Sziasztok!
Egyelőre nem nagyon van időm visszaolvasni, de nagyon köszönjük a sok jó szót!
Gondoltam, írok pár sort míg Zsófi alszik.
Szóval, Febr. 22-én hajnal 2-kor felébredtem, kb. fél óra alvás után. Éreztem, hogy fájogat a hasam, de ilyen már előtte is volt. Aztán mintha kifolyt volna valami pisiszerű amit nem bírtam visszatartani. Kimentem a mosdóba és olyan barnás folyásom volt. Aztán megint folyt egy kis víz. Gondoltam, elmegyek zuhanyozni meg hajat mosni. Akkor már éreztem, hogy elkezdődött valami. Ezután jöttek a rendszeres 12-10 perces fájások, majd 5 órára besűrűsödött 5 percesre. Ekkor elindultunk. Szakadt az eső és alig láttunk valamit hajnalban. Mondtam is a férjemnek, hogy legyen nagyon óvatos, nehogy úútközben történjen valami.
6 előtt értünk be a kórházba. A szülőszobán ekkor már 4-en voltak a 3 szülőszobára, mi voltunk az ötödikek.
Beöltöztünk zöldbe, felvették az adatokat. Toldi doki volt az ügyeletes, ő vizsgált meg először. Azt mondta, hogy nem igazán vagyok még nyitva. Ezután jött a Keresztes doktor (akit mindenképp szerettem volna elkerülni) és ő is megvizsgált. Ő azt mondta, hogy 1 ujjnyi. Ezután nemsokkal jött a Kovács doktornő, ő is bő 1 ujjnyit mondott. Egy jó ideig csak a folyosón sétálgattam, a párom meg az öltözőben csücsült, mert teltház volt. aztán végül az egyik lányt visszaküldték az osztályra, mert neki megindítás lett volna. Feltettek CTG-re és ott kellett feküdnöm vagy fél órát. Ez akkor már nagyon nem esett jól, jobb lett volna állva. Mivel most is picit magas volt a baba szívhangja (mint a korábbi NST-ken is) a doktornő úgy döntött, hogy burkotrepeszt, hogy gyorsítson a dolgon. Ez volt fél 8-kor. Ez egyáltalán nem volt vészes. Kicsit furi volt, ahogy a doktornő belülről a szülésznő meg kívülről próbálta kinyomkodni belőlem a vizet.
Na ezután kezdődtek csak igazán a fájások. Ekkor a vajúdóban voltunk. Végig álltam vagy sétálgattam, a fájások alatt meg vagy az ágyra vagy a páromra dőltem rá. Dél körül megvizsgált a doktornő és azt mondta, hogy 4 ujjnyira vagyok nyitva és ebből 3 előtt baba lesz. Ekkor megcsinálták a borotválást és megkaptam a beöntést. Hát elég kellemetlen volt 2 perces fájások közben, a másik pedig, hogy ezeket 2 gyakornok szülésznő csinálta és kicsit tartottam a dolgoktól. Ezutan zuhany és irány a szülőszoba.
Ott már nagyon erős fájásaim voltak. Olyan hangok jöttek ki belőlem, amit korábban nem gondoltam volna, de egyszerűen nem bírtam visszafogni magam.
Nem tudom, hogy pontosan mikorr, de egyszer csak azt mondták, hogy akkor most már üljünk fel az ágyra és próbáljunk meg szülni. Én nagyon hiányoltam azokat az elemi erővel rámtörő tolófájásokat. Fájt nekem rendesen, de nem volt az az igazi "kakilós" érzés amit mondtak, hogy nem tudom majd visszatartani a nyomást. Nekem inkább azt mondták, hogy ha fáj akkor nyomjak, én meg nyomtam. Először nem igazán ment így vártunk még egy kicsit. aztán mondta a doktornő, hogy hang nélkül és lefelé nyomjak minden erőmből. Végül valahogy sikerült rájönnöm, hogy hová kell nyomni és mintha éreztem volna, hogy elindult valami. Végül 14.55-re megszületett Zsófi. Nem tudom, hogy hány nyomás után, de azt tudom, hogy nagy megkönnyebbülés volt. Rögtön rátették a hasamra a picurkát. Mindíg féltem tőle, hogy majd kicsit visszataszító lesz így érezni és látni a babát véresen és magzatmázasan, de semmi ilyen érzés nem volt bennem. Inkább az a hatalmas megkönnyebbülés. Hirtelen fel se tudtam fogni a dolgot, mondtam is a páromnak, hogy nem hiszem el, hogy túl vagyunk rajta.
Ezután jött a méhlepény, amiről szintén azt hittem, hogy meg kell majd szenvedni vele de egy nyomás és már ki is csusszant.
Zsófit megtisztogatták és odaadták nekünk pár percre, de aztán el is vitték, mert furcsán vette a levegőt. Én ekkor még nem gondoltam semmi rosszra.
Na és akkor jött a varrás. A vágásból nem sokat tudtam felfogni, mivel fáfjás alatt történt. Éreztem én valamit, de nem volt vészes.
A varrást viszont annál nehezebben viseltem. Már az rossz volt ahogy a műtősfiú kikötözte a lábaimat. Baromi kényelmetlen volt. Aztán a doktornő gondolom kitörölhetett belülről. Mondta is, hogy ez most olyan lesz mint egy fájás. Hát tényleg olyan volt. Aztán jött az érzéstelenítő és a varrás. Közben nekem annyira begörcsölt az egyik vádlim, hogy el se tudom mondani. viszont hiába szóltam, mindenki csak azzal volt elfoglalva, hogy nehogy lelökjem a steril takarást. Végül nagy nehezen odaküldték a műtősfiút, hogy feszítse vissza a vádlimat. Hát nem tudom, hogy ti hogy voltatok vele, de nekem nagyon fájt a varrás. Hiba volt az érzéstelenítő, néha ott is éreztem a tüt ahol nem voltam elzsibbadva. A doktornő rengetegszer rám is szólt, hogy ne emeljem már fel a fenekemet, de én önkéntelenül is próbáltam elhúzódni.
Mindezek után otthagytak minket kettesben a párommal. El se tusom mondani, hogy milyen jól esett pihenni. Néha bejöttek megnézni, hogy mennyire vérzek meg hozták az ágytálat pisilni. Szerencsére sikerült egy kicsit. Nagyon nem akartam volna a katétert. Aztán kiköltöztettek az osztályra. Jó volt, mert nem voltam rosszul így sajátlábamon ültem rá a gurulós székre meg egyedül másztam fel az ágyra is. Sajnos első éjszaka 6 ágyasban voltam mert teltház volt. Egész este vártam, hogy hozzák a babámat, de semmi. Aztán egyszer csak jött egy gyerekorvos.
Most megyek mert Zsófi éhes.
Folyt. köv.
Holnaptól ezt is kipróbálom, mert ma reggel is sírva ébredt fel, de legalább nem kellett nekem segíteni 
Noel 1 éves 
Noel 2 éves
Nst-én a baba szívhangját és a méh összehúzódásokat(ha van)mérik!Engem megvizsgált mindég a dokim Zsaninál!Első kettőnél csak akkor ha panaszom vólt! 
Pár percesen
Tegnap
