cukrot, mint amennyit ekkor egyszerre kell. És mivel a szervezet ehhez nincsen hozzászokva, fals eredményt adhat. És szerintük ahhoz jó nézni, amit amúgy is eszik az ember. De nem tudom, hogy mihez viszonyítanak, ezt tőlük kéne megkérdezni, én totál analfabéta vagyok a témában.

Én megértem, miért jön az ügyészség, csak azt nem, hogy a kórházban miért nem jön ugyanez az ügyészség... Írhatnék történeteket, de nem erről szól a topik...

Belső vizsgálatról nagyon sok rossz élményem van, volt, hogy vissza is utasítottam egy főorvost az egész nagyvizites slepp előtt (hű, de rosszul éreztem magam közben, nem vagyok én ilyen típus), de azóta is úgy érzem, hogy helyesen tettem.

F.

Fringilla,

a cukros lötyi nem kell, de ha valaki amúgy nem eszik sok cukrot, vagy alig eszik, attól még lehet terhességi cukorbetegsége. Tehát ha a cukros vízre a vércukorszintje másként áll vissza, mint a normális, akkor terhessgi cukorbetegség lehet a hátterében. Nem biztos, de egyéb vizsgálatokkal a dolgot igazolni lehet. A terheléses vizsgálat szűrésre szolgál, nem diagnózisra. Annak más eszközei vannak.
A szűrővizsgálatra pedig a nemzetközi előírások szerint is, szerintem is és a magyar, általam teljesen hitelesnek gondolt szakemberek szerint is elég az étkezés utáni vércukorvizsgálat. De nem akárhogy, hanem a standard szerinti. Különben tényleg semmi értelme.
Szerintem ezt ők nem jól csinálják és erről beszélek, hogy a tájékoztatásuk szenved zavart, és a GÁ felkészítésében szülő anyák is sok dologban átadják az irányítást, mert az Ágnes jobban tudja és ért hozzá. Különben pl. ezt a vizsgálatot minden kismama kérné.
És végeredményben ezzel a fajta tájékoztatással van a legtöbb problémám. Változatlanul.
Rita

Huh...

Én belekavarodtam most kissé...

Kedves Rita!
Amit írtál ágiról, az előadását tekintve, azt leírnád nekem kissé érthetőbben? Bocsánat, biztos én vagyok nagyon marha, de annyira zagyvának tűnt, hogy nemigen értem még most se, hol rontotta el ő a kommunikációt.

Oda hívtuk meg a GÁ-t, hogy ezekről a problémákról beszéljünk, előadást kértünk fel tőle, azt a címet adta és arról hallottunk egy különös előadást, hogy megváltozott tudatállapot szülés közben... és utána a kollégáim unszolására azzal, hogy ők jelezték, hogy beérkeznek a kismamák és összevissza beszélnek az előző időkről... hát végül is nem sikerült megbeszélnünk. Az Ágnes hárított a kolléganők meg hallgattak.

Addig értem, hogy meghívtátok és x címet adott az előadásának, de tovább sajna nem. Lehet, félszavakból is értenem illene, de kérlek nézd el nekem, hogy nem fogtam fel.

Vércukorvizsgálat: érdekes ez is. Ahány várandósságom volt, én annyiszor kórházban csináltattam meg (akkoriban még Áginál nem lehetett), s annyiszor másféleképpen!! Volt a cukros lötyis variáció, de az egyek meg 2 zsemlét is. Akkor hogy is van ez???

Ügyészség: Fringilla rátapintott a lényegre! Kórházban született babák érdekeit ki képviseli??? Jöhettek volna az én esetemben is.

