Kiemelt témák

Nem is akartam tegnap megírni, de hát ide mindent beírok ,ami történik velem, számomra olyan ez a topik, mint egy napló, még az anyukám is ebből követi, hogy mi van velem....
TEhát,tegnap megint elkapott az a fura érzés, hogy menni kella temetőbe, pedig előző este voltam, még mondta a férjem, hogy majd holnap együtt, de azért én csak elindultam, zaklatott voltam, gondoltam jól kisírom magam,m ajd aztán megnyugszom...

Ahogy odaértem már messziről láttam, hogy nem stimmel valami, minden meglátszik azon a fényes világos gránitlapon..ahogy odaértem, azt hittem elájulok, egy döglött patkány bomladozott a kellős közepén!!!! Teljesen kétségbe estem, olyan borzasztó látvány volt, hát nem igaz, hogy ez is velünk történik..ráadásul kénytelen voltam kézzel eldobni onnan, nem volt semmi amivel megfoghattam volna..

oda volt az esti nyugalmam..

Tünci
Még én sem tudom milyen a rokfortos pulyka, talán délután már be tudok számolni róla, a hozzávalókat elővettem a fagyasztóból, bár pulyka helyett csirkemell volt csak itthon így az lesz.
Ez e patkány dolog elég rémísztő, de hidd el nekem, véletlen műve csak.
Remélem jól megmostad a kezed, sok fura dolgot terjesztenek ezek az izék.

A b és b sorozat része tényleg jobb volt, én is néztem, ott azért más volt a karakter és jobban is kibontakozott a cselekmény. Mr. Darcy aféle korabeli férfi ideál lehetett, de azt hiszem ma sem rossz (attól függ melyik helyes színész játsza )
A másik kedvenc az emma thompson, huge grant, meg a titanicos csajszi régi filmje, de a címét nem tudom, az is angliában játszódik, kb ebben a korban és ott is egy rakás lány van a családban.

Az éjjel azt álmodtam, hogy meghalt a férjem. Lezuhant a repülővel.
Én meg örjöngtem, hogy most ment el a kislányunk, és még ő is, ez nem lehet, hogyan lesz mostmár újra babucunk.
Felébredtem, megtapogattam, hogy ott van mellettem, visszaaludtam, és ott folytattam, ahol abbamaradt az álom. Fél egykor feküdtem le, felébredtem, mikor megjött a buliról, és még ez az álom....Tök kipihent vagyok.
És ma 37 fok lesz. Olyan jó lenne néha délután sétálgatni, de ki se merem dugni az orrom ebben az időben.

Kisanyácska
Milyen randiról maradtam le?

Betti!

a sorozatban Mr.Darcy=Colin Firth édes volt, abszolút kedvenc..a másik az Értelem és Érzelem..szintén Jane Austin..Minden a férjhezmenés körül forgott..akárcsak most, nemigaz?

Borzasztó lehet ilyet álmodni..a babona szerint viszont akkor igen szép kort fog megélni..én álmomban végre rászántam magam, hogy elmenjek a pszichológushoz...

Nagyon meleg van itt is, de azért ha vége lesz a forma 1-nek, rábeszélem az uram, hogy sétáljunk egyet, viszek friss virágot Violához.

Többiek, mizujs???
Vasárnap délutáni szieszta??

Tényleg az volt a film címe.
Valahonnan jó lenne a sorozatot megszerezni, majd utána nézek.

Formai 1-et én is néztem, de már nem vagyok olyan lelekes rajongó, mint régen.
Itt is nagyon-nagyon meleg van, olyan letaglózóan. Szinte egész nap mennie kell a klímának, hogy elviselhető legyen a lakás.
Pedig jó lenne már alább hagyna, mert azok a legjobb hónapok, mikor sem fűtés, sem klíma nincs.

Ja és a pulyka egyszerűen ISTENI lett. Ez egy nagyon jó recept, igazi vendégvárónak is jó. Kicsit féltem a márványsajttól, de az aszalt szilvával, az almával, meg a dióval nagyon jó kombináció.
Párom kétszer szedett.

Betti!

Nekem megvan..a sorozat..meg a film is...meg az Értelem és Érzelem is...

Sziasztok!

Anyuméknál voltunk a hétvégén, azért nem jelentkeztem.

Tök jó nektek, hogy csak 4-5 kiló + maradt rajtatok:) Én eleve +6 kilóval kezdtem a terhességet a szokásos súlyomhoz képest, aztán még rámjött vagy 19 kiló a 31. hétig. A túlságosan sok magzatvíz meg Lackókám volt ebből kb. 6 kg (a Picikém 1200g). Szóval, ha az "álomsúlyom" akarom elérni, akkor még le kell adnom 15 kilót...
Meg is szenvedem rendesen, de a diétát tartanom kell, úgyhogy a pudingos palacsintáról meg társairól sajna le kell mondanom egy ideig

Tünci, ami a temetőben történt, az biztos csak véletlen volt, ne is gondolj rá, mert csak még szomorúbb leszel.

