Kiemelt témák

"A terhesség és a szülés az élet alapvető élményei. Vannak családok, ahol a szülés magában foglalja a halál megtapasztalását is. Egy kisbaba elveszítése felfoghatatlanul mély fájdalommal jár. Az édesanya minden porcikájával a szoros anya-gyerek kapcsolatra készült, és most itt áll a gyermeke nélkül. Lehet, hogy holtan született, vagy a szülés utáni első órákban, napokban, hetekben, talán épp az Ön karjaiban halt meg. Úgy tűnik, a búcsú fájdalma, az üresség kibírhatatlan. A terhesség alatt kialakult kapcsolat hirtelen megszakad, és mély űr marad a helyén.
Kisbabáját elkísérte az életbe, majd a halálba - akár a terhesség alatt, akár a szülés során történt mindez. Az Ön testi közelsége nagyon fontos volt a kisbaba számára. Elbúcsúzott, de élete kitrölhetetlen emlék marad. Nagyon fontos, hog az anya, az apa és a testvérek módot találjanak a búcsúzásra - hogy megfoghassák a kisbabát, láthassák, hogy legyenek emlékeik róla és eltemethessék.
Teste visszatükrözi, ami a lelkében lejátszódik. Teste a szoptatásra készült fel és tejet termel. Ha a kisbab rendszeres szopása elmarad, a tejtermelődés szép lassan magától abbamarad. Próbálja meg az anyatejet emlékként és gyászként értelmezni, és hagyja folyni, mint a könnyeit. Teremtsen lehetőséget a megkönnyebbülésre, legyen az egy zuhanyozás, fürdő, kényelmes ruhadarab, hűvös borogatások, gyengéd masszázs és a tej óvatos fejése. Épp csak annyit fejjen, amennyitől enyhülést érez, de ne többet, mert akkor fokoza a tejtermelést. Ügyeljen a kezdődő tejpangás előjeleire. Vegye igénybe egy szoptatási tanácsadó segítségét, aki tanácsokat ad Önnek az elapasztás lassú folyamatához.
Vágya és készenléte a szoptatásra segítséget jelenthet a történtek értelmezésében. A szoptatás mindig a mellre tétel és az elengedés váltakozása. Magához vette a kisbabáját és tartotta, mikor annak itt volt az ideje, és most idejénél sokkal korábban el kell engednie. Ezekben a nehéz hetekben egy ismeretlen költő verse sejteti az élet és halál titkát:

Death can be likened to a mother
who, upon hearing the cry of her baby
gently shifts the infant from her right breast
to suckle it from the left.

(A halál olyan, mint egy anya, aki - mikor gyermeke sírását hallja - gyengéden átsegíti a jobb melléről a balra, hogy onnan szoptassa tovább.)"


Márta Guóth-Gumberger - Elizabeth Horman: Szoptatás

sziasztok.

Sok dolgom volt ma így nem tudtam jönni sajnos.

Kicsit félreérthető voltam. Nemcsak azért nem írom/írtam le a történetem mert a társadalom elvárja, hogy hallgassak és majd gondoljak a másikra, a következőre, hanem azért is mert egyszerűen képtelen vagyok újra átélni azzal, hogy pontosan leírom mi is történt. Nem is tudom mi történt. Sokkot kaptam és kiestek részek. Az agyam nem enged emlékezni. Még most sem.

De ígérem megpróbálom. Már nagyon régen volt. Régen....tulajdonképpen "csak egy éve".

Tünci, kérdezted mit is jelent tovább lépni. Annyit jelentett számomra, hogy megtanultam sírás nélkül együtt élni a fájdalommal. Nem múlt el. Ugyanúgy fáj mint akkor. Most is. Néha sírok. Néha. ha nem látja senki. De tudok már mosolyogni is. Már nem menekülök a terhes nők látványától. Már nem remegek ha egy apróságot látok babakocsiban.
Azt hiszem a továbblépés mindenkinek egy kicsit más. Érezni fogod. Mint ahogy az ember nem tudja mennyire képes egy gyermeket szeretni (csak akkor jön rá mikor megérkezik a gyermek) ugyanúgy érezni fogod mikor átlépsz a legmélyebb ponton és elindulsz felfelé. De te most lefelé tartasz még. És ennek most így kell lennie. Majd lesz jobb. majd. valamikor.

Betti: szörnyű amiket leírtál. Szörnyű. Tünci: uez igaz a tiédre. Elviselhetetlen még olvasva is a fájdalom. Emlékeztet.

De megpróbálom én is. Nem hiszem, hogy minden részletet le tudok most írni. Sírva nem nagyon megy. Meg nem is emléxem az az igazság.

Angyalkámnak semmi baja nem volt. Nem volt fertőzés és semmi ami indokolta volna. Császár volt. Bementem egy egyszerű UH-ra. A dokim nézte, aztán felugrott és kirohant és 2 másikdokival jött vissza. Megijedtem. Mi van? Mi a baj? Nem mond senki semmit. Csak futkosnak. Orvosi nyelven beszélnek. Nem értem hogy mi van. Egy kukkot sem. Talán sokkot kaptam hogy még a nevem is csak 3szorra fogom fel. Nekem szólt valaki. Műtét. Azonnal. Mi????? Most??? Ráér. Nem sürgős---és ilyeneket mondok.
Nincs szívhang, sürgős...de a baba nem süllyedt még le és 1 perce volt szívhang, csak egyszerűen megállt a dobogója. Én meg csak hülyeségeket mondok. Fel sem fogtam. ilyeneket mondtam: még nincs itt az idő. majd jobban lesz a gyerek és lesz szívhang. Várjunk kicsit. Meg persze hogy nem süllyedt le a gyerek, csak a 36. héten szoktak a nagykönyvek szerint. Így utólag tudom h ezek hülyeségek. De nem fogtam fel a dolgot. Mire észbe kaptam már a lábadozóba voltam.
Doki szerint sokkos állapotban voltam. nem is emléxem sokmindenre.
Nem láttam. Elrohantak vele. De már nem volt okuk rohanni. Én tudtam. Ők nem. Elindult a ketyegője, hogy megálhasson 1 nap múlva. nem is volt egy napja sem. Pár óra.
Mintha kívűlálló lettem volna. Nem is tudom mi történt. Miért történt. Még a papírokat is utólag írtam alá. Előtte nem volt idő.

