Sziasztok!
Szerintem se ciki a kiskosztüm, és én is láttam mát másféle színt temetésen a feketén kívül. Pl sötétbordó, vagy olyan egész mély padlizsánszínű nadrágot láttam legutóbb fehér blúzzal és szívtájékon fekete szalaggal. Nagyon ízléses volt és senki nem botránkozott meg rajta.
Sajna mi is megérezzük, hogy hó vége van, ráadásul hétfőn kell a kocsira megcsináltatni a műszakit+zöldkártyát...
már 3 hónapja erre gyűjtünk, hogy ne egyszerre legyen akkora érvágás.
Amúgy tök jó, hogy te is, meg kchriske is leírtátok, hogy mi hogy volt, én nagyon szívesen olvasok ilyesmit
Egyikőtöknek sem volt egyszerű, az biztos!
Ha nem bánjátok, én is leírom, mi volt nálunk,most úgy előjött bennem:
Én nagyon könnyen viseltem Ancsapancsát (akkoriban még Breki névre hallgatott, mert nem tudtuk, h fiú lesz-e v lány, meglepinek akartuk), semmi gond/kényelmetlenség/rosszullét sem volt. Aztán a 14. héten beütött a mennykő: vakbélgyulladás, irány a sürgősségi Kistarcsán. A sebész-team vezetője közölte a műtét előtt, hogy "kb 30-40 %, hogy megússza a baba minden gond nélkül, na, akkor itt-meg-itt-meg-itt írja alá a beleegyező nyilatkozatokat". Halálra voltam rémülve.
Végül aztán perceken múlt, hogy megelőzték a perforációt, és minden okésan történt. Mit bántam én, hogy 17 centis vágást csináltak, hogy rendesen odaférjenek; nem bántam, hogy fájdalomcsillapító nélkül voltam, hogy ne szedáljam a gyereket; nem bántam azt sem, hogy minden vénámat szétcincálták, mire egy branült sikerült berakni és hetekig fekete voltam a véraláfutásoktól; nem bántam azt sem, hogy hízókúrára fogtak, mert a kezdeti súlyomhoz képest 9 kilóval kevesebbel jöttem haza a kh-ból két hét után... hisz Breki virgoncabb volt mint valaha!
És jött a drukkolás, hogy a varrat kibírja a növekvő baba súlyát, gyorsabban erősödjön, mint amilyen ütemben ő rákezd az igazi nagy ficánkolásokra, elkezdtem megbarátkozni a császár gondolatával (aszthmás is vagyok és ez eleve rizikótényező, plusz még rájött az is, hogy vajon a seb kibír-e egy huzamosabb vajúdást).
De én végig szuggeráltam magamat és Brekit, hogy ennél már csak simább lesz minden és ha lehet, kerüljük el a csaszit. A 36.heti Uh-n azt mondta a doki, hogy mintha meszesedni kezdene a lepény, de a kórházi nagy UH-s ellenőrzésre már nem jutottam el, mert 36+5. napon megszületett Panna, "meszes lepény miatti retardatio", tehát visszamaradt súllyal: 2370 grammal és 49 centivel. Viszont 10/10 Apgarral és ez a vitalitás azóta is jellemző rá
Úgy volt, hogy szombaton éjjel elkezdtem méregeti a fájásokat, mert gyanússá váltak: kiderült hogy szabályos 5 percesek. Mondom, ez még korai, biztos jóslók. Na, lépcsőztem, meg forró fürdőt vettem, hogy hátha változik vmi, de nem, ugyanolyan inzenzitású + szabályosak maradtak. Hajnal 2-kor irány a kh.
Azzal indítottak, hogy a nővérke nem akarta becsukni az ajtót , miközben engem ott vizsgáltak az asztal közepén, kinnt meg masíroztak fel-alá az apukák meg takarítók stb. Igencsak ki kellett nyitnom a pofámat, hogy a minimális emberi méltóságomat megtarthasam.
Megvizsgáltak, korábbi leletek csekkolása, miegyéb: közölték, hogy ugyan csak 1 ujjnyi vagyok, de az előzmények miatt inkább maradja benn, majd reggel a főorvosúr meg a konzílilum eldönti mi legyen, de front van, meg telihold, szerinte itt baba lesz.