Rita,
vizsgálatokról annyit tennék hozzá, hogy Ágiék tanfolyamán egy teljes nap szól a terhesgondozás és kórházi szülés témáról, reggel 10-től este 8-ig, ahol a terhesgondozás résznél elmondja, hogy milyen vizsgálatokat szoktak végezni, miért, az eredmény mit jelent, és hogy ő melyeket tartja fontosnak és miért (ha jól emlékszem, a vércukrot is, de csak meghatározott terhességi időpontban, és a maga módján ugye). Neki is megvannak azok, amiket mindenképpen kér (olyan is van, amit a dokik nem). Szóval szerintem sokkal több tájékoztatást ad, mint bármely doki. És én természetesnek tartom, hogy több dologban átadjuk az irányítást, hiszen nem vagyunk szakemberek, nincsen tapasztalatunk, bízunk Ágiban, hogy a lehető legjobbat akarja és teszi. És fura módon én soha egyetlen nőgyógyászomban (vagy általában orvosban) nem bíztam teljesen, mindig utánanéztem a dolgoknak, és féltem, hogy Ágival is ez lesz, de nem. Ő azt is bevallja, ha valamit nem tud, ami számomra nagyon hitelessé teszi. Ej, nem tudom leírni, miért bízom benne, biztos sok szubjektív eleme is van.

Amúgy szerintem egy párbeszéd kisiklásához általában ketten kellenek, szóval szerintem mindenki benne van, a lényeg az, hogy nagyon különbözően gondolkodnak, és nehéz megérteniük, vagy akár csak elfogadniuk egymást. De remélhetőleg ez a jövőben változni fog, és felnőtt emberek módjára leülnek végre, és megpróbálnak konszenzusra jutni!

F.

Na, közben átgondoltam, amit az utolsó mondatban írtam. Nem fogalmaztam jól egyáltalán. Bocsánatot kérek a "felnőtt emberek módjára" kijelentésért mindkét féltől!

Akkor most még egyszer: az biztos, hogy mindkét fél okozója a párbeszéd kisiklásának, de ezért valójában egyik sem kárhoztatható, lévén mindkettő meg van győződve a saját igazáról (bár szerintem a dokikat ugye a kontroll átadása is zavarja). És emiatt nem is fognak soha egyezségre jutni szerintem, mert pl. ha én is teljesen biztos vagyok abban, hogy úgy jó, ahogy én csinálom, akkor tutira nem akarok kompromisszumokat kötni a magam igazságának kárára, főleg, hogy ezek nem aprócseprő horderejű dolgok. És mivel én "Ágihívő" vagyok, és zavar, hogy az orvosok általában a szülést nem egy természetes folyamatként, hanem valami megoldandó feladatként tekintik, én is teljesen megértem, hogy Ági miért nem akar feladni semmit az elveiből. Valamennyire azt is átérzem, hogy egy doki gondolhatja azt, hogy csak a kórház biztonságos, hiszen neki csak ilyen szüléseket tanítottak, csak azt nem értem, hogy ha látja a statisztikákat, akkor miért nem érdeklődik jobban, hogy megértse az otthonszülés mibenlétét, egyáltalán a természetes, beavatkozásmentes szülést. Vagy ez a nők igénye lenne, ahogy a Születés művészetében is le van írva? Mindegy, abbahagyom a filozofálást, csak muszáj volt kijavítanom magamat, mert rájöttem, hogy milyen rosszat írtam tegnap.

Azért remélem, hogy pesszimista gondoltataim ellenére lesz valami fejlődés...

F.

Kedves Rita!

Említetted, hogy ismersz otthonszülésben közreműködő bábatanoncot. Akkor biztos ismered, milyen ajánlásuk van a várandóskísérési vizsgálatokkal kapcsolatban. Írtad, a cukorterheléses vizsgálatot úgy, ahogy ők javasolják, nem tartod megfelelőnek. Milyen teszt van még, amit hiányolsz náluk / nem tartasz jónak?
(ja és mi a sztenderd próbareggeli - nekem 1 zsemle+2 dl tejet mondott a dokim, ez OK?)