Még mindig jelen időben írok......most olvastam vissza.....
Kicsit zavaros. De azóta is zavaros. Dokim szerint ha eszembe jut majd akkor leszek képes elengedni.

Egyre több dolog villan be.

Nem volt temetés. Mikor megszületett halott volt. Hogy ne legyen gondom ilyesmire halottként és nem élőként kezeltékl. Hiába sikerült az újraélesztés. pereljek....minek....másnak sem lesz jobb....és mit mondjak a bírónak? Sorry nem emléxem? Így hallgatok és előre nézek. Csak előre. De hiába nézek előre előttem is csak a múlt van.


Két életem lett. Az egyik szenved. A másik mos-főz-takarít-dolgozik és hallgat és mosolyog. Jobb lesz? Nem. együtt élek a szenvedéssel. Nem tudom lesz e másik. Nem akarok. Azt mondják segítene. De még nem. Majd.

Ezt már réges-rég olvastam, mikor Andris jöveteléről még sejtelmem sem lehetett. Még nem volt meg a könyv, de kölcsönkértem, hogy ezt az oldalt lefénymásolhassam belőle, szerintem annyira szép.
Az orvos nekem azt mondta, határeset a 14. hét, lehet, hogy lesz tejem, de nem túl valószínű. Csak néhány csepp volt. Azt gondoltam, ha lesz, majd hagyom folyni, mintha a könnyeim lennének...

Kisanyácska

Ezek nagyon szép gondolatok..de a valóság nem ilyen..valahányszor a babámra gondoltam, éreztem hogy megindul a tej..a látvány még nagyobb fájdalomba sodort..

Kisanyácska, ez nagyon szép volt.

Eleinte én is nagyon örültem a tejnek, szorgalmasan fagyasztgattam le, aztán két napig evett is belőle a Picikém. Utána meg minden fejés egy kínszenvedés volt, egy "nyűg" volt számomra. Folyamatosan mondogattam a melleimnek, hogy már nem kell, elég volt... Meg mindig mondtam Lackónak, hogy innen küldöm fel neki a tejet, de így sem lett jobb. Aztán elmúlt. Kicsit megkönnyebbültem.
Remélem a testem nem úgy fogta fel, hogy én már sosem szeretnék tejet produkálni!

Aztán kiöntöttem a fagyasztott tejet a lefolyóba, akkor belőlem is "elfolyt" valami a tejjel együtt.

Manomano, te egyedül (illetve a családoddal) próbáltál/próbálsz meg talpra állni, vagy kértél segítséget szakembertől?

Manomano!
felfoghatatlan..sírok megint..szeretnék valami vígasztalót írni ,pedig pontosan tudom ,hogy nincs semmi ilyen..
eltelt egy év..és ott a fájdalom,talán ott lesz mindig..hogyan is múlhatna..bemegyünk nagy pocakkal,aztán a pánik..aztán az üres méh, a kirabolt test..üres a karunk és üres a lelkünk is..
így jöttem haza én is..erőszakkal próbáltam emlékezni, mindenre, hiszen nem lesznek már új emlékeim Vele..
A temetés napján,kértem a férjem mondja el amit nem tudhatok,ami a műtét alatt történt..így lett egy egész kép, emlékezni akarok..hiába mondják, hogy kínzom magam ezzel..

sokszor jelen időben beszélek én is..

az utolsó mondatot..ez az életem...

Manomano, nagyon sajnálom, hogy keresztül kellett menned mindezen.

Mi az, ami miatt azt javasolták, perelj? Hogy nem temethetted el a babádat, vagy hogy nem lett anyakönyvezve, ahogy kellett volna?

Csajok, megyek aludni, kidőltem, jó éjt nektek

Jó éjt!

Tünci, privi ment.

Megyek én is aludni, jó éjt mindenkinek!

A pert azért javasolták, mert élt és ha a szülés után bármikor és bármennyit is (akár másodperceket) élt akkor emberként és nem veszélyes hulladékként kell kezelni. Kellett volna. Mivel nem is láttam mert elrohantak vele és mire láthattam volna már nem volt így azt mondták az anyakönyvezés, a temetés és stb. miatt (nem is tudom mik voltak pontosan az oko) jobb lesz nekem így. Nem bánom, hogy nem láttam. Tudom, hogy még nehezebb lett volna.

A legrosszabb ami mostanában gyötör, hogy sokszor letelik majdnem az egész nap és csak este jut eszembe. Sok a munka, rohanás, háztartás....és bezuhanok az ágyba és azon kapom magam, hogy egész nap nem volt időm gondolni rá. Ezért érzem úgy, hogy nincs itt az ideje még mindig egy babaának. Nem jut eszembe a babám....minek egy ilyen anyának másik?

Védekezünk. Én nagyon. 3 féle módzsret kombinálok (tabletta, gumi. és nézem mikor van kb peteérés és akkor tuti nem). Tiszta hülye vagyok annyira félek attól h ez mégegyszer bekövetkezne. Mikor túljutottam az első nehéz sokkon és elfogott a vágy, hogy legyen egy babám akkor egyre erősebb lett az érzés h ne. Mert mi van ha? Miv ha megint ez lesz? Mi van ha ennél mégrosszabb lesz? Nem vagyok jó anya. Anyának való.