Mi is mentünk anyummal bevásárolni, végig azon paráztam, hogy nehogy összefussunk valami ismerőssel. Aztán az egyik boltban ott volt egy ált. iskolai osztálytársnőm, akit 14 éve nem láttam de hál Istennek sikerült kikerülni valahogy és nem kellett még köszönni sem.
Úgy voltam vele, hogy egy szinte már vadidegennek mi a fenének kezdjek el magyarázkodni...

Hát lányok itt is nagyon meleg van. Megfőztem az ebédet és lehet hogy most rászánom magam egy kis gofrisütésre. Jobb lesz mint a szauna.

Párom nekiállt villanyt szerelni az új lakrészben,valószínű ezzel ugrott az esti sétálás..mehetek megint egyedül!!

Mindenki!!
Körbeküldök privit, segítsetek kérlek!ezt nem akarom kiírni..
előre is köszi

Betti,Csige,Boboka,privi ment..
mégegyszer köszi, ha segítetek.

Tünci, írtam privit

Tünci, sorozat ügyben beszélnünk kell....

Boboka, az a 15 kilo viszonylag gyorsan lemegy, ha nem csak diétát tartasz, de mozogsz is.
Én inkább arra jöttem rá, hogy a szigorú fogyókúra helyett inkább egy életmód váltás kell, pl már az is sokat segít ha mellőzöd a lisztes dolgokat.
Először furi volt mondjuk a túrót csak paradicsommal enni, de utána rájöttem, hogy az is elég és nem is terheli úgy le a gyomromat.

Betti, legyen igazad, hogy gyorsan lerepülnek a kilók
Elkezdtem járni egy fogyis szalonba is, meg diéta ezerrel, meg itthon tornázgatok. Liszt, fehér kenyér nuku sajnos.
Év vége a határidő, az még ha jól számoltam 16 hét, ha heti 1 kiló lemegy, ahogy eddig, akkor nagyon leszek.
Szorítsatok

Utána, ha minden jól megy csak egy-két hónapig leszek csini, utána megint ugrálnak fel a kilók, de annak már örülni fogok

Hali!

Ma délelőtt ezen az Alma-dalon sírdogáltam. Minden jelenlegi, volt és leendő anyukának szeretettel!

Kisanyácska


PS. Majd írok a mai talimról Andris apukájával, de még egy kicsit le kell ülepednie. Meg rohannom is kell, mert mindjárt itthon lesznek a gyerkőcök.


Szunnyad a rózsafa, rózsafának ága
Tél elől bújtattuk meleg földi ágyba
Ráborul könnyedén hantolt takarója
S békésen alszik most, álmodik a rózsa

Bezzeg az almafa, almafának ága
Százszor is felrezzen, nyugtalan az álma
Csöpp rügyet dédelget minden pici gallya
S hópehely egy sincsen, ami betakarja

Hol van a jó meleg, puha-pihe pólya?
Hol van a rügybölcsők csipkés takarója?

Ne búsulj, almafa, almafának ága
Duzzadó rügyeid langy szellő dajkálja
Altatót dúdolgat, s neked szól e nóta
Szunnyadj el, almafa, s álmodj, mint a rózsa...

(Szalai Borbála)

Kisanyácska, nagyon szép a vers

Tünci privi ment.

Köszi LÁnyok mindenkinek,jó volt egy kis megerősítés!!!
Holnap írok bővebben,remélem nem megy ki addig semmi az agyamból..
Jó éjt!!

Kisanyácska!
gyönyörű a vers..sírtam..(
Remélem azért minden rendben Andris apukájával..

Van egy Nox dal, amit régen nem szerettem hallgatni, mindig arra gondoltam, hogy temetésre való annyira szomorú..ahogy Péter Sz.Szilvi énekli, a legszebb magyar ajkú szomorú dal.Bemásolom a szöveget,mostanában sokszor hallgatom, ezzel kínzom magam...
A dal címe:Örökkön-Örökké

Úgy ölelsz,úgy szeretsz,mintha félnél....
Miért fáj,hogy véget ér?
Hisz' máshol,máshogy'él...


Refr:
Szép fényünk tovaszáll-,
Végül minden lélek hazatalál.
Létezünk örökkön-örökké
Minden élet - fent lent-,mind az Övé...


Szép fényünk tovaszáll-,
Minden ösvény közös útra talál.
Létezünk örökkön-örökké,
Csillagsorsunk az Övé...

