Sziasztok!
Kisajátítottam estére az internetet - férjecském nézett is egy nagyot.
Sajnos mire ő befejezi a dolgait, már van vagy 10 óra, akkor pedig nincs kedvem írni.
Olvasgatok-olvasgatok....
Anyany!!!! Tudom, hogy ez csak nekünk izgi, neked pedig tiszta para, de gyere a hírekkel!!! Szorítok!
Tegnap megszült egy barátnőm. 35 hetes terhes volt. A kislánya 1970g-al és 48cm el jött a világra. Már a 24.héten elkezdett rövidülni a méhszája, ezért az orvosa fekvésre ítélte. Eleinte nem vette komolyan, mindenféle programot szervezett magának, aztán amikor elkezdte mesélni, jól "átmostam" a fejét, mégis mit képzel magáról.
Tegnap reggelre elfolyt a magzatvize, bementek a kórházba. Fájása nem volt. 11:20-kor beszéltünk telefonon, kérdezte, hogy mit kéne éreznie ha fájása van - pont jó embert talált, mert sajnos soha nem élhettem meg.
13:30-kor megszületett a kislánya. Ma voltam bent nála - Tünci! Kár, hogy nem találkoztunk! - mintha semmi nem történt volna. Azt mondta szuper élmény volt, csak lelkileg megviseli,hogy kislányát levitték a koraszülött osztályra.
Szóval 2 óra alatt....
Hettuli! Gratulálok! Sok boldogságot és jó egészséget az egész kis családodnak!!!!
Tesó téma: Nálunk jegelve. Félek.
Nagy pofával hirdettem, hogy nálunk max 3 év korkülönbség lesz, de ahogy közeledik az időpont egyre jobban érzem, hogy nem vagyok még rá felkészülve.
Mi van, ha megint baj lesz. Hogy magyarázom el egy ekkora gyerkőcnek: Anyának feküdnie kell, most nem tudlak felvenni, most nem tudunk játszani...stb.
Nem akarok megint hányni...
20 hetes terhes voltam, mikor utoljára hánytam.
Szeretem, hogy már ilyen nagy, ilyen nyitott az egész világra. Most csak rá akarok figyelni, vele lenni. Annyira kitölti az életünket...