Tudjátok, az a röhej, hogy a férjem nagyon szeretne már de nem mondja. Volt egy sejtésem múltkor h tesz azért hogy legyen. Sztem az óvszer lyukas volt. Persze a másik két védelmi vonal sztem működik...és talán én is enyhülök és lassan majd elfogadom a gondolatot. Lesz másik. De az másik. nekem az angyalka kell. Nem másik. És hogy szeressek valakit akit nem akarok? Mert a másikat akarom. Az angyalkát.

Olyan hülye gondolatok. Bizti megzakkantam azóta, hogy ilyen kérdéseim vannak. Persze csak magamban. Nem mondom még apának sem. A legtöbb anyában előbb-utóbb feltámad az érzés, hogy mielőbb próbálkozzanak. Bennem valamiért nem. Vagy csak elfojtom, mint minden mást.

Az elején még olyan is volt, hogy kimentem a temetőbe. Virágot vittem...aztán rájöttem, max egy közös részhez tehetem le ...nekem nincs sírom. Neki nem jutott ez ki. Ekkor javasolták a pert. De minek. Ehhez nagyon sok erő és nem ucsó sorban pénz is kéne. Ha úgy dokumentálták, hogy halva született senki nem tudja bebizonyítani hogy nem így volt. Szélmalomharc. Sebek feltépése és nagyon sok pénz. Egy ügyvédért. Inkább nyaralok a pénzből.

Nagyon szép a tejci mint könnyek rész. Én kaptam valami szurit, hogy ne legyen. Meg tablettát is. De erre is csak homályosan emléxem.

Jó reggelt mindenkinek! Ismét volt termés jócskán, alig győztem visszaolvasni.
Mély együttérzésem mindenkinek és úgy gondolom, aki elolvassa a soraitokat, annak éreznie kell, hogy mekkora fájdalmon mentetek keresztül, függetlenül attól hogy vele történt e már hasonló. Megkönnyeztem a soraitokat és az írottak is azt bizonyítják, hogy nagyon erősek vagytok. Az biztos, hogy ahogyan Manomano is írta, ez a fájdalom nem fog elmúlni csak csillapodik majd az idővel. Én már a következő terhességemre készülök és úgy érzem, hogy készen állok rá. Viszont néha kétségeim vannak. Vannak olyan pillanatok, helyzetek, amikor csak arra tudok gondolni, hogy mi lett volna ha..... Reggelente metroval megyek dolgozni és amikor a klinikák megállóhoz érek, összeszorul a szívem. Tudom, hogy ez nem helyes, így ilyenkor arra próbálok gondolni, hogy hamarosan majd uh-ra jövök ide. Nagyon szeretnék már kisbabát és ismét kismama akarok lenni és abban bízom hogy ha ez megtörténik, akkor már nem fogok olyan sűrűn a multra gondolni. Nem tudom, ez nyugtalanít egy kicsit. Pénteken lesz két hónapja hogy elvetéltem. Jó lenne ha egyszerűen nem is gondolnék rá, mert most már csakis a jövőre kell gondolni, de nem megy. Viszont másfelől számolom vissza a napokat, hogy mikor jön meg a menzeszem, mert utána már esély van hogy ismét megtörténjen a csoda. Remélem ezek a kétségek el fognak múlni.

Mamomano: szerintem abszolult érthető hogy félsz a következő terhességtől. Szerintem a félelmeid által annyira blokkoltad magad agyilag és testileg, hogy ezért nem állsz készen az új terhességre. Arra pedig ne is gondolj, hogy rossz anya vagy. Ez nem igaz! Te mindent megtettél amire csak képes egy anya ilyen helyzetben. Hidd el Te nem vagy hibás.

Sziasztok!

Itt vagyok-itt vagyok!!! Csak most a munkahelyemről netezek laposkúszásban.....sajnos az én gépemen itt bent a cégnél nincs internet, csak a főnökasszonyomén, de megengedi, hogy belenyúlkáljak. Most kilépett 1-2 órás "kávészünetre", egy picit addig idesettenkedek....

Boboka, köszönöm a linket az ellipszis trainerről. Szimpatikus....lehet, beszerzek egyet a közeljövőben, már csak a helyét kéne kitalálnom a lakásban...mindenesetre nekem jobban bejön a szobai szerkezet az utcai kerékpárnál. Attól feláll a szőr a hátamon, tinédzserkoromban berongyoltam az árokba biciklivel, műtötték-csavarozták többször a bokámat, máig fáj sokszor, főleg ilyen esős, hideg időben, ami most van. Ha szobában edzek, az kevésbé balesetveszélyes....

Írtátok többen a Bromocriptint. Nem ismerem, ez vmi hormontartalmú tabletta, ami elapasztja a tejet? Nem értem az orvosomat, nekem nem írt fel ilyet, pedig megindult ám a tejem.
Azt mondta, jegeljem-borogassam, attól elmúlik. Nagyon esztétikusan néztem ki 4-5 napig két zacskó fagyasztott zöldborsóval a melleimen, hülyén hangzik, persze közben bőgtem, mint a záporeső, annyira fájt belül, hogy el kell apasztani a tejet.
Sikeres módszer volt, szerencsére nem gyulladt be a mellem.

Betti, hát akkor gyorsan visszazökkensz majd a régi kerékvágásba, ha sok munka vár rád. Figyeld meg, repülni fog az idő, ha az ember elfoglalja magát. Bár én is gondolok a munka közben is a pici babámra, de pörögnek a napok a maguk kis kerékvágásában. Mint régen. Hányszor eszembe jut, hogy javában GYED-en lennék már itthon a kicsi fiammal, de a sors a munkát mérte rám most, vissza kellett jönni. Az a szerencse, ha az ember szereti, amit dolgozik, így nem annyira nyűg.

Kisanyácska, nagyon szép a részlet, amit kimásoltál a könyvből.