Úgy ölelsz,úgy szeretsz,mintha félnél...
Az út csak visszatért pont úgy,mint
Nyárra a tél

Refr:
Szép fényünk tovaszáll-,
Végül minden lélek hazatalál.
Létezünk örökkön-örökké,
Minden élet -fent-lent-,mind az Övé...

Szép fényünk tovaszáll-,
Minden ösvény közös útra talál.
Létezünk örökkön-örökké,
Csillagsorsunk az Övé...

Mért sírsz,mért bánt,hisz
Vár majd Ránk,
Elveszi léted fájdalmát,
Feloldozás, fény ragyogás
Vár csak Rád...

Ref:
Szép fényünk tovaszáll-,
Végül minden lélek hazatalál.
Létezünk örökkön-örökké,
Csillagsorsunk az Övé...


Ezzel búcsúztunk Violától...

Tünci!

Nagyon borongós napnak nézünk elébe, de remélem nem lépsz vissza egyet. Ugye nem????!!!! Volt itt valami titok de látom közben meg is oldódott.

Boboka! bocs, hogy megszólítalak, csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy plusz 2-3 kiló a versenysúlyodhoz képest, nagyban elősegíti a teherbeesést. Én kb 61 kilóval vagyok jó, de tavaly 65 kilóval lettem terhes. Az előzményeimet gondolom láttad és utána nagyon hamar megfogant a lurkó.

Szóval mindenki legyen egy kicsit gömbölyded hogy megfoganjon a ded:)

Tünci! most olvastam csak, kínzod magad? Kérlek nem tedd! Főleg ne ilyen szomorkás napokon.

Szia Bende!

A kínzást abbahagytam, mert nagyon bőgtem, biztos emiatt az idő miatt is elkenődtem..
Tegnap először mentem ki sötétben a temetőbe és egészen más volt, ahogy a sötétben égett a gyertya, Viola fényei.. egy pillanatra béke volt..most éreztem ilyet először, mióta elment..nem volt félemetes a sötét és a csend, csak a béke volt..

Nem tudom ki hogy van vele, de nekem ez a szomorkás nap már jól jött.
Elegem volt már a melegből nagyon.
Kicsit jöhet az ősz, csak ne kezdjen be mindjárt olyan hidegen.
Utána meg a tél. De gyorsan.
Remélem jövő ilyenkor már azon parázok, melyik nap szülök.

Tegnap megkaptuk az első sms-t a két kismama egyikétől, hogy megszületett a kislánya.
Gratulált a párom, küldtek képet is, de azt nem néztem meg.
Főztem és közben azon dühöngtem, hogy ő mivel különb mint én, neki miért lett egészséges nekem miért nem? Ő dohányzott közvetlen előtte is rendszeresen, sőt..., én nem. Most akkor az a megoldás, hogy szokjak vissza a napi egy doboz cigire, amit már 3 éve letettem?
Néha az is eszembe jut, hogy nem kellett volna a reggeli kv, de ha hajnal 4.40.-kor kelsz, elég nehéz beindulni és már max tejesre hígítottam.
Mi nem kellett volna? Jó lenne erre rájönni, mert legközelebb nem tudom mit csináljak másként?

Betti!
Semmit ne csinálj másképp és ne vádold Magad. Senki nem tehet arról, hogy Nekik sikerült, Neked meg nem. Soha nem tudhatod, hogy az az Anyuka aki épp a babakocsit tolja, min ment keresztül, hogy ezt megtehesse.
Én is irigykedtem, eleinte, de aztán rájöttem, hogy felesleges. Nem tudhatjuk, hogy mi rejlik mások mosolya és boldogsága mögött.
Kívánom, hogy jövőre már babázhass Te is.

Tünci! vJó az a békesség, valahogy megnyugszik tőle az ember lelke...Könnyebb megbarátkozni, a külvilággal és magunkkal.

Sziasztok!

Még a régebbi írásokra reagálva:

Érdekes, amit a babahalálok okaiként írtatok. Én hindu vaisnavákkal beszélgettem, és ők azt mondták, nagyon sok oka lehet egy baba elvesztésének... én ebbe kapaszkodom: néhány lélek már olyan magasan fejlett, és mindent letörlesztett a földi életei során, már csak egy karnyújtásnyira van Istentől, egy kevéske szenvedést kell elviselnie - és ez úgy nyilvánul meg, hogy beköltözik egy anyuka pocakjába. Majd hamarosan ki is költözik onnan, és visszatér Istenhez. Ezzel pedig az anya is nemes dologhoz járult hozzá, mert egy nagyon tiszta lélek Istenhez vezető utolsó lépését tette lehetővé.