REggel 8-kor elment a magzatvíz, úgyhogy maradtam - az új váltás személyzet nem örült, mert a front miatt tele lett a szülészet kismamákkal. 1x csináltak ctg-t, meg a szülésznő megnézett: 2 ujjnyi. Közölte, hogy ebből esténél előbb nem lesz baba, menjek ki a folyosóra, mert kell az ágy a vajúdóban.
Igenám, de szenvedtem piszkosul, ők meg csak a szájukat húzkodták, hogy mit akarok én 2 ujjnyival, mikor itt csak úgy potyognak a gyerekek. Na úgy kb negyed 11 körül a párom - nem vicc - a könyökénél fogva húzta oda hozzám a szülésznőt(mert mondtam neki, hogy most akkor AZONNAL kerítsen vkit, mert nekem tolófájásaim vannak). És nem akart megvizsgálni, mert hogy az kizárt, hogy én szülök, ne pattogjunk. Erre a a szobában lévő két másik kismama elkezdett vele kiabálni, hogy tegye a dolgát, micsoda eljárás ez stb. Nagy kegyesen megnézett, aztán elkezdett üvölteni kifelé a folyosóra, hogy azonnal hívják a doktort, meg hozzanak szettet (a vajúdóban voltam - a kanapén - és nem volt kéznél újszülött ellátó készletük).
10.40-kor meglett Panna. Tehát 8-10.40-ig kitágultam teljesen, és azóta is minden nap eszembe jut, hogy ha a varrat nem bírja és elszakad, akkor ki tudja mi lett volna velem meg a babával - ilyen felügyelet mellett - mert ez belső vérzés lett volna és mire kiderítik mi baj, addigra nagyon hosszú percek teltek volna el...
Viszont mázli, hogy nem repedtem és nem is vágtak.
De pl a is vizit annyi volt, hogy az ajtóból bekiabáltak, hogy "hogy van ketteske, nagyon vérzik?" pfh.....
Na ennyit a flór szülészetéről.
Pedig a sebészeten minden dolgozó, a takarítóktól a beteghordókon át a legmenőbb dokikig annyira de annyira rendesek voltak! Ebből kiindulva azt hittem, a szülészeten is hasonlóak lesznek, de utolsó szemét banda módjára viselkedtek.
Na mind1. Csak most kitört belőlem ez a keserűség, ne haragudjatok. Az az igazság, hogy a szűk családon kívül nem meséltem még ezt így el soha senkinek.
És akkor most a mai vizsgálat:
dr Vámosi, a kistarcsai főorvos vizsgált.
6 hetes grav, méretek okés.
Viszont kaptam beutalót az I. Női Klinikára a Baross utcába, mivel : 1, bogyó mellett lettem babás 2, Panna polidactyliával született, ami végső soron fejlődési rendellenesség. Ezért mindenképp alapos kivizsgálás javasolt, többek között teljes genetikai szűrés ( pl integrált és kombinált tesztek, és magzatvízvétel, amitől én nagyon félek).
Szóval megijesztett
De már kipityeregtem az első bánatomat itthon, és rohamtempóban igyekszem megerősíteni magamat, hogy ÚGYIS MINDEN RENDBEN LESZ!!!!!!!!!!
Két hét múlva kontroll nála, de ha úgy jön ki a vizsgálat a klinikán, akkor lehet max 3 hét is, ha tudom hozni az eredményt.
ennyi.
bocsi a regényért
És van, hogy egyik kézzel sem kapaszkodik. Persze lehuppan, de azonnal húzza fel magát! Már teljesen lemondtam a mászásról. Napközben nincs kiságyban, de állandóan kéredzkedik fel. Ha pedig nem veszem fel, ül lehorgasztott fejjel, mint árvácska és persze bőg.
)
de ezek ugye nem hivatásos sportok...)
nem tom,mi lehet vele,szerintem felfázott,mert idejét nem tom,mikor pisilt be utóljára.
Akkor most már tényleg szabad gratulálni?