Manomano, jól megfogalmaztad, az ember ilyenkor valóságos skizofrén, kettős énje van. Egy a "kifelé mutatom", egy a "befelé forduló." Tőlem is ma megkérdezte az egyik főnököm (kettő van, az üzim elején említett hölgy, meg van még egy pasi is), szóval a pasas megkérdi:-Brigike, jobban érzed már magad lelkileg, látom.
Kérdezem:-miből gondolja..??
-Mert annyit viccelődsz, nevetsz mostanában a kollégákkal.....

Néztem ám, és sziven ütött, amit mondott. Miért, attól még, hogy kifelé a világnak viccelődök, és próbálom magam jól érezni a kollegákkal, attól én még belülről egyáltalán nem vagyok jól. Csak tartok tőle, hogy ha mindig savanyú arccal mászkálnék, akkor mindenki elfordulna tőlem. Szivem szerint, lelkem szerint el se mosolyodnék semmin se 2008. január 22. óta. Nekem azóta nem életem van, csak vegetálok. Eszem-iszom-alszom-dolgozom-mosok-főzök-takarítok-jövökmegyek-intézkedek, mint egy beprogramozott biorobot.

Csige, szerintem mi, anyukák, akik elveszítettük a babáinkat, a következő terhességünket/terhességeinket nem fogjuk tudni úgy kihordani, hogy ne kattogjanak bennünk az emlékek. Nagyobb a félelmünk, mit a sitty-sutty teherbe eső, problémamentesen 9 hónapot végiggüriző, lazán vevő kismamáké. Én csak attól félek, hogy MENNYIT fog majd ezen járni az agyam a második babánál.
Remélem, nem fogok nonstop ezen agyalni majd, hogy mi történhet, mi van ha megint ugyanaz lesz stb. Ezt a baba is megérezné, és őt féltem előre is, bár még nem vagyok terhes.

Tünci, ahogy írtad, hogy "üres méh, kirabolt test", megremegtem, mert eszembe jutott, hogy a januári szomorú esetem után még márciusban (!!!!!) is éreztem a méhemben magzatmozgáshoz hasonlóakat. Pedig dehogy is lehetett ilyesmi, csak nem engedte el a lelkem a babát, azért produkált ilyeneket. A hasam pedig még talán most is belegörcsöl, ha belegondolok az egészbe...

Jajj, mennyit írtam, velem lesz tele az oldal.....
Most mennem kell, este benézek még majd ide.

Kellemes napot mindenkinek, fel a fejjel!!

Brig.

Brigi: nagyon igazad van, a félelem bennünk marad. Én már előre sajnálom a dokimat, mert tuti, hogy mindenre kétszer fogok rákérdezni és ha legkissebb kétségem van, akkor azonnal telefonálok. Persze az ember tudja, hogy ez nem helyes és a babát sem szabad ezzel stresszelni, de az emberben "benne van a félsz". Én is azt mondom, hogy nem szabad a rosszra gondolni, de ez nem olyan könnyű. Én már írtam ebben a topicban azt hiszem, hogy én valahogy belül éreztem, hogy valami van. Olyan fura érzés volt. Folyton azt néztem amikor wc-re mentem, hogy vérzek e. Most viszont annyira erősen érzem, hogy minden rendben lesz. Én csak ebben tudok kapaszkodni és ezzel nyugtatom magam, hátha így könnyebb.
Hát a mosolygással és visselődéssel én is így vagyok Brigi. Sokat ugratujuk egy mást a kolleganőkkel és néha belém hasít, hogy milyen dolog ez, normális, hogy ennyire jó a kedvem. Viszont azt mondom, hogy nem temetkezhetek örökké a multba. Az élet megy tovább, viszont vannak olyan pillanatok amikor elmereg az ember a múlton. Kitörölni nem kell a múltat, hanem meg kell próbálni együttélni vele. Én most ezt gyakorolom, de nem könnyű. Abban bízom, hogy ha ismét terhes leszek, akkor minden gondolatomat le fogja kötni a baba aki a pocakomban van és arra fogok gondolni, hogy őt küldték nekem, hogy kárpótoljon a történtekért.
Férjem uncsitesója 12 hetesen vetélt el és nagyon szenvedett, mint itt mindannyian. Kivárták a három hónapot utána és egyből teherbe esett. Komplikációmentes terhessége volt. Természetesen ő is aggódott, mert az első pillanattól kezdve ahogy megtudja hogy terhes, már nem ment melózni. Egy hónapos a kisfiuk és csodaszép. Én abban reménykedem, hogy hozzánk is ilyen kegyes lesz a sors.

Csige, tök jó, hogy ilyen pozitívan gondolkozol
És + még ott van a férjed unokatesója pozitív története is, ami mutatja, hogy nem szabad feladni a reményt.

Tünci, az orvos után írj.

Az államkincstárral még azóta sem beszéltem, két nap telefonálgatás után feladtam. De újra kéne próbálkozni, szerintem holnap egész nap hívogatom majd őket, ma nincs kedvem.

Most végeztem nagyjából a takarítással, kicsit kifáradtam. Csak az a gáz, hogy ez addig tart, amíg egyedül vagyok itthon, estére már ugyanolyan kupi lesz mint ma reggel volt
A férjem nagy éjszakai evő, reggelre mindig találok egy joghurtos dobozt, egy virslis zacsit és egyéb dolgokat a konyhában, úgy látszik az valahol meg van írva, hogy csak én tudom azokat a szemetesbe tenni

szaisztok!
boboka, megvan az infó államkincs.ügyben,majd írom este,meg a dokidolgot is..most késésben vagyok, de muszáj volt elolvasnom..olyan ideges vagyok, ver a víz...megy a hasam...

Hát ez a táppénz cirkusz!
Komolyan.
Ma voltam reggel a dokinál, mert már egy hete nem táppénzen vagyok, hanem szabin, és ma kellett visszavennie, hát hagy ne mondjam. De most hogy, mint, hogy nem, meg mivel, meg meddig már...
A Kincstártól meg zaklatják a kolléganőimet, hogy ez már biztos valami kamu csak.
Hát most komolyan!
6 éve dolgozom ott, soha táppénzen nem voltam, szabadságon is alig, hát menjenek már.
Holnap be kell mennem a Kincstáros picsához, leadni neki a házassági anyakönyvimet, hogy lássa, hogy az én vagyok és majd eligazítom.
Hagyjanak már békén.

Kisanyácska
A szoptatós könyv nekem is megvan, kidobtam az összes többivel, mikor a jegyzőkönyvet aláírtam. Látni sem akarom.
Legközelebb már úgyis tudom mi történik, de 9 hónapig nem is nagyon szeretnék majd beszélni róla.

Nem jó a mai nap, felmérgeltem magam ezen a táppénzen, meg egy csomó munkát a nyakamba nyomtak, hogy hozzam már haza, mire hazaértem elkezdett fájni a derekam, a fejem, a csontjaim, meg még vérzek is, pedig múlt hét kedden jött meg, szóval elegem van.

Mano, sajnállak téged is. Meg a Babácskátokat is.
Itt mindenkit csak sajnálni lehet. Köszönjük, hogy megtiszteltél minket a történeteddel, hidd el, nálunk jó helyen jársz.

Tegnap próbáltam párommal beszélni az érzéseimről, hogy mi is van bennem, de nem nagyon ment a téma. Elaludt a végére. Aztán én is úgy döntöttem, magamban nem beszélgetek.
Nem tud ezzel mit kezdeni, nem bántott ő, meg hallgatott, de nem tud mit kezdeni az érzéseimmel.

Tünci
Várjuk a doki történetet. És gondolunk rád.

Boboka
A szennyesruhát is csak én tudom beletenni a szennyesbe, de a mosogatószivacsra is rá van írva a nevem.
Hiába asszonysors. De mikor egy hétig feküdnöm kellett, minden nap felporszívózott, kivasalt, terigetett..., ha kell nincs okom panaszra.

Betti, tegnap ugyanígy jártam én is a háziorvossal, Tüncinek már ecsetelgettem. A gáz a hozzáállásával volt a házidokinak, szíve szerint már másnak küldött volna dolgozni. Persze neki négy gyereke van, fogalma sincs arról, hogy min mentem keresztül... Úgyhogy hamarosan "fájó" búcsút veszek tőle.
Ja, és én is az 5,5 év alatt kb. max 2 hetet voltam táppénzen (vagyis betegszabin) influenza miatt, lógni meg egyenesen utálok a munkahelyről, szóval kamuból sosem mentem hozzá pitizni...
Oszd ki holnap rendesen a kincstáros picsát!!!!!!!

Lehet, hogy a párod megszokta tőled a kemény hozzáállást a dolgokhoz, és most fura neki, hogy beszélni akarsz az érzéseidről. Lehet, hogy nektek is jót tenne valahol egy hosszú hétvége, ahol pl. séta közben tudnátok nyugodtan beszélni. Ott legalább nem alszik el:)
Egyébként én sem tudok 2 percnél tovább beszélni a férjemmel erről, mert látom, hogy elmondom, két szóban válaszol, és már le is zárta a témát.

Tünci, nyugi
Gyere ha végeztél

Betti, a szennyes ruhát már le sem mertem írni
Azt hittem, csak én vagyok ilyen kitüntetett helyzetben

Nem Boboka, a férfiak már csak ilyenek, közhellyel legyen szólva, de igazából jól van ez így.

Ma beugrottam anyuhoz, hajfestésre, meg vágásra, eléggé el volt törve a vége már, tök jól beszárította, kicsit nőnek érzem már magam.
Tegnap voltam szoláriumban is, olyan jó meleg volt bent.
Van időm picit magamra most.

Tünci, jó, hogy Betti említi a szoláriumot. Már lehet, hogy elkéstem ezzel... Tök jó lett volna a dokid megkérdezni, hogy császár után mennyi idővel lehet szolizni. Elég hipóreklám vagyok, tök jó lenne egy kis szín

Betti, persze, így szeretjük őket, ahogy vannak

Fodrászhoz nekem sem ártana elmenni, a hajam is gáz... Viszont a jó hír: 35 nap alatt - 4,5 kiló
Most még rátornázok ezerrel, és csak úgy peregnek le a kilók (remélem)

Tegnap kérdeztem, hogy ezen az elliptikus gépen szerinted pl. alacsony fokozaton mennyit kell, lehet csinálni naponta? Meg nem gáz, ha pl. két-három perc torna után egy-egy perc pihit beiktatok? Úgy is hatásos?

Boboka
Az elipszisen, ahova én járok 10 fokozat van, meg különböző programok.
Én általában 4-esen csinálok 40 percet, de én más vagyok azért.
Ahhoz, hogy a zsír elkezdjen égni, min 20 perc összefüggő mozgás kell, tehát ennél többet ajánlott mozogni, de nem őrült tempóban, az a lényeg, hogy a pulzusszám egyenletesen 120-150 között legyen.
Most még keveset bírsz és meg is állsz, de ez napról napra javulni fog, és próbáld meg, hogy minden nap pár perccel tovább bírod.
Lehet kapni néhány torna kazettát is én a Cindyt ajánlom belőlük, bár én inkább el szeretek járni tornázni, mert motiválnak a többiek.
A lényeg, hogy ne add fel, mozgás és táplálkozás együtt jár.
Egy idő után már meglátod hiányozni fog a mozgás.

Egyébként javasolnám, bár nem tudom hol laksz, de konditermekben vannak személyi edzők és nem is nagyon drága, ők tudnak tanácsot adni kajálásban és jobb, ha edzés alatt áll melletted valaki, aki hajt.
Plusz személyre szabott tervet készít az állóképességedhez.
Szerintem érdeklődj utána. Motiváltabb az ember ha figyelnek rá.