A számokban, dátumokban is lehet valami. Engem meg az vágott mellbe, amikor rájöttem, hogy a babánk a találkozásunk féléves évfordulóján halt meg, napra pontosan (jan. 29, júli 29.), még a kedd is stimmelt. Nem túl bíztató jel...
Azóta történt egy s más, ígérem, leírom, de még nem tudom. Az viszont jó hír, hogy kaptam Pieter apukájától levelet (hollandul, de megbírkóztam vele ), és ez nagyon jól esett. Még soha nem találkoztunk, mégis, olyan közelinek érzem magamhoz. Kiderült, ő és Pieter anyukája is elvesztették az első kisbabájukat.

Tünci, milyen jó, hogy elért ez a békesség-érzés. Ez egy nagy ajándék szerintem.

Kisanya

Betti és mindenki!

A kávé nem lehet oka egy ilyen rendellenességnek. Azt hiszem, Te is, és Ti is megtettetek mindent a kisbabátokért, ami a hatalmatokban állt. Azt gonolom, az élet és a halál nem a mi kezünkben van.

"Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt:
Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének.
Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak, ideje a bontásnak és ideje az építésnek.
Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak.
Ideje a kő eldobálásának, és ideje a kő összeszedésének; ideje az ölelkezésnek, és ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak.
Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak.
Ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek; ideje a háborúnak, és ideje a békének.

Mindent Isten tesz, a maga idejében. Adott ugyan némi fogalmat az idő egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétől végig fel tudná fogni, amit az Isten tesz."

(Préd. 3.1-17.)


Kisanya

Hát lányok ez a dátum dolog kicsit misztikus. Én a szüleim házassági évfordulóján vetéltem el. Pont mentünk volna haza másnap és ajándékba a babócát szántuk nekik, célzásképpen egy kis zoknival, amibe bele volt rejtve az uh képe. Sajnos reggel telefonáltam nekik, hogy nem tudunk hazamenni. Kétségbeesve kérdezték, hogy miért, mi történt. Akkor mondtuk el, hogy babát vártam és elment, este be kell mennem a kórházba és műtenek. Azt hiszem ez a dátum mindenkinek emlékezetes marad a családban sajnos.
Az biztos, hogy most már én is tudom, hogy amikor látok egy kisbabát az anyukájával és olyan boldogok, akkor eszembe jut, hogy vajon nekik elsőre összejött, vagy hosszú évekig kellett próbálkozniuk. Akkor már nem látszik, hogy mi "volt előtte", ami szerintem így van rendjén, mert a baba mindenért kárpótol. Az szokott elkeseríteni és engem is az bántott, hogy én tényleg mindent megtettem és miért pont én. Nem dohányoztam, nem ittam, szedtem a vitaminokat, folsavat, sok gyümit ettem, szóval mindent megtettem. Miért pont én? De biztos hogy megvan a miértje, amire talán majd egyszer én is rájövök.

sziasztok!

Ne haragudjatok, hogy bepofátlankodom! Már régóta olvaslak benneteket, de eddig nem volt merszem írni. Először is: mindenkinek őszinte részvétem a kisbabája elvesztése miatt! Ez sajnos egy nagyon nagy fájdalom amit elfelejteni lehetetlen, de feldolgozni nagyon nehéz.

Tünci! Gyönyörű szép a kislányod!!!

Nekem is volt egy vetélésem, ő "szerencsére" a 10. héten ment el. Azért írom hogy szerencsére, mert még nem kötődtünk egymáshoz. Ennek már 4 éve, de a mai napig nem tudtam teljesen feldolgozni. Azóta született egy kislányom és nagyon sokszor eszembe jut, h tulajdonképpen már ketten lennének. Azóta is vádolom magam h mit tehettem rosszul. Erre sajnos nem tudja a választ senki sem. Az orvosok azt mondták, h minden 5. terhesség így végződik, de a nők 90°-a észre sem veszi a terhességet. Az altatóorvos pedig ezt mondta: a természetnek van egy szörnyű de remek tulajdonsága, h a beteg babákat elveszi, de majd kárpótolja a szülőket, és ilyenkor elég gyakori az ikerterhesség.
Az egyik uh-n volt egy olyan érzésem, h mi van akkor ha az uh-val megszúrják a picit és nem éli túl?... A következő vizsgálatig már nem nőtt tovább a baba.
Egyszer a rádióban azt hallottam, h Isten azokat a gyerekeket veszi el, akiket a legjobban szeret és maga mellett akarja tudni.

sziasztok!

Ne haragudjatok, hogy bepofátlankodom! Már régóta olvaslak benneteket, de eddig nem volt merszem írni. Először is: mindenkinek őszinte részvétem a kisbabája elvesztése miatt! Ez sajnos egy nagