2004.08.01 21:12
Szerző: Anonymous
Márti
én elsősorban az intenzívről beszéltem, mert ott dolgozom, az újszülöttön csak ritkán voltam. Tény, hogy van egy pár belefásult, nemtörődöm nővér, ezt nem tagadom. De az intenzív osztály más. Ott igazi barátságos légkör tud kialakulni, azt hiszem bátran kijelenthetem, azok az anyukák, akik hetekig bent voltak beteg babájukkal, igazi bensőséges viszonyba kerültek velünk, ők más oldalról látták a dolgokat és állíthatom, elégedetten távoztak és szívesen visszajöttek látogatóba még hónapokkal később is.
Ha éppen időm engedte, én magam is hajnalokat végigbeszélgettem anyukákkal ott bent, noha éjszaka nincs látogatás, úgy gondoltam, ezzel nem ártok senkinek, sőt, volt akit hajnalban ébresztettem, hogy jöjjön be gyorsan és szopiztasson egyet nagy inkognitóban. Nappal pedig volt úgy, hogy 3 baba 3 különböző időben ébredt, így 3 anyukához, 3 különböző időben szaladgáltam ki, napi 12 órában, igény szerint, hogy jöjjön, mert ébredt a baba. (mindemellett akár 7 másik babám is volt, egyedül voltam és futva mentem a kórteremig! Nem ettem, nem pisiltem, nehogy közben egy másik baba az inkubátorban "eldobja" magát, plussz kockáztatva, hogy a főorvos lecsesz, miért hagytam egyedül az osztályt! Ja, és ezt több nővér is végigcsinálta nap mint nap!)Mindemellett rengeteg anyukának engedtem, hogy az éppen inkubátorban lévő, vagy 1800gr-os pici, törékeny babáját először kézbe vegye, tisztába tegye, öltöztesse, megetesse, ha hozott fényképezőt, fényképeztem őket, ha szoptatási időn kívül jöttek a látogatók, sebaj, anyuka soron kívül bejöhet és a babát kimutatja.
Szintén parányi kis időmben kiszaladtam az egyik anyuka szobájába és lelkesen néztük milyen édi pici 52-es ruhákat vett a babának.
És ezek az anyukák kivétel nélkül értették a szép szót, a kedvességet, a türelmet, láttuk az arcukon az elégedettséget, egy ikres anyukával együtt izgultunk, hogy nekem is összejöjjön a baba, úgy búcsúzott el, hogy reméli hamarosan nekem is sikerül, és már abban a hónapban összejött.
Remélem véletlenül se öndícsétertnek vettétek amit írtam, de nekem személyszerint nyugodt a lelkiismeretem, imádtam és imádom a babákat, rugalmas és türelmes voltam az anyukákkal, nem hinném, hogy ennél többet tehettem volna.
És pontosan úgy, ahogy a nővér is ember és vannak hibái, lehet elviselhetetlen, lehet rossz napja, lehet alapból, már bocsi, hülye, úgyanígy egy anyuka is lehet ilyen. Nem mindig a nővér a rossz, az anyuka meg a tökéletes. Mindkét fél részéről szükséges a dolgokhoz való jó hozzáállás, fontos, hogy tudjanak együtt "dolgozni", tolerálják egymást, mert ez az egész így vagy úgy, a babáról szól, és mindenkinek célja, hogy ő jól érezze magát, még a nővérnek is, akármilyen hihetelnenül is hangzik.