Kiemelt témák

angyalka

Szép napot!
Nagyon sokat írtatok, visszaolvasni volt csak időm, este írok, jobb szeretem ha a párom ilyenkor nincs körülöttem..ez is olyan amiről írok majd..
Manomano!
Gondolatban magamhoz öleltelek..Köszönöm hogy anyaként tekintesz rám!!!
A temetőből hazajövet gondoltam arra, hogy nemrég kisbabát hordtam a hasamban,borzalmas fájdalmakkal vajúdtam,császármetszéssel világra hoztam..aztán a karomban tartottam amíg távozott..és eltemettem..
Mégis azt mondják:ha majd egyszer anya leszel TE is..
Tehát milyen kritériumai vannak az ANYASÁGNAK?????
Mért csak itt, MI tudjuk, hogy anyák vagyunk, halott gyermekeink anyukái..
Kérlek, ha lesz erőd mondd el a történeted..Viola is 25 hétre született..
Gyere bármikor..

Este még írok, remélem szép számmal leszünk, mint tegnap..

Sziasztok.

Bocsánat, hogy betörök Hozzátok, talán a vonalzóm nem azt mutatja, hogy lenne itt helyem. És nem is akarok senkinek sem fájdalmat okozni.

Tünci, és mindenki más! Nem látok jól a könnyeimtől. Nem lehet ezt elfelejteni soha.
5 éve, a férjem szülinapján született Ferike. 17 hetesen. Down-kór, + élettel összeegyeztethetetlen szívfejlődési rendellenesség. Amikor életképtelenné nyilvánították, még dobogott a kis egyterű szíve. Nem tudom, nem emlékszem pontosan a részletekre, védekezett az agyam. A vetélésindukció előtti este bevettem egy csomó nyugtatót. 2 napig vajúdtam, nme akart elhagyni a kisbabám. Botrányos kínok közt született, termézetes úton, azért, hogy ne roncsolódjon a méhszáj, és az esetleges későbbi terhességeket ki tudjam hordani. De ki tudott akkor erre gondolni...Átkerültem egy másik dimenzióba...Olyan magányos voltam, ami leírhatatlan. Egyedül kellett felmenem a műtőbe, hoyg beindítsák. Álltam a folyosón, a műtőajtó előtt, és zokogtam, és nme tudtam rávenni magam, hogy becsöngessek...Nem tudom, hogy kerültem be...Utána a szülőszoba....Borzalmas érzés volt hallani ahogy felsírnak az újszülöttek...Hánytam vajúdás alatt...
És ezt tudtam adni a férjemnek szülinapjára, aki a klinika kertjében feküdt sírva az autóban ezalatt...
Most is fáj, szeretem a kisbabámat, ŐT!!! És nme néztem meg amikor megszületett, mert nem akartam mindig a kis magzattestét látni,ha becsukom a szemem. Én máshogy búcsúztam tőle...
AZ utóélet...Hetekig bőgtem, állandó rohamokban jött rám...Beindult a tejem, a Bromocryptintől szédelegtem, fájt a mellet és forró, tűzvörös volt. Nem bírtam babákat , terheseket látni, és csak ilyenek jöttek szembe az utcán...Felhívtam a pszichológust, és a férjem is haygta, hogy sírjak...
Ki kellett (volna) hagyni 3-6 hónapot, hogy testileg-lelkileg rendbe jöjjek. De én tudtam, hogy csakis egy új élet menthet meg...Ferike után 2 hónappal már újra terhes voltam, Akkor derült ki a genetikai papírokat nézegetve, hogy ez uh-n elnézték, Ferike valójában Terike volt...
Azóta is a miértek gyötörnek, hogy talán én voltam a hibás, én adtam a sérült sejtet, a munkám alatt érhetett sugárzás...
És azóta...látjátok, 15 hónap korkülönbséggel a gyerekeim....Minden nehézség esetén eszembe jut a HÁLA, hogy ők vannak

Mindenkinek kitratást kívánok, a pozitív gondolatok teremtő erejével! Sikerülni fog Nektek is, hiszen teherbe esni képesek vagytok! Szívből szorítok Nektek!

Sziasztok!
Párom bealudt, úgyhogy...

Kisanyácska!
Ez a kép is jó, tagadhatatlanul fiatal vagy!
Nagyon nehéz lehet ez a szerelem, osztozni a szeretett férfin..én nem tudnám csinálni..
Biztosan ennél bonyolultabb a helyzet, mint amennyit le tudtál írni.
Nekem van ilyen egyesek szerint középkori elvárásom egy férfival szemben, hogy például eltartsa a családját..szerintem hosszú távon megölné a szerelmedet, ha nem vállal felelősséget értetek..

Betti!
Amit felvetettetek hogy mi lett a babáitokkal..Már mondtam néhányszor, hogy a kórházban szinte kivétel nélkül mindenki arra próbált rábeszélni, hogy ne anyakönyvezzük, ne temessük el, hagyjuk a korházra..amennyire képes voltam döntést hozni, ezt kategórikusan megtagadtam,de mégis hamvasztva lett..a boncolás után már nem akartam látni az összekaszabolt kis testét, ezért így egyeztünk meg a férjemmel.
Itt jön az anéhány adat, amivel szeretnélek Titeket kicsit megnyugtatni..A veszélyes hulladék égető dologgal kapcsolatban..
Egy speciális helyzet miatt a hamvasztást a kórházon keresztül intéztük, tehát a folyamat esetünkben is ugyanaz volt, mint nálatok is.Mivel a hamvakat a temetkezési vállalkozónak átadták, ezért nekem megvan a "hamvasztóüzemi igazolás",szövege:
Jelen iratunkkal kijelentjük, hogy ...elhunyt hamvasztását 2008.....órakor a kegyeletnek, a törvényességnek megfelelően elvégeztük.Az elhalt hamvait urnába helyeztük, emlékét nyilvántartásunkban megőrizzük.