Köszi Betti

Eddig is tornáztam itthon DVD-re, igaz, hogy norbiért nem rajongok, de az ősrégi kick box dvd-je az nagyon bejött, anno is azt csináltam minden nap és használt. Úgy gondoltam, hogy most is kombinálom a kettőt.

Hátha ma tovább bírom mint tegnap

Az edzőterem az nem az én stílusom. Tudom, hogy hülyeség, de nem szeretem, ha látják, hogy rák vörös az arcom:)
Ilyen itthoni tornázgatós vagyok:):)
Most járok egy fogyi szalonba, ott adtak diétát, meg mondták, hogy miket szabad és mit nem, azt is csinálom.

Szia, Mindenki!

Azt hiszem, ma csak egy rövid bekukkantásra futja, már ülni sem bírok a fáradtságtól ez az egy órai fekvés, hat órai kelés nem az igazi.
Majd írok, és sokat gondolok Rátok!

Kisanyácska

Szia Kisanyácska!

Pihend ki magad, mert tényleg nem sokat aludtál az elmúlt napokban.
Üdv a gyerkőcöknek is

Tünci, vagy már?

Boboka
Az edzőterem addig roszz, amíg ki nem próbálod, ne hidd, hogy ott valaki is nézi a másikat, mindenki csinálja a dolgát.

Tünci, van már híred, mi volt a dokinál?

Én most tök szarul vagyok, fáj minden végtagom, meg a derekam is, olyan félig lázas állapot, úgyhogy vettem egy jó meleg fürdőt és bebújtam az ágyba, innen írogatok, meg filmezek, mert még a bőröm is fáj.
Fürdeni kádban nem fürödtem eddig, remélem nem tettem rosszat, de annyira kellett már, a tusolás most nem volt elég.
Szóval ilyen kis szerencsétlen vagyok most.
Majd kialszom holnapra.

Betti, még időben kezdjél el valamit megfázás ellen szedni, nehogy baj legyen.
Most toltam le egy adag jó borsos fokhagymakrém levest, amellett, hogy fincsi volt, remélem a nátha ellen is jó volt, nem szeretnék most meló előtt megfázni.
Szerintem a fürdőtől nem lesz semmi baj.

Az uram vett motrot. Egy nagy motrot.
Én álló helyben ültem rá és elég is volt, de az a terve, hogy mi majd megyünk tavasszal sokat vele, mire mondtam neki, hogy én szeretném, ha már a hasamtól nem férnék fel mögé tavaszra, erre elgondolkodott, hogy én valószínűleg nem motrozok vele majd.
De ha még lesz most jó idő, nem úszom meg.

Rátaláltunk 3 hete álmaink lakására, és már meg is alkudtunk, mikor eszembe jutott, hogy menjünk el egy este vissza és hallgatózzunk. Előzmény: az előző lakásunkban alul egy idős süket asszony lakott, aki hajnalig tv-et, max hangerőn, a végén le kellett nyomnunk a főkapcsolóját, felettünk meg egy kicsit visszamaradott család, az anya, reggel 5.kor keltette a családot hangos anyázások közepette....
Ide szorultunk mi. A mostani hely az nagyon jó, csak nem a miénk és el sem adja a lakást a tulaj, de mint mondtam, találtunk egy tökéletest.
Na visszamentünk este és a korábban ott látott 4 gyermekes család felettünk lakik, mint ez kiderült, ez által este olyan hangzavar, csörgés, kopácsolás, kiabálás, sikítás volt, hogy nem hallottuk a saját hangunkat.
Férjemmel egymásra néztünk, és megköszöntük az ingatlanosnak a részvétet és szomorúan eljöttünk.
Én tudom, hogy társasházban vannak hangok, tolerálom is, bizonyos fogkig, de ez tegnap nagyon durva volt.
Eléggé el vagyok keseredve, mert egy tökéletes lakás volt, dehát a szomszédok, azt ne.
És egy gyereknek nem tudod mondani, hogy maradjon csendbe.
Nem tudom, mondd-e valamit, hogy ezek egy év után árulják a lakást, a szomszéd bácsi pedig már át is költözött másik házba, ő is árulja most, mindkettő felett ez a család van.

Boboka
Jól elvagyunk itt mi ketten...
Nem szoktam semmit szedni igazából, csak akkor, ha még másnap is megvan a baj.
Eszek épp ananászt, az vitaminos, hátha jó, meg fekszek.
Utálatos ez az idő, nem száradnak a ruháim kint a teraszon.

Én még csak sima hagymalevest készítettem, és az nagyon finom lett, és ha már így eszembe jutott, csinálok is holnap. A Kincstáros picsa után levezetőnek.

Hát ez nagyon durva... Még jó, hogy visszamentetek, mert lehet, hogy e nélkül simán megvettétek volna.
Régóta nézegetitek a lakásokat?

Motorunk nekünk is volt, de hál Istennek már kb. fél éve nincsen Persze ennek csak én örülök

Szorítsak, hogy most már csak rossz idő legyen

Hello,itt vagyok..Ti meg már nem..

Mindjárt írom..

Kukucs!

Egy picit jövök, aztán lelépek főzőcskézni holnapra.

Betti, jobbulást neked! Igen, sajnos kezdődik a náthás-lázas-köhögős-influenzás időszak, én is nagyon utálom. Hajnalban mentem dolgozni, hát felvettem a télikabátomat, mondom lehet kiröhögnek, de simán el bírtam viselni, még sálat is tettem a nyakamba....Sok kiscsajt láttam ma hazafele jövet ilyen hasamkinnvan-derekamláccik típusú kispulcsiban, ha csak rájuk néztem, kirázott a hideg.....kellene a fenének valami gyulladás....
Jól tettétek, hogy hallgatóztatok a lakásban. Én meg már azt bánom, hogy annak idején, 5 éve, nem hallgatóztam. Csak azt néztük, hogy tök szép a lakás, rendes a környék stb. Beköltözés után röviden leírom a "termést":
-baloldali szomszéd 3 db állandóan ugató-nyüszítő tacskó
-jobboldali szomszéd nyugdíjas nénike, rendszeresen kifogy a konyhából a cukor, liszt, rizs stb. , mert hetente kb. 2x jön kérni, de látom rajta, hogy csak ismerkedni szeretne. Én meg nem.
-felettünk heroinfüggő albérlők, ehhez asszem no comment....
Pedig szeretek itt lakni, vannak épeszű lények is ám errefelé.....
Meg újítgattunk is a lakáson, sajnálnám eladni, mondjuk elég nagy a tűrőképességem....

Boboka, a férfiak gyógyíthatatlanok......én a páromat kapcsolatunk elején kb. 3-4 évig "neveltem" a rendre. Megszokta, hogy anyukája pakol utána, főz-mos-vasal rá stb....és azt hitte, hogy én is ezt fogom majd csinálni. Igen ám, de anyukája már régóta nyugdíjas, ráér egész nap a háztartással foglalkozni. Természetesen én is csinálok mindent itthon, de például nem fogok ugrani melegíteni ebédet a mikroba, amikor hazaér. Megfőzök, az oké, de szolgálja ki magát. Ha valami sürgősen kell neki ruha, vasalja ki. A szennyestartóval már összehaverkodott, beletalál a ruha. Fokozatosan puhítgattam, szoktattam rá, hogy segítsen, vegye észre a teendőket, mert nem panaszkodásképp, de kétszer annyit dolgozom a munkahelyen, mint ő.

Tünci, meeeerrreee vaaaagy?????

Jajjjj, itt a Tünci, majdnem egyszerre írtunk.....Várjuk a beszámolót!!!

Hát én is azért mentem vissza este a lakásba, mert délelőtt hiába mutatja a csaj, ha senki nincs otthon, meg van elég rossz tapasztalat, az az egy év, amit a régiben töltöttünk nagyon durva volt, felőrölte az idegeimet.
Szerintem legyen mindenki azzal tisztába, ha lakásba lakik, ott vannak bizonyos szabályok, amiket be kell tartani, hogy mások nyugalmát ne zavard.
És persze vannak zajok, de azért a józan belátáson belül azt el lehet viselni, bár nem mindent azért.

Én férjem után is anyuka, meg a bejárónő pakolt, majdnem 10 évig, a szokás nagy úr, csak mikor én is hazaesek, nem mindig jó, ha azzal kell kezdenem, hogy szétesik a lakás. De gyorsan tanul nagyon.
Mára már ő is nézi a Barátok köztöt rendesen

Én is néztem ma a gimis csajokat, divat ez fenék felett lévő kabát, én meg azt sem tudtam ma, a trikót a pulcsi alatt hogy húzogassam lentebb. Nem fázik a hátuk, veséjük? Bátrak még a mai fiatalok.

Tehát..
Mentünk anyuval dokihoz,ideges voltam, de azért csak bementem a váróba..
Egészen addig bírtam is, amíg meg nem jött egy pár hónapos kislánnyal egy nő..akkor már alig vártam hogy behívjon,gyűrögettem a zsepit, mereven magam elé bámultam...
Doki kijött ,behívott, amint meglátott.Elnézést kért a kinnt lévő baba miatt ,nem az ő betege, ő nem akarta így...Nehezen indult a beszélgetés, nagy sóhajok mindkét oldalról..
Mondta, hogy mennyire sajnálja,együttérez..
Aztán a tények..azt mondta átgondolta többször mit lehetett volna még, vagy mit másképp, de sajnos mivel okot azóta sem talált, nem volt más lehetőség..Viola a vizsgálatok szerint teljesen egészséges volt..nálam az egyetlen eltérés a több magzatvíz, de ez önmagában nem okozhatta volna..a probléma amit nem tudtunk kezelni egyedül az állandó feszülés görcsölés, ami a méhszájat megnyitotta..van egy elavult műtéti technika ami során a méhszájat össze lehet varrni,de ez esetemben nem ért volna semmit a görcsök miatt és Fehérváron ezt az eljárást nem alkalmazzák..Javasolta ha kétségeim vannak és úgy érzem nyugodtan konzultáljak másik orvossal, de válaszol a kérdéseimre..Most valahogy úgy érzem tényleg nem érdemes már kutatni az okot,de lehet hogy most érzem csk ,holnap meg megint...

A következő egy évben semmiképp sem eshetem teherbe, orvosilag ez mindenképp indokolt,nem beszélve a lelki gyógyulásról..esetleg szülhetek természetes úton(50%), de amennyiben a vajúdás során bármilyen indikáció a császár felé fellép, műtéttel fejezik be ,nem kockáztatnak..ha így alakul még ezen kívül lehet egy baba, utána felajánlják a művi meddővé tételt...

Jelenleg fizikailag nagyon jól rendbejöttem, a méhem összement, a méhszáj teljesen zárt(hogy rohadna meg ,most bezzeg zárt!!!),vehetek ülőfurdőt,meg lehet próbálni a házaséletet, lassan lehet terhelni..
Kontroll fél év múlva,ha nincs panasz addig..akkor lesz vizsgálat, akkor beszélünk majd arról, hogyan készülünk fel egy esetleges terhességre.
Kérdeztem mi a tapasztalata hogy hogyan viselik az ilyen dolgon keresztülment kismamái a következő babavárást..Azt mondta ilyen esete most vagyok én és elöttem volt egy halvaszülése..reméli hogy rendben lesz minden.beszéltünk a pszichológusról,segíthet, megpróbálom..
Láttam rajta hogy rosszul érzi magát ő is, volt amikor inkább elnézett a fejem mellett,én sírdogáltam, Ő vígsztalt..volt egy pillanat amikor úgy éreztem nála is rezeg a léc..
Akartam adni hálapénzt..igen erősen tiltakozott, elő ne vegyek semmit..Azt mondta ne vegyem sértésnek, de nem fogad el semmit..
aztán kérdeztem mivel tartozom a vizsgálatért..Nem kér semmit, nem fogad el semmit..Ő ezt így gondolja, ne is erőltessem...
Meg tudtam volna ölelni, nem a pénz miatt, nem lett volna gond kifizetni, de annyira jól esett, olyan EMBER volt végig..Köszönöm neki..Szóval, ha fehérvári kismama olvassa ami írok és lelkiismeretes orvost keres , ő:CS.ZS....


Addig is ha bármi van és beszélni szeretnék vele, hívjam..

Nincs senki?

Én is átmegyek ahhoz a dokihoz.
Az enyémnek nincsenek érzései, csak orvos.

Örülök, hogy jól sikerült a találkozás, csak azt nem értem, miért kell várni egy egész évet a próbálkozással?
Hála Istennek szépen rendbe jöttél, fizikailag, és szerintem lelkileg is fogsz, de ha az orvos azt mondta.....
Szakmailg is jó a doki?

Boboka!
Azállamkincstár dolog:kérni kell egy közjegyzőtől öröklési bizonyítványt,díja kb 3-5000, a halottit kell vinni ehhez..ezt kell elküldeni,a hold utcai irodába Pestre, kérvény kell írni, hogy meg szeretnénk szüntetni a babakötvényt és 8 napon belül postázzák..

Újabb döbbenet.
Nem fogadott el hálapénzt?
De jó!
Az enyém úgy elrkta, mint a huzat, pedig én is azt vártam volna tőle, hogy ezért nem fogad el, de ez őt nem zavarta.
Elég jelentős összeg volt.
Aztán mikor annyira véreztem és hívtam, közölte, hogy gyorsan mondjam, mert rendel, és éreztem, hogy le akar rázni.
Vannak ilyenek is.

igazán jó híre van Fehérváron, adjunktus, még nem főorvos,de valami hiper szuper uh minősítése van és a szakvizsgáját kitűnő eredménnyel tette le....fiatal,38 éves..
azt mondta azért kell az egyév, mert a méhemnek szüksége vann ennyi időre..persze lehet hogy 9 hónap múlva zöld utat ad, ha nagyon jól javul, de szerinte kellene az egy év, mert nyílván nem szeretnék egy terhességet vetéléssel befejezni..azt mondta a fél év igen kevés..

Tünci, ez az orvos nagyon rendesnek tűnik, ritka az ilyen lelkis nőgyógyász. Megkérdezhetem, magánrendelésen voltál vagy kórházin? Sajnos nekem rossz tapasztalataim vannak a nőgyógyászokkal kapcsolatban, kapkodnak, rohannak. Ilyen türelemmel, megértéssel még nem találkoztam, amiről te itt írsz. Teljeskörűen felvilágosított téged, válaszolt a kérdéseidre.
Milyen kár, hogy Fehérvár tőlünk nagyon messze van....

Egy évet kell várnod a következő próbálkozásig ezek szerint. Kívánom, hogy gyorsan elrepülőnek érezd majd ezt az évet, most ha belegondolsz, hosszúnak tűnhet. Mit mondott, mikor mehetsz vissza dolgozni?

hát igen..azt már tényleg alig akartam elhinni, hogy a vizsgálatért sem kér..és még ő kért elnézést, hogy ezért ne érezzem hogy ő elutasít, mert nem így van, csak hogy ő ezt eldöntötte magában, úgyhogy felejtsem el az egész pénz dolgot..
és azért elég sokáig bennt voltam, gondolhatjátok, hogy nem öt perc alatt végeztünk..

Úgy tudom három pici lánya van..

Volt egy mondata:Nagyon sajnálom hogy így alakult, mert higgye el minden kismamát úgy kezelek mintha az én.....na , érti ,ugye?

EMBER és APA, csupa nagybetűvel..

De neked császármetszés volt a végén ugye?
Akkor viszont tényleg indokolt az egy év. Az én kedvenc dokim azt mondta ezt a félévet hagyjuk ki. De nekem nincs vágásom. Majd meglátjuk.
Igazából nem tudom mennyi időt kell várni összebújás előtt, de valahogy olyan rossz érzésem van, félek, nehogy valami gond legyen ott bent, nekem olyan idegen, hogy ott jött ki a kislányom, és most meg....Ez hülye gondolkodás tudom, de akkor is félek tőle.
Vélemény?

És abból az egy évből már eltelt másfél hónap.....
Hogy megy az idő lányok.
Ha most még terhes lennék, már csak két hónapom lenne hátra valahogy.
Az elején olyan messzinek tűnt, ó, 9 hónap, mennyi idő az, aztán nem is gondoltam, milyen gyors az idő múlása és azt sem, közelebb van a szülés, mint gondoltam.
Épp abban a szép időszakban, mikor már várandósságod látszik rajtad, de még nem nehéz a viselése.

Betti, mi kivártuk a szülés utáni 6 hetet, napra pontosan akkor történt az első összebújás, szigorúan védekezéssel. Addig valahogy nem is volt hangulatom hozzá, nem hiányzott.
Nem fájt, nem volt "semmi különös"... na, értitek, hogy gondolom a semmi különöset, szóval semmi görcs, méhszáj-érzékenység, nem tapasztaltam ilyesmit.

Brigi!
A munkát nem is kérdeztem, végülis az már eldöntött tény, beszéltem az igazgatóval is, november 1.-től megyek..
Magánrendelésre járok hozzá..
Talán jó is az egy év, mert remélem a férjemmel is kicsit megint egymásra találunk..Tehát minimum 30 éves leszek a második babámnál..aztán még a harmadik..végül járókerettel megyek a ballagásukra..

Boboka!
Szolárium..Tavaly volt egy műtétem, azt plasztikai sebész csinálta.fél évig nem javasolt a szoli, ha szép heget akarsz,védeni kell az extrém hidegtől is..

Kisanyácska!
Pihengess,aztán majd gyere ám..