Sziasztok, üdv mindenkinek!
Nos, a lányok már előhirdették, hogy megszületett Lettikém.

11.23-án nagy hóesés közepette, du. 16:25-kor 3810 g-mal és 57 cm-el. Minden porcikája gyönyörű és formás, semmi erőltetés, se ödéma, se elszineződés nem volt rajta. Szinte azonnal felsírt és rátették a pocimra (Lilinél ez is kimaradt, mert nem sírt, lila volt) és ez hatalmas élmény és renkívül megnyugtató érzés volt. Ott már tudtam, hogy minden rendben vele.
9/10-es az apgarja, mert mint a zárójelentésből megtudtam, egyszer a nyakán volt a köldökzsinór, de erre még a férjem is erőlködve kellett visszaemlékezzen, annyira az egész hatása alatt volt, hogy nem is figyelte.
Hatalmas könnyek között, elcsukló hangon az volt az első szava, hogy gyönyörű, nagyon szép!!! Ugye, a lányos apukák!
Először is köszi Töri és Picuribaba, hogy színt hoztatok kórházi napjaimba, nagyon jól éreztem magam veletek. De azért kerüljétek el azt a helyet szülésig, vigyázzatok magatokra.
Töri: szomorúan olvasom, hogy nem vagy jól. Nem is említetted, én meg persze nem kerestelek, ne haragudj. Komoly gondjaink voltak, ez mindent elvitt... de hál' Istennek meg egy családi Angyalnak, sikerült rendezni és végre a 10. nap a tejem is megindult rendesen. Komolyan aggódtam e-miatt is! De itt a példa: mindig van remény!!
Tegnap este óta van netem, de az idő és energiakészlet elég rövid... hiszen mostmár babázok. Írtam iwiw-en, de akkor még nem tudtam, hogy nem vagy jól. Nagyon vigyázz magatokra. Gabit bármivel felhívhatod, komolyan. Imádom, egy tündér, őrangyal! Lehet, hogy jövő héten, vagy utána való héten már megyünk Gödre Lettikével és akkor meglátogatnánk ha jól vagy, úgyhogy kapjátok össze magatokat

Picuribaba téged is meglátogatnálak. Úgy is megyek arra karácsonyi ajit venni Gabinak.
Ikverus neked is jobbulást kívánok, csajszik ne legyetek betegek meg rosszul...
No, hát a történet:
11.17-én egész nap nagyon magas vérnyomásértékeket mértem, de a gyógyszer lehúzogatta. Este lefekévéskor már 4 órája vettem be az utsó gyógyszert, de úgy is 160-at mértem. Gondoltam az alvás leviszi, de mikor éjszaka felkeltem, 2 órás alvás után 200/110-et mértem, így bementünk az ügyeletre. Persze haza se engedtek szülésig. Végülis egy másik gyógyszerrel együtt sikerült 130-140-re levinni és tartani. 11.20-a volt a terminus vége, közben kinyíltam szűk egy ujjnyira.
Mindeközben reménykedtem és be voltam sózva mindennap, hogy szülök, de nem akart elindulni. Már a többi szoba látogatói is mindig megszólítottak, hogy még mindig egyben vagyok?! Hatalmas pocim volt már. Még a szülésznők is: még mindig egyben? Na én aztán jól megismerkedtem a szülőszobával mielőtt szültünk. Első éjjel ott voltam CTG-re kötve egész éjjel megfigyelésen, aztán mindennap oda kellett menni NST-re stb... szóval már egész otthonosan éreztem ott magam. És abban a szobában szültem, ahol megőrzésen voltam első éjjel
23-án vasárnapra ígérte a doki, hogy újra megnézi mi a helyzet. Előtte másfél nappal elment a nyákdugó. Mikor megvizsgált vasárnap reggel, szűk két ujjnyira nyitva voltunk, így burkot repesztett 09:30-kor és szültünk végre, mert minden klaffolt: apa még itthon volt, (bár szülés után szegénykém rögtön indult), a vérnyomás rendben, lehet simán szülni, terminus letelt 20-án és megvolt a két ujjnyi....
Jöttek a fájások, lassan, de biztosan kezdtek rendszereződni, jól oda tudtam figyelni a légzésre és végre azt is tudtam miért is fontos ez.. ezt is Hontvári Gabinak köszönhetem.. Eleinte nagyon jól elbeszélgettünk, meg nevetgéltünk hármasban, Gabi, Zoli és én... aztán a végén persze már alig kaptam levegőt... Akkor borultam ki, mikor már igen csak du. volt talán fél négy... nem tudom pontosan... a doki megvizsgált és azt mondta 3 ujjnyi, na akkor kiakadtam, mert a fájások már alig elviselhetők voltak és még CSAK!!! 3 ujjnyi akkor holnapra se szülök meg és alig bírom már.. Visszatarthatatlanul jött a zokogás és reményvesztettség, hogy nem bírom, de nyugtatgattak, hogy ne aggódjak innen már gyorsan megy és hamar kint lesz. (nem hittem el, de végülis igazuk lett, de egy örökkévalóságnak tűnt).
Szégyen vagy nem a végén már zokogtam, hogy nem bírom. Mivel nem ettem előtte való nap este óta, és rosszul aludtam éjjel, nagyon kifáradtam.., de azért sikerült annyira összeszednem magam hogy figyeljek a légzésre és a nyomásra. A legnehezebb az volt, hogy akkor nem nyomni amikor nagyon jött a nyomhatnék, de akkor formálódott a buksija, ezért nem volt szabad. Sikerült és gyönyörű lett a kis feje, nem lett ödémás, stb..
Közben nyomtak tele oxytocin infúzióval és injekciókkal, hogy segítsék a tágulást, mert nagyon masszív volt most is a méhszáj, de isteni volt, hogy fájás szünet, fájás, szünet és tudtam mikor mi van és oda tudtam figyelni a légzésre és stb. Nagyon sokat köszönhetek Gabinak, a szülésznőmnek, csodás volt tündéri és profi. Mindent nagyon szépen megbeszéltünk előtte, és közben is mondta, tartotta bennem a lelket mikor már a vége felé kétségbeestem... Utána is jött a gyermekágyra is és most is hívhatom, ha bármi van. A sors keze, hogy összehozott vele minket! Amíg bent voltam a vérnyomással többször volt az osztályon beosztva és nagyon megszerettem. Kb. 5 nappal szülés előtt kértem meg, hogy legyen a szülésznőm.., körbeültük 5-en (töri és picuribaba is akkor voltak, ott, és közösen választottuk Gabit

) hálás vagyok, hogy elvállalt!
Kondér doki is csodálatos volt. Az alatt az egy hét alatt is amíg bent feküdtem szülés előtt a vérnyomi miatt, minden nap bejött, civilben is, hogy rám és más kismamáira is rápillantson. Fent a gyermekágyon is bekukkantgatott. Szülésnél sem tűnt el órákra, bár Gabi végig velünk volt, de ő sem "hiányzott", nem csak a végére ugrott be. Neki is nagyon hálás vagyok. Örülök, hogy őt választottam orvosomnak. Amellett, hogy kedves, emberséges, érti is a dolgát!
Nagyon jó volt, hogy apa is ott volt és végig azt hajtogatta, hogy nagyon ügyes vagyok és utána is sokat mondogatta... Ő is örült, hogy ez végre igazi rendes szülés volt.
Kiscicám gyönyörűűűű, persze minden anya ezt mondja a gyermekéről, de anyámnak mondták a csecsemősök, hogy rég nem láttak már ilyen formás babát.. nekem meg mikor szóltam, hogy lejár a karperec a nevével, akkor mosolyogva mondták, hogy őt nem lehet összetéveszteni senkivel.
Gondok miatt nagyon nezezen indult be a tejem. Sokat fogyott a bébi, épp csak hazaengedtek minket és csak a 10. napon lövellt be rendesen a tejcsi, bár addig is gyarapodott, annak ellenére, hogy elég kevéske volt, de sűrűn fejtem és odaadtam a lefejt tejet amikor nagyon nem lakott jól. Mostmár szépen kikerekedett megint. Holnap megyünk a védőnőhöz, kiváncsi vagyok a mérésre, mennyit gyarapodott vissza.
Hát "dióhéjban" ennyi.
Akit érdekel, priviben megmondom a nevem, iwiw-en megcsodálhatja a picikémet, ide sajna nem tudok képet feltenni, nem megy. Ott is még csak pár kép van, majdha apa hazajött segít feltenni.
És ha konkrétabban érdekel valakit valami részlet, akkor nyugodtan kérdezzetek. Szívesen válaszolok.
Bocsi, ha zavaros az írásom, fáradt vagyok már, megyek is jó éjszakát és mindeki vigyázzon magára és a babákra!
Üdv. kchriske