Valahányszor arra gondolok, mindig úgy képzelem, hogy egy kedves férfi akinek kicsi gyermekei vannak otthon, nagyon óvatosan, elérzékenyülve bánt Vele...Kérlek titeket, hogy Ti is így gondoljatok erre...
Nagyon szép a kép amit feltettél.

Macskavati!
Szívből sajnálom ami veletek történt, rettenestes lehet megszülni, nyomni úgy ,hogy minden szereteteddel bennt akarod tartani...
Aki ezt túléli, minden tiszteletem..
Köszönjük a bíztató szavakat és nagyon sok boldogságot, örömet és egészséget kívánok Nektek!!

Kellett egy pár perc szünetet tartanom,de még annyi mindent szeretnék mondani..Talán ennyire őszintén most utoljára..

A kórházból kijőve mint egy zombi ültem itt, s ha nem találok Rátok, ki tudja hol lennék most..Ti vagytok az Erőm, a kábítószerem, amivel élni tudok..

Az az egész ami történt és ahogyan történt és legfőképpen ahogyan most érzünk,amilyen módon a környezetünk velünk bánik,pedig akarjuk folytatni, csak nem tudjuk hogyan..hol jobban vagyunk, hol sokkal rosszabbul..bármit is mutatunk kifelé,az nem az igazi arcunk..az az elvárás..és tényleg,mi az amit kaptam ezalatt a 6 hét alatt..
Lépj túl rajta,majd elmúlik...MI AZ hogy túllépni??hogyan???mit jelent ez, hogy majd elmúlik??Mi múlik el?? nem tudom mit akarok érezni,tudni, s mit akarok elfelejteni??
Azok közül akik ellátnak jó tanácsokkal a környezetemből bár el tudnám így mondani,beleüvölteni a világba, mennyire szenvedek minden gondolattól..Akik mostanában szülnek ott van velük a férjük, anyjuk, szülésznő, orvos..

Íme a nap ,ami életem legszebb napja kellett volna legyen:

Volt egy tervem, amikor még azt hittem mindenható vagyok..elképzeltem a szülésem, a férjem fogja a kezem, erős vagyok, nem kiabálok, nem ijesztem meg Violát, az orvosom megdicsér milyen ügyes vagyok...

Ehelyett...
egyedül fekszem a vajúdóban...csend van..nem csöngetnek két percenként, ma nem szül senki...a szülésznők halkan beszélgetnek, nevetgélnek a méterekkel odébb lévő pultnál...
folyik az infúzió, minden vénám oda, nem vezeti a kézfejben lévő branül, annyira feszít majd felrobben a bőrőm...de nem baj, tűröm, meg kell álljon a szülés, mondom babámnak, nem lesz semmi baj...
telnek a percek, nézem az órát,ritkul e a fájás...
de baj van..érzem, egyre erősebb sűrűbb a fájás..most már félek..nem értem..nem ez a terv..nem így kéne lennie..valami elromlott ,mi ez..nyomnon kell...hogyhogy tudom, hogy nyomni kell??
még mindig egyedül vagyok, sehol senki..
nem látok nővérhívót..kiabálok:kérem!kérem szépen!!Valaki!!valaki segítsen!!!
de még mindig nem jön senki..nem hallanak..most már sírok..félek..
egyedül vagyok..
nagyon -nagyon fáj..nem tudok az ágyon feküdni, felülök..ömlik a vér belőlem, kettéhasít a fájdalom..nem lehet elviselni..
végre jön valaki.. a doktornő,szólok neki..megvizsgál..eltünt a méhszáj..kiszalad..
Megint egyedül vagyok...Uramisten elfolyt a magzatvíz!!!!!!!!!
Annyira remegek,minden porcikám..akkor hívom a férjem, beleüvöltök, sírok a telefonba:AZONNAL GYERE!!!!!
Nincs aki fogja a kezem,nincs aki vígasztal..senki nem súg bíztató ,kedves szavakat a fülembe...
egyedül vagyunk..
Drágaságom is fél, érzem..az utolsó gondolatom:Szeretlek,Anya nagyon szeret!!!!!!
Reménykedem..
Két nap a világ..

Hát ez az én szülésem története,de nem kérdi meg Senki!!

Újra kérdem:Mit jelent túljutni rajta????

Sziasztok!

Bocs, hogy csak most jövök, egész nap rohangáltunk...