Szerintem ezt ők nem jól csinálják és erről beszélek, hogy a tájékoztatásuk szenved zavart, és a GÁ felkészítésében szülő anyák is sok dologban átadják az irányítást, mert az Ágnes jobban tudja és ért hozzá. Különben pl. ezt a vizsgálatot minden kismama kérné.
És végeredményben ezzel a fajta tájékoztatással van a legtöbb problémám. Változatlanul.
Rita

Nem szeretném tovább görgetni a GÁ-munkásságáról szóló vitát. A "korai" konfrontációkat biztos, hogy Te látod jobban. Máig tüzes elbeszéléseket hallani a szakellátásban dolgozóktól a balul sikerült otthoni próbálkozókról, akiket Ági egyedül küldött be és amiket nekik kellett helyrehozni. Akkor biztos ezt tűnt a legkisebb rossznak, most talán ezt már hibás lépésnek értékelik ők is, hisz ha jól tudom, ma már bemennek a kísérők is a kórházba a "selejt"szülésekkel az(idézet B.S. dokitól).
Az irányítás átadását viszont szerintem torz tükörben látod. Lehet, hogy csupa olyan otthonszülővel beszéltél, akik tűzbe mennének az "otthonszülés hazai prófétájá"ért, ami kétségkívül létező jelenség és engem is meglehetősen taszít. De már néhány személyes találkozás után is meg kellett állapítanom, hogy erről a legkevésbé GÁ és csapata tehet. Egyedül a tanfolyam hétfői napján 3x hangzott el, hogy ez egyféle információ,amit itt hallunk, ez az ő tapasztalatuk, de nem kell szentírásnak venni. Menjünk utána és tájékozódjunk többfelől, kérdezősködjünk, máshol mi és hogyan megy, és cselekedjük legjobb belátásunk szerint. Mikor hallhatjuk ezt egy szakellátásban dolgozótól?
A pénteki információs est első mondata: "sokan azok közül, akik itt ülnek, az ún. humanizált szülőszobát keresik, ahol a szülések a saját medrükben folyhatnak, de a szomszédban vészhelyzet esetére ott a műtő. Ma ez már Magyarországon sem elérhetetlen, menjetek és nézzetek utána, léteznek kórházak és szülészetek, ahol a háborítatlan szülések zajlanak". No comment.
Más kérdés, hogy kórházban/orvostól tizedennyi információt nem lehet kapni (tudom, időhiány, leterheltség, de könyörgöm, pl. magánrendelésen?) - így nyilván jobban megbízik az emberlánya azokban, akik értelmes embernek tekintik és komolyan veszik a kétségeit és kérdéseit. Ez egyfajta helyzeti előny mindenképp a hivatalos ellátással szemben.
Ha valaki mindezek után a bizamat GÁ protokolljaiba helyezi, az szerinted ostoba vakhit. Ugyanakkor a szakellátás protokolljaiban feltétel nélkül bíznunk kell, mert azokat a hatóságok és a szakma delegáltjai felügyelik.
Akkor miért van az, hogy a szülészetek mindennapi gyakorlata annyira eltér? Ez kétségessé teszi a különböző rutineljárások létjogosultságát, pedig ezeket mindenképp el kell fogadni, ha kórházba megyünk szülni.
Hisz azért megyünk oda, hogy ott segítséget kapjunk, vagyis elismerjük a kompetenciájukat arra, hogy értenek ahhoz, ami csinálnak, és nem azért, hogy megreformájuk a rendszert. Sajnálom, ha Te eddig csupa olyan kórházba került otthonszülővel találkoztál, aki ellenséges volt a kórházi rendszerrel. De megint azt kell mondanom, én csak azt hallottam a tanfolyamon, ha kórházba kell menni, kooperáljunk, mert azzal tesszük a legjobbat magunknak és a babánknak. (Egyedül arra biztatnak, hogy a babáért "harcoljunk" - ha jól van, ne vigyék el, mellettünk lehessen, ne kapjon vizet, stb, stb.)
Persze mindenki azt hall meg, amit meg akar hallani. És akinek rosszul alakult a szülése, az bizonyára nagyon negatív hangulatban van, talán attól függetlenül is, hogy kórházban vagy otthon indult neki az útnak, és ilyenkor ezt könnyű kivetíteni a fehérköpenyesekre.
Bocs, ha hosszú és összeszedetlen voltam. Remélem, nem tűnik úgy, hogy mi "Ági hívők" neked esünk és evvel elvesszük a kedved a topiktól
továbbra is érdeklődve várom commentjeidet
Jutka

Fringilla!

vmiért nem tudtam Neked privit küldeni, ezért ezúton kérlek,hogy ha nem gond, küldd el nekem a szüléstörténetedet.

Én most mentem vissza az esztergomi kórházba ahhoz a dokihoz, akinél szültem az elsőt. Nem bolygatja, hogy miért szültem otthon a másodikat és nem kérdezte most sem, hogy hol tervezem a szülést. Kiváncsian várom, mi lesz. Azért kerestem fel, mert én is azt tapasztaltam, hogy a kórházban jobb, ha van az embernek fogadott orvosa. És az, hogy otthon szeretném szülni a harmadikat is, az csak egy szándék részemről. Csak remélhetem és bízhatok benne, hogy semmi sem akadályozza majd meg ezt.
MIndazonáltal nagyon-nagyon reménykedem, hogy nem kell kórházba mennem, mert nem biztos, hogy tudnám hozni a Szilvi által felvázolt hozzáállást. És nem azért, mert nem tartom helyesnek,hanem az előző rossz tapasztalatok nyomán valami öntudatlan zsigeri undorszerű reflex alakult ki bennem attól a környezettől. Mint amikor az ember ételmérgezést kap vmitől és utána egész életében nem tud ránézni sem ugyanolyan kajára, akármilyen friss, guszta és rendben lévőnek látszik.
Ez viszont összefér azzal, hogy szívből drukkolok a kórházban szülős anyuka ismerőseimnek, hogy (ismét) szép szülést éljenek át az esztergomi kórházban. Azt hiszem, ők valamit tudnak, amit én nem, vagy sokkal és egészségesen lazábbak mint én.
Számomra nagyon fontos, hogy odafigyeljenek rám, úgy kb. 100%-ban, és először azt hittem, hogy a kh-i dolgozóknak ez a feladatuk. Merthogy ebből sok mindenre tudnak következtetni. Hiszen én nem tudhatom, hogy mi fontos és mi nem. Ezután már borítékolható volt a csalódás, de ezt persze akkor még nem tudtam. Nehezen találtam meg a hangot a kórházi dolgozókkal és tájékozatlan is voltam. (azt hittem ők mindent jobban és jól tudnak). Akkor volt az első nagy megdöbbenésem, amikor kiderült, hogy ez a jól minden csecsemősnél valami más. És mindegyikük azt hitte, hogy az előző elmondta már nekem, amit minden kismamának tudnia kell. (persze egyikük sem mondott csak részdolgokat).
De vannak olyan asszonyok, akik teljesen más típusok mint én és kevesebb törődéssel is beérik, vagy olyasmit igényelnek, amit a kh. remekül nyújt. JÓ nekik. Egyszerűbb a dolguk.

A 2. baba otthoni születése olyan hihetetlenül fantasztikus élmény volt (nem túlzok), hogy az indított ennek a topic-nak a nyitására. és nagyon jó, hogy itt pozitív a beszélgetés. Rossz volt, hogy senkivel sem oszthattam meg az élményemet. Legtöbben így néztek rám: otthon szültél ?!


Ti nem. "Ági hívők"? - érdekes kifejezés. Vajon hit nélkül működik-e bármi????

Üdv. Zsuzsi

Zsu, Saara!!!

Nagyon nagy gratula Nektek a babócákhoz!!!

Próbálok visszaolvasni, egy ideje nem voltam erre...

Üdv, Orsi

Pont most olvastam az egyik netes barátnőm blogjában, hogy az egyik kezdő doki ismerőse teljesen meglepődött azon, hogy ő két gyerekét is infúzió nélkül szülte, ugyanis ahol volt gyakorlaton, ott kivétel nélkül mindenkinek bekötötték. Áááááá!

Ami azért is nagyon érdekes, mert ha az ember találkozik Michael Odent: A szeretet tudományosítása című művével, akkor abban le van írva, hogy miért is van "szükség" az ilyesmire az olyan társadalmakban, amiknek a fenntartása, terjeszkedése a "megfelelő szintű" agresszióra van alapozva.

Egyébként most hallottam én is, hogy Esztergomban szintén így van. Nem tudom, de speciel én is kaptam anno, Zsuzskánál.

Szia Orsi, már épp hiányoltalak! Hogy vagytok?

Zs.

Sziasztok, visszaolvasgatva néhány dologhoz támadtak gondolataim.

Jók ezek az elfogadóbb dokik, akiknél nem kell titkolózni, és ha kórházba kell menni vmiért, akkor tényleg nem olyan elveszett az ember. Én a másodiknál "csak" a körzeti dokihoz jártam. (Nem tudom, ez mindenhol így van-e, itt Szegeden akár van saját orvos, akár nincs, a védőnő vezeti a kiskönyvet, adja a "kötelező" vizsgálatokra a beutalót, és a vele együtt dolgozó doki mondja rá az áment.) Néha azért kicsit féltem, mert Ágiék innen ahhoz túl messze vannak, hogy ha vmi gond van, akkor "távgyógyítson". A végefelé be is akartak fektetni, (37-38. hét körül) egy állítólag rossz ctg miatt, de mikor kezdtem firtatni, hogy miért lenne jobb nekem a kórházban, akkor azt mondta a doki, hogy ő csak javasolja, ott napi két ctg-t csinálnának, én meg hozzágondoltam, hogy mennyi esély lehet arra, hogy kivárják, amíg megindul a szülés magától, vagy a 39. héten hazaengedjenek, ha minden oké. Egy barátnőm mondta erre, hogy ha elkezdődik a vajúdás, akkor összepakolok, hívom Ágiékat és szépen elköszönök az ügyeletes orvostól, hogy megyek haza szülni .

Az első gyerekem kórházban született, korai burokrepedés volt, és persze volt bekötve infúzió, ami szerintem jó eszköz arra, hogy akár a szülő nő megkérdezése nélkül adagoljabak gyógyszert. Én pl. emlékszem, hogy ahogy kibújt a lányom, belenyomtak valamit a csuklómnál, gondolom egy kis oxitocint.

Rita írta, hogy nincs dokumentáció a kórházba kerülő otthonszüléseknél. Nagyon rossz érzéseket, emlékeket idéz bennem ez a szó. Amikor ugyanis az elsőszülöttem megszületett, elvitték fürdetni, öltöztetni, amíg engem varrtak (apukája ment vele). Rég kész voltam, férjemet is visszaküldték, de a baba sehol. Háromszor küldtem el a férjemet, mire egy ingerült nővér visszahozta a kb. egyórás alvó lányomat, azzal, hogy neki más dolga is van ám, többek között most írja a dokumentációt.

És lehet, hogy ez itt off: mostanában olvastam a szegedi topikban, hogy eltiltottak egy doktornőt a szülésvezetéstől, mert guggolva szült nála egy anyuka. Nem tudom, igaz-e ez, de ha igen, akkor errefelé nem nagyon változott a szemlélet az elmúlt húsz év alatt.

Sziasztok!

Csak egy szóra:

GRATULÁLOK AZ UJDONSÜLT POCAKOSOKNAK!
Hadd küldjek be egy mosolyt ebből az alkalomból:

Szia Zsu!

Köszi, jól .
A "pici"-vel minden rendben, a nagy kicsit nehézkes most, de remélem, megoldjuk.

Még mindig nem olvastam vissza, de igyekszem.

Pont most gondolkoztam azon, hogy nálunk mikor jöhetne a harmadik . Végül is, akár nemsokára is, bár azért még várnék. Remélem, majd akkor is ilyen optimista leszek, mint most.

Orsi

Hajrá Orsi! Hihihi!

Huhh, Orsi! Bátor vagy!
Én nagyon be vagyok rezelve, hogy mit kezdek ennyi csöppel...
Tegnap a kórházban voltunk kiskönyvért és hát.... nem sokan voltak, de a végére így is nagyon elfáradtak a kicsinyeim. És én is. Alig tudtam felfogni, amit mond a védőnő. Pedig vittünk mindenféle figyelemlekötő dolgokat a gyerekeknek. Akkor elképzeltem, hogy hova tennék még egy babót? HÁt a hasamra
Zs.