Sziasztok!
Flocika,
köszönöm szépen a hiányolást, jól esett
!
Sajnos nem a legtökéletesebb mostanában nálunk a helyzet. A férjem 86 éves nagymamájánál bőrrákot diagnosztizáltak, meg is műtötték, de hát ki tudja, hogyan tovább...
Az öcsémnek meg laktóz- vagy lisztérzékenység gyanúja van a háziorvos szerint, de nem hajlandó vérvételre menni, mert egy korábbi kellemetlen, mit kellemetlen, iszonyú élménye miatt nagyon tart a dologtól
. Most családilag próbáljuk rábeszélni, győzködni, nem sok sikerrel. Violának volt egy mandulagyulladása még január elején, élete első antibiotikumos kúráján van túl, nem örültem neki, de hát ez van. Szerencsére már rég meggyógyult, és semmi baja, Virág meg nem kapott el semmit. Hát ez van nálunk mostanában.
Kriszti,
örülök, hogy a férjed szeme ilyen klasszul rendbejött
!
Csilla,
a fogászati röntgen tényleg nem káros, szoptatás mellett is nyugodtan mehetsz!
Manó,
Eszti a habok között nagyon édes
!
Indigó,
üdv itt
! NEkem 2 programozott császárom volt eü. probléma miatt, mindkettő a MÁV-ban. Nagyon jó emlékeim vannak, szövődménymentesen gyógyultam mind2 alkalommal. Pár infó, ami velünk történt: első alkalommal EDÁ-van érzéstelenítettek. Itt többet kellett várni a hatásra, kb. 15-20 percet. Minden nagyon gyorsan történt, de sokszor úgy éreztem magam, mintha kicsit illuminált állapotban lennék
, nyilván az EDA miatt. Kivették a kislányomat, rögtön megmutatták, azán hátravitték a férjemnek, ő sokáig babusgatta, amíg engem varrtak. Akkor én is megkaptam kb. 2 percre, egy puszira. Utána rögtön őrző, ahová 1,5 óra múlva hozták ki. Azonnal szoptatni akartam, ami sikerült is a nővér segítségével, mert félig ő tartotta a babát, és jött a kolosztrum bőven. Igaz, hogy a fejed nem emelheted, de oldalt fordítani szabad, és az elég volt. 6 órával a műtét után mobilizált egy kedves ápolónő, zuhanyzás, ilyesmi. A fölkelés nem egy leányálom, de túl lehet élni, ha mindent lassan csinál az ember. 20 perc fürdés után egyedül mentem a babámért, és onnantól fogva végig velem volt a nap 24 órájában. Csak fürdetni vitték el őket, de azt is lehet nézni. Minden vizsgálatot az én jelenlétemben végeztek. Viola hétfő délután született, pénteken délben mentünk haza.
Második kislányommal spinális érzéstelenítőt kaptam, ennek hamarabbb megvolt a hatása, profibban is adta be a dokinő, közben nem voltam illuminált, mint az EDÁ-nál. Mindenre élesen emlékszem, nincs semmi homály.
Férjemnél most csak kb. 10 percet volt Virág, aztán nálam egész sokat, miközben engem varrtak. Õ inkubátorba került 5 órára, ezért csak 5 órásan kaptam meg, ezt nagyon nehezen éltem meg, mert már szoptatni akartam. Nagyot türelmetlen voltam. Végre kihozták, és a karomba tették. Így is maradtunk 3 órán át, most senki nem segített,már tudtam, hogyan tartsam
. Én meg csak szorítottam magamhoz a kislányomat, gyönyörködtem benne, és szoptattam. Utólag nem is értem, hogy tudtam tartani azzal a kezemmel, amelyikben még benne volt a tű, de akkor ez olyan természetesnek tűnt. Most 8 órát kellett feküdnöm, de ehettem és ihattam is közben, igaz, az első műtét után is.
Amíg engem fölkeltettek, addig Virágot visszatolták az osztályra, de csak fél órára. Zuhanyzás után átmentem a külön szobába - másodjára azt választottam -, és már "futottam" is a kislányomért. Ekkor már este 9 óra volt, kérdezgették a nővérek, nem akarok-e "pihenni". Mondtam, hogy meg is őrülnék és zokognék egész éjjel, ha nem lehetne velem,a babám, azért választottam a MÁV-ot, mert itt rooming-in van. Ennyiben maradtunk, és együtt töltöttünk onnantól minden percet. A 2. napon akartam saját felelősségre hazajönni, mert teljesen jól voltunk, de Virág picit besárgult, ezért maradtunk még egy éjszakát. Õ csütörtök délben született, vasárnap délben jöttünk haza. 5 naposan már nem volt sárga egyáltalán. 6 napos korában visszavittem BCG-re meg PKU-ra.
Ez a mi történetünk, ha érdekel még valami, szólj, és megírom szívesen, ha tudom rá a választ. Csecsemős nővérek és ápolónők kedvesek voltak, de nem is sokat találkoztunk, mert egész nap a szobában voltunk kettecskén, és ismerkedtünk. Igaz, akkor mindössze 8 baba volt az osztályon, szóval nyugis időszak volt
.
Most már muszáj lefeküdnöm, sziasztok: Zitmi