Macskavati, Menomano: sajnálom, ami Veletek történt

Kisanyácska, nagyon jó a kép
Hát, valahol igaza van Bettinek. Kicsit bonyolult a történetetek, Isten tudja, hogy hogy lenne a jobb. De az tény, hogy Te egy jó csaj vagy két (biztosan gyönyörű, jófej ) gyerkőccel, és ennél sokkal jobbat érdemelsz
Amúgy Bettire is irigykedek egy kicsit, amiért ilyen nyíltan ki meri mondani amit gondol. Sokszor ez nálam is jól jönne

Tünci, kezdem egy kicsit megérteni, hogy a te fájdalmad miért tűnik néha nekem erősebbnek az enyémnél. Nekem nem voltak fájásaim. Semmi tünet nem volt, csak egy ctg-re mentünk be. Még a császár előtti kb. 5 percben tudtam meg, hogy szülünk. A magzatvíz elfolyást sosem tapasztaltam. A Picikémet sosem vehettem a karjaimba, csak pelenkázhattam kétszer az inkubátorban. Meg ugye az utolsó órában ajánlották fel, hogy vegyem kézbe, amivel akkor Őt a sok cső miatt nem akartam terhelni. Most már nagyon bánom.

Túljutni rajta?? Szerintem sosem fogunk, csak halványodni fog a fájdalmunk.


Majd írok privit, csak egy picit most tornázok. Vettünk egy ellipszis trainert (nem tudom, hogy kell leírni ), hátha segít egy kicsit a fogyásban. Hogy ezek a cuccok milyen marha drágák Most letudtuk a szüli, névnapokat meg szerintem három évig a karácsonyt

ezzel valahogy azt akartam kifejezni, hogyha az ismerőseink/ismerőseim ilyen mélységben átélnék azt ,amit mi, akkor az egész más is lehetne..
Amikor Betti ír, hogy mindig próbálkozik valahogy menni előre,de nekem úgy tűnik becsapják az orra előtt az ajtót..aztán inkább nem mond semmit, mert így jobb MÁSOKNAK...és ezt érzem én is..

Amit Manomano írt, hogy ha valaki újranősül nemsokkal a párja halála után, akkor azt megszólják, hogy még gyászolni kéne, szomorkodni..Nekem meg fejmosást tart a védőnőm 4 héttel később????Normális ez????????

Tényleg hallottatok már olyat hogy az élettárs elvesztésekor, Bárki azzal vígasztalja a gyászolót, :Nem baj, majd férjhez mész/megnősülsz újra! Lehet még másik Társad?!

Halottatok már ilyet temetésen????
Mert nekem ezen kívül senki nem mondott mást...

Bocsi, Manomano, az előbb Menőmanót írtam

Szomorú, hogy így állnak a dolgokhoz az emberek

Persze én sem gondolom nagyon nagyon komolyan, de néha én is úgy érzem, kívánom a másiknak, hogy élje át azt, amit mi.
Aztán meg nem győzök magam előtt pironkodni, hogy hogy lehetek ilyen szemét

Tudod az a legrosszabb ,hogy az én környezetemben pont akiknek gyerekük van, azok rázzák le a dolgot leginkább..
emlékszem a barátnő, hogy sírt amikor azt hitte hogy lenyelte a babájaa cumit..az amúg hatalmas cumit nem találta és már vitte volna az egész család röntgenre a gyereket, mire meglett..két hétig mesélte, hogy ez mennyire szörnyű volt, hogy Ő mennyire félt..hogy sose fogja elfelejteni.
és amikor én el akartam mesélni, hogy mennyire féltem, akkor azt mondta, nem is akarja hallani, felejtsem el..

MÉg senkinek nem mondtam el így,csak most nektek..
A férjem sem akarta hallani..Azt mondta, hogy neki attól még rosszabb, úgyhogy inkább ne mondjak semmit..értem én, hogy neki is fájna..de akkor hol vagyok ebben a dolokban?!Akkor egyedül maradok a félelmeimmel..Hol vagyunk MI NŐK???
ha meghallgatott volna, talán tudná, hogy miért mondtam, hogy egyelőre elzárkózom egy újabb terhesség gondolatától...

Nem tudom, hogy működőképes e, én még csak az elején tartok, nem volt erőm tovább írni. Elkezdtem leírni a szülés előtti estétől a történteket. Először azért, mert attól féltem, nehogy egyszer is elhalványodjanak az emlékek. A szülés pillanatáig tudtam csak leírni. Egyszer, ha befejezem, majd odaadom a férjemnek, hogy olvassa végig. Ebből legalább megtudja, mit is éreztem azokban a pillanatokban. Mert mondogattam én neki, de a férfiak szelektív hallása ilyenkor marha gyorsan bekapcsol

Tünci, a barátnőd elég furi. Mondjuk az egyik ismerősünk felhívott, a pici elvesztése utáni napokban, akkor volt a felesége kb. a 38-39. hétben. Csak annyit mondott, hogy a feleségét is nagyon megviselte. Gondolom azért, hogy nehogy ez történjen velük is. De semmi olyan, hogy én hogy vagyok. A felesége volt a téma, meg a férjem, hogy nagyon vigyázzak rá. De, hogy velem mi van??? az már senkit nem érdekelt. Persze, hogy vigyázok a férjemre, nagyon szeretem, és az Ő lelkét is ápolgatni kell, de basszus, az enyémet is!!! A Tiéteket is!!!

Halihó!

Merre van mindenki

Jó estét mindenkinek!

Jesszus, milyen sokat írtatok, jól pörög a topic, nem győzök visszaolvasni.....

Manomano: ha valahol, hát itt ezen a topicon, arc és név nélkül kiírhatjuk a bánatunkat egymásnak. Amit a közeli ismerősök, barátok, családtagok nem értenek meg, fel se fognak, azt mi "idegenek" maximálisan megértjük. Nyugodtan írd le a történetet, ha lesz erőd hozzá. Én is először azt hittem, nem fog menni, hogy kiírjam magamból anélkül, hogy ne tépném fel a régi sebeket. De inkább megkönnyebbülést jelentett picit.

Macskavati: te leszel nekünk a pozitív példa, hogy miután elvesztetted az első babádat, lett még két szép gyermeked.
Én is még kettőt szeretnék majd. De a szivem mélyén mindig három kisbabám lesz.....

Tünci, ha jól emlékszem, holnap mész orvoshoz a 6 hetes kontrollra.
Drukkolok, hogy minden rendben legyen!!!!

Boboka, hogy műxik az az ellipszis trainer? Nem is tudom, láttam-e már olyat.....nekem se ártana némi edzés, bár sovány vagyok, de erőnlétileg nulla..... Egy kis izmosítás rámférne.

Utólag is bocsi mindenkitől, akinek most nem írtam, de ki vagyok purcanva, eldőlök mindjárt, vagy állva elalszom. Húzós időszak van a munkahelyemen, 12 óráztam, pörögtem, most végem....Bár valahol nem bánom, hogy így el vagyok foglalva, legalább nem morfondírozok annyit a szomorú dolgokon.......

Jó éjszakát nektek, igyekszem ám azért mindig benézni a topicba, ha kevés időm lesz, akkor is. Pár nap alatt megkedveltem itt a társaságot, bevallom őszintén.

B.

Brigi, ez olyasmi, mint a szobabicikli, csak állva. Marhára megdolgoztatja a combot meg a feneket, meg a karokat is. Lehet, hogy kicsit leegyszerűsítettem a jellemzését:) Szerintem Betti hozzáértőbben tudná leírni, én nem vagyok valami nagy fitness lady

Kb. két percet bírok (még ma az első nap ) egy huzamban, mert ég a combom ezerrel. De ma már 25 percet nyomtam, perce fél-egy perces pihenőket beiktatva. Még jó, hogy meg lehet állítani a számlálóját

Jövő hét szerdától vagy csütörtöktől nekem is meló (hála a háziorvosomnak... ), jajj, úgy nem várom

Itt vagyok,csak elköszöntem a páromtól!

Hogy egy kicsit eltereljem a figyelmem csináltam neki édességet, elvitte munkába, legalább reggel nem fallja fel a hűtőt..

olyan hideg van, kénytelen voltam ma már fűteni,sosem száradnak meg a ruhák..

Holnap anyuval megyek a dokihoz, nincs bátorságom egyedül.Szerintem ha sokat kell várni, biztos bőgéds lesz a vége..kis váró tele pocakos anyukákkal..jó késő lesz mire hazaérek, de mindenképp megírom majd, hogy mit beszéltünk.Csináltam már kis jegyzetet, nehogy aztán azon idegeskedjek, hogy mit nem kérdeztem meg.

Boboka!
MÉg meg akartam kérdezni, hogy jutottál valamire a babakötvénnyel kapcsolatban??Nekem azóta se sikerült beszélnem velük..

Brigi!
Nem baj ha csak ritkán, de jó lenne, ha időnként írnál, hogy mi van veled!!

Betti!
remélem nem volt rossz dolgozni menni!

a férjem akar venni evezőpadot..átmenetileg sport szoba lesz a gyerekszoba, azt mondta..
én egy step padot kértem..

Mi is a gyerekszobába akartuk tenni először, de hát OTT NINCS TV szóval ment a nappaliba. Most marha jól néz ki, gondolhatjátok De legalább megvan.

Tünci, minden rendben lesz a dokinál De szerintem se várj tőle nagyon nagyon sokat, inkább, ha nagyon rendes lesz, akkor pozitívan jössz ki a vizsgálatról. Bár a te dokid (azok alapján, amit leírtál róla) sokkal rendesebb, mint az enyém volt.

A step pad is tök jó ötlet.

Jó éjt Brigi. Szerintem jövő héttől nekem is ilyen tájban már fellövik a pizsit

Sziasztok, van valaki?

van

Helló

Tünci meg én vagyunk csak szerintem. Brigi most ment aludni.

Párom kártyázni ment, ilyenkor enyém a világ ráérek mindenre:)

ilyenkor mindig nagyon későn fekszek le, akkor is inkább tévézni átmegyek a nappaliba..Férjecském nélkül utálok itthin lenni éjszaka..mint egy dedós, mi??

Alakul a ház, csak ez a rohadt eső ne esne, mert annyira hátráltatja a dolgokat..szeretném, ha addigra minden a helyére kerülne, mikor vissza kell mennem dolgozni..Nem hinném, hogy akkor sok kedvem lesz itthon tenni-venni.

Akartam kérdezni Kisanyácska, Pécsett Te melyik szállodát javasolnád, ha szép, nyugodt helyre szeretnék menni??
Nem kell a legpuccosabb, de azért ne is világvégi panzió legyen..
Megpróbálom rábeszélni az uram, hgoy télen menjünk el valahová..Néhány éve a gyerekkori jóbarátom elvitt oda és annyira szép volt minden, csak kevés volt az idő..
Télen is szép a város?

Macskavati
Én is ezen mentem keresztül, nekem is meg kellett szülnöm a beteg babát, én is szedtem a mellemre ugyanazt a gyógyszert, de én csak álmos voltam tőle nagyon.
Tünci
Én is úgy gondolom, ha mi itt nem lennénk egymásnak, bele is lehetne bolondulni, mert elmondani ezt másnak nem lehet.
Boboka
Az elipszis nagyon jó, én is csináltam ma, a futópad előtt.
Brigi
Köszönjük, hogy megkedveltél minket, örülünk neki és gyere gyakran.

Én arra emlékszem mikor elmondták, hogy kislány. Akkor arra gondoltam, ami szar, az igazán szar, az én örök vágyam egy kislány volt, nem mintha kisfiút nem sajnáltam volna, úgyis értitek mit akarok írni.
Utána kimentünk a folyosóra, párom akkor törölgette először a szemeit.
Arra is emlékszem, mikor aláírtam a jegyzőkönyvet.
Arra is, hogy előtte szombaton moziba mentem, megnéztem az ABBA musicalt, és másfél óráig azt éreztem ez nem is az én életem, ebből majd szépen felébredek én.
Mentem vasárnap hajnalban a klinikára, nagy szürke épület, utáltam. Nővérke megmutatta a szobát, öltözzek át, doktor úr már vár. Mentem a vizsgálóba, vegye le a bugyit, ide felfekszik, előrébb a lábakkal, meg a fenékkel, közben jöttek mentek ott emberek, két pálcikát kaptam és az nagyon fáj, amikor a zárt méhszájba ezt felerőltetik. Engedje el magát, mert ha megfeszíti, akkor még fájdalmasabb.....
Arra gondoltam, hogy Franciska mit érez ebből, ott egy fura dolog, ami eddig nem volt ott.
előtte már két nappal kellett szedni antibiotikumot és ösztönösen mondani akartam a dokinak, ne írjon ilyet fel, mert az árt a babának. Emlékszem mikor lenyeltem az elsőt, bocsánatot kértem tőle.
A két pálcával irány az ágy, egész nap, csak a kaját adták be, ennyi nővért láttam. És mivel feküdni kellett, egész nap rugi-bugi a pociban. Már kértem, hogy ne csinálja ezt, olyan volt, mintha azt akarta volna mondani, hogy én itt vagyok, jól vagyok. Sosem értettem, ha beteg a gerince, mivel mozog ennyire

Szijjasztok!

Nekem is szunyálnom kéne már, többhetes alváshiányt behozandó, de nem bírom megállni, hogy kicsit itt legyek Veletek! Ma is, holnap is 8-ra kellene mennem az egyetemre, gyerekeket előtte elrendezni az oviban, kész katasztrófa így a kelés. Én is belőttem ma a fűtést, már lesüllyedt a hőmérséklet ama bizonyos fagyos 21 fokra....

Képzeljétek, ma voltam gyakorlaton, első alkalommal, és nagyon meglepett, kellemes csalódást okozott az össz-pszichológusi-pszichiáteri megbeszélés hangulata, a terapok hozzááláása. Érdekes esetekről számoltak be, szóval ültem ott, mint egy napos csibe, tágra nyílt szemekkel, lelkes pofival, mikor egyszer csak elkezdi az egyik p.us mesélni: "... XY pedig 35 hetes terhes, a múlt héten volt nálam, és majdnem biztos benne, hogy örökbe adja a babáját..." Zutty, mint mikor lehúzzák a tűt a lemezről. Hihetetlenül magányosnak éreztem magam hirtelen. Bennem is feltört az az érzés: És az én történetemre ki kiváncsi?? Neki van, mégsem kell, nekem kellett, miért nincs mégse?!????

(Az igazgatónál amúgy másfél éve voltunk párterápián egy párszor, még a gyerekek apukájával. Nagyot nézett, mikor meglátott, kicsit fura volt. )

Kisanya

Betti,hát ez az amit csak mi értünk..Valaki írta, hogy már ne is akarjuk mondani, csak annak aki átélte..
Sokat gondolok azokra a lányokra, asszonyokra akiknek nincs internet..
Még valami:Amikor nekem a 19 hetes uh-t csinálta a doki,akkor kérdeztem, hogy milyen furán mozog, mintha köhögne..Magyarázta az orvos, hogym ég egyelőre ilyen "rángatódzós" a mozgásuk..akkor tanulják az izületek mozgatását külön-külön..ezért mozgott annyira a kis beteg gerincével is, mert az egész pici test együtt mozog..

Kisanyácska!
Ha egyszer lesz nálatok ott ilyen téma, kiváncsi lennék mit mondanának a profok a mi eseteinkről, a társadalmi megítélésünkről..

Brigi, találtam egy oldalt a gépről. Elliptikus kerékpár a neve.

http://www.decathlon.co.hu/HU/product_8 ... 492212.jpg

Tünci, majd gondolkodok a szállodán. Én mindig azt mondom, kollégiumba kell jönni, van egy nagyon szép, nagyon új, nagyon olcsó, nagyon jó helyen, kaját is lehet kérni (asszem). Persze ha kifejezetten rekreációs célzattal jöttök, és nem sajnáljátok a pénzt, talán érdemes egy még jobbat keresni (haha, a másik szakom "rekreációszervező"!). Majd elmélázok rajta. De egy talit mindenképp hozzunk össze! Olyan jó lenne. Amúgy télen is szép a város, persze, főleg ha hó van és nem sár, latyak. Tavaly pl. eszméletlen gyönyörű volt. Ez volt a második legszebb ajándékom: a hófödte Pécs. (Aminek pedig legjobban örültem: hogy Ajsa hagyott két és fél év után először végigaludni egy éjszakát. Mmmm...!)

Betti, ugyanez: mikor szülés után 4,5 órával a műtőben belémnyomták az altatót, majdnem fölkiáltottam: Engem nem altathatnak, hiszen babát várok!

Macskavati, Betti, Tünci, jó, hogy leírtátok a történeteteket. Még ha ez csak egy töredéke is a valóságnak... Talán nekem is sikerül egyszer. De Macskavati, hogyhogy nem volt ott a férjed Veled? (El tudom képzelni ezt a magányt, az enyém is majd' 2000 km-re volt.) Képzeld, én is hánytam. De ez szülés közben normális... Itthonról vittem magammal lavórt - pedig az első két szülésemnél nem volt hányás -, de most éreztem, hogy kelleni fog. Mit ért volna a vesetál... Borzasztó volt.

Régebb óta gondolkodtam rajta, Tünci, hogy ilyen állapotban, a kórházból hazajőve hogy bírtad egyáltalán létrehozni ezt a topicot?? Technikailag, agyilag hogy bírtál ilyen józan lenni? Vagy a kábultság tette lehetővé? Én végig próbáltam hívni Pietert, vagy négy különböző telefonszámon, miközben vitt a mentő, miközben rázkódtam a váróteremben, de nem sikerült. Másnap jöttem rá, azért, mert Hollandia előhívója elé nem 00-t, hanem 06-ot tárcsáztam...

Vasárnap este pálcacsere, fel a szülészetre, ahol 40 percet vártam a folyosón az osztályos orvosra, az én dokim már hazament, addig ott nézelődtem.
Doki jött, 8 pálcát tett fel, hát azt nem akarom elmesélni milyen volt, közben eltévesztette a számolást, én meg azon izgultam, bent ne maradjon valami, annyi is jöjjön ki.
Kiabált, hogy engedjem el magam, én meg sírtam, hogy ezt én nem is akarom, hogy a francba engedjem el magam. Ja, ezt nem tudtuk. Miért kórlap nincs? Nem kellene előtte belenézni, ki fekszik az asztalon? És miért?
Vissza az ágy újra, egyedül maradtam a szobában vele. Énekeltem neki a Micimackót, nagyon sokáig dúdoltam, úgyis hallotta és megbeszéltem vele, hogy másnap segít nekem és gyorsan kijön. Egy nővér azt mondta, éjjel ne ilyedjek meg, ha kicsusszan valami,mert nyitva a méh, minden véres lesz, de csak csöngessek. Jézus, mi csusszan ki,ez hülye? Egész éjjel szorítottam a lábaim össze, mi az hogy kicsusszan valami, egyedül a sötét szobában?
Hétfő reggel 6, első szuri, onnantól folyamatosan mentem a wc-re, hogy nekem nagydolgozni kell, de nem jön semmi, persze hogy nem jött, azok már a fájások voltak, csak én nem tudtam. 8.-kor a második szuri és utána elszabadult a testem. Iszonyatos görcsök, lábon a vizsgálóig, görnyedve, férjem karján, úgy hogy a látogatókkal borított folyosón látványosság voltam oda vissza.
Mikor már véreztem, szóltam a nővérnek, tolószék, szülőszoba le, liftvárakozás, természetesen jött a fájás, így a látogatók hallhattak is.
Szülőágyra fel, infúzió bekötés, altatószett a közelben. Orvos vizsgál, kézzel tágít...Arra emlékszem,mikor tűt kért, én megijedtem, mit akar azzal ott bent, a szülésznő is kérdezett valamit tőle, azt válaszolta, nem akarom, hogy szenvedjen, burokrepesztéshez kellett a tű, csobogott a magzatvíz mindenfelé. Utána már csak vártunk, rengeteg fájás volt, kettő között el is aludtam, annyira elfáradtam, folyt a víz rólam, 4 pálcát én szedtem ki magamból.
A levegőt a szülésznő együtt vette velem,még azt sem tudtam hogy kell.
Kérdezte, milyen fájásaim vannak, kimehet-e a mosdóba. Mondtam, hogy igen, még van köztük szünet, de ahogy kiment már nem volt szünet, éreztem, hogy nyomni kell, megfogtam a két lábam, felhúztam és nyomtam, amikor már elviselhetetlen volt a fájdalom akkor éreztem, hogy kibuggyan valaki belőlem. Hátradőltem és letakartam a takaróval, nem néztem meg, pedig egyedül voltunk. Fél perc múlva jött be a szülésznő, becsomagolta egy fehér lepedőbe és láttam, hogy elviszi, sokáig néztem utána, hova viszi, mit csinál vele.
Utána jöttek az orvosok, altatós kábszereket befecskendezték, oxigén, kikötözték a lábaim és elaludtam. A következő emlékem az, hogy felébredek, nincs fájdalom, nincs senki. Még 3 órát ott kellett lennem, megfigyelésen, ekkor már a férjem is bejöhetett.
Utána enni kellett, fürödni és visszakísértek lábon a szobába. Már aznap este hazaengedtek. Rugi- bugi nem volt már ott.

Talliban én is benne vagyok, de csak hétvégén ha lehet.

Betti, borzasztóan sajnálom...

Jó, hogy leírtad. Engedd meg a fájdalmat magadnak...

K.

Betti, nagyon nehéz lehetett neked/nektek.
Egy kicsit jobban odafigyelhetnének azért ilyenkor az emberre. Elhiszem, hogy a nővéreknek is nagyon sok a dolguk, de egy pár jó szóval marha sokat tudnának segíteni az embereken.

Kisanyácska, az nagyon ciki lenne neked, ha egy ilyen gyakorlaton megkérnéd őket, hogy a Te szitudat "elemezzék" ki? Vagy ha nem is konkrétan a tiédet, hanem általában a gyermeküket elvesztett anyákét. Lehet, hogy maguktól nem vetnének fel ilyen témát, mert "annyira nem vagyunk érdekesek"

Betti, ezen a gépen mennyit kellene bírni alapfokozaton egy huzamban? Meg így is van értelme, hogy pihenek közben egy picikét, aztán folyt. köv.?

Bocsi a két hosszú írásért, de muszáj volt megfeleznem, nehogy elszálljon a gépben.
Ez az én szüléstörténetem. Volt a szülésem.

Tünci, még azt akartam mondani, nem olyan hamvasztás volt a miénk, mint Violáé. Nála tényleg minden a kegyeleti szempontok megtartásával történt. Szerintem olyan jó, hogy ezt képzeled egy melegszívű, kisgyerekes apukáról. Édesem... A veszélyeshulladék-megsemmisítő az nem krematórium. Ezt biztosan tudom. De még mindig ezerszer jobb, mint a formaldehid. Szerettem volna tudni, hogy hol van a hulladékégető, a doki nem nagyon tudta, "Talán Ózdon...?" Nem volt szemét, de nem értette meg, miért akarom tudni. Hát hogyne akarnám: eddig még itt volt, melegségben, védelemben, szeretetben... és egyszerre nincs velem... de akkor hol van?

HOL???

Drága Betti!

A legutolsó hozzászólásod most olvastam. Potyognak a könnyeim

ccsak nézek, nem tudok mit írni..mért nem bolondultunk ettől meg??KIsanyácska kérdi hogy bírtam létrehozni a topicot,én kérdem Te hogy tudtál ellátni két gyereket,Betti hogy tudott két hét múlva kocogni menni??
Néha azt sem tudom már hogyan telt az első néhány nap..Arra emlékszem hogy néhány órás sírás után, tisztán átgondoltam, hogy gyorsan jól kell lenni, hazamenni..Péntek este nagyműtét, kedd reggel haza..leráztam a hőmérőt, kérdezték van széklet:persze, naná..ugyan mitől lett volna..de tudtam anélkül nem mehetek haza...
nem akartam élni..tényleg..ha a férjem nem etet, nem eszem..
ha nem itat. nem iszom..nem mosdok, ha nem mosdat..
elhatároztam ,hogy meghalok...megyek Violához, ennyit legalább megteszek érte,legalább ott vigyázok rá..
de nem lehet meghalni attól, ha elhatározom..
Hitem szerint maradnom kell, addig amíg időm letelik..csak így lehetünk együtt .
A topik azért kellett hogy élni tudjak...

azt senki sem látja, hogy hányszor hajtom a fejem a billentyűzetre, zokogva...azt csak mi tudjuk..

Talán csak mi siratjuk egymás elvesztett gyermekeit..
A temetés után kérdeztem Anyutól, Ő mért nem sírt a temetőben velem,hiszen az unokája volt..
Azt mondta Ő engem sajnál, Violát nem ismerte...
Én sírtam Franciskáért,Lackóért,Andrisért,Csige és Brigi babájáért..minden elvesztett gyermekért.
s csak azután értünk...

Tünci, 4 hét után mentem először mozogni. Mert nekem ez a gyógyulás, ott tudok gondolkodni, kifutni magamból a feszültséget.

Boboka
nem akartalak megsirattatni. De ez a valóság, így történt, azóta is ezt dolgozom fel, hol jobban, hol rosszabban.

Hát csajok, ami nem öl meg az erősít és én életben maradtam és mi itt mindannyian. Nők vagyunk, megtanulunk csendben sírni és mindig emlékezni, de élünk és fogunk még életet adni.

Bobóka, Tünci: a megbeszélőn konkrét esetekről volt szó. Ha te a konkrét eseteddel elmész p.ushoz, akkor azt lehet, hogy megbeszéli valakivel, valakikkel, ha jár ilyen csoportba, vagy van a munkahelyén, de Te akkor nem lehetsz jelen. Neked megmondja a véleményét, javaslatait, kérdéseket tesz vel, de konkrét diagnózist (jó esetben) nem ad. Általánosságban pedig van elég sok közkézen forgó ismeret a magzatukat, újszülöttjüket, csecsemőjüket elvesztett szülőkről (perinatális gyász címszóval lehet róla többet megtudni). Ez azonban nem jelenti azt, hogy a p.usok tudása a társadalomra is érvényes lenne. Az "utca embere" (köztük a nagyra tartott nőgyógyászod, édesanyád, barátnőd, férjed) azért nem kérdez, nem hagy beszélni róla, és intéz el egy "Majd lesz másik"-kal, mert a gyerekhalál a természet rendjével homlokegyenest ellenkező dolog (és nem mellesleg az orvostudomány kudarca is! Lásd "Élet és halál urai vagyunk" - tézis ez egyszer megdöntve). Hiszen az ember alapvető célja, durván leegyszerűsítve, az önfenntartás mellett a fajfenntartás, a saját génjeinek továbbadása, ami másképp nem megy, mint gyerekek nemzése, kihordása, szülése és felnevelése által (az evolúciós pszichológia az a tudomány, ami minden emberi viselkedésmódot arra próbál meg visszavezetni, hogy valami módon hozzájárul a génjeink terjesztéséhez). Ha ebbe a rendszerbe valahol hiba csúszik, a saját létünk fenyegetettségére derül fény, vagyis derülne, ha rá mernénk tekinteni. De hát az emberek nem mernek, mert minek szembesülni azzal, ami ellen tulajdonképpen az egész életük irányul... Ha ez lehetséges, akkor mi értelme a harcnak...

Kicsit furán hangzik mindez, nem feltétlenül értek egyet vele, de talán több mindent megmagyaráz.


Kisanyácska

Az egyik szobatársam a kórházban elsírta magát, mikor hazamenetel előtt megszúrták a picikéje lábát a csecsemősök. Meg, hogy ő majd mindig a pasiját küldi a gyerekkel a gyerekorvoshoz.
Mondtam neki, hogy holnap az én fiamra minimum 4 órás műtét vár, és nem tudjuk mi lesz a vége. Ezt szinte meg sem hallotta.
Azt nem kívánom senkinek, hogy végignézze, amint a 4 napos gyermekét betolják a műtőbe.
Én sem tudtam végig gondolni, hogy mi történt velünk. Csak a temetés után fogtam fel. Addig minden nap a PIC - gyermekklinika naponta kétszer, meg a papírokat intézni, meg fejni, meg figyelni arra, hogy egyek különben nem lesz tejcsi. Utána éreztem csak, hogy nekem mennyire fáj pl. a műtét helye, a lelkem totál kivan stb.

Ti a bromo-ból mennyit szedtetek be?
Nekem két dobozzal írt fel a nőgyogyi, de csak az egyikkel szedtem be, mert már nem bírtam tovább. A tej elapadt, viszont a vérnyomásom mérhetetlen lett, mint egy szellem, úgy jártam mindenfelé.

A legmurisabb az volt, mikor jöttem haza a boltból, felértem a lakásba, és emlékeztem, hogy vettem tejet a boltban, de sehol nem találtam. Kinéztem az erkélyen, és láttam a bejáratnál a földön. Fel sem fogtam, hogy egy liter tejet kiejtettem a kezemből Szóval lehet, hogy jó a gyogyó, de nagyon kiüti az embert.

Én egy dobozzal, napi két szemet.
De csak álmos voltam tőle.

Most megyek aludni, reggel 6-kor indulok csongrádra be, kicsit rá kell kukkantani az irodára.
Sziasztok

Betti, inkább nagyon örülök, hogy leírtad.
Tünci, köszönöm:)

Mondjuk ez kicsit furi anyukádtól. Biztos csak tartani akarta magát előtted, nem akarta, hogy az ő fájdalmát is magadra vedd. Hiába ő nem ismerte, biztos vagyok benne, hogy neki is nagyon sokat jelentett Viola!

Anyum teljesen kivirult, mikor Lackót vártam. Kb. 15 évet fiatalodott, olyan csini ruhákat vett, séró szuper stb. Aztán vissza minden a régi kerékvágásba.
Ma kérdeztem, hogy hova mennek a barátaikkal szilveszterezni. Mondja, hogy nem mennek sehova, otthon lesznek, mert minden barátjuknak van már unokája (több is), és szilveszterkor unokázni fognak. Kicsit elcsuklott a hangja. Mondtam neki, hogy jövőre reméljük ő is fog unokázni.

Tünci
Nem volt rossz a mai munka, kicsit másra is figyeltem, mint magamra és meg is állapítottam, hogy nem fogok unatkozni, ha visszamegyek, mert szép nemes feladatok várnak majd rám. Hajaj.

Jó éjt, Betti! Jó munkát holnap!

A tejről, az édes, drága anyatejről találtam valamit egy szopis könyvben. Bemásolom, távol leszek egy darabig.

Jó éjt Betti

Én egy dobozzal szedtem be, először napi kettőt, aztán csökkentettem egyre..
én még álmos se voltam..sőt nyugtatót is szedtem, mégsem aludtam csak napi két- három órát(nem túlzok,tényleg) kb 1 hétig..
Bettinek jóéjt!

Közben itt vagyok mégis, mert Wordben írom, nehogy elszálljon.

Ok, várjuk

Én pár napig először napi egyet, aztán napi kettőt vettem be belőle. Mikor mondtam a régi dokimnak (mert persze ő semmit nem adott az elapasztásra), csak annyit mondott, hogy összesen maximum 7-8 szemet lehetett volna csak bevenni...

boboka!
Nekem az országos hírű főorvos asszony mondta,hogy az elapadás után csökkentsem a kettőt egyre, fokozatosan hagyajm abba,nehogy újrainduljon és így nem is og begyulladni a mellem..mondta, hogy nagyon szorítsam le melltartóval, esetleg borogassam..nem volt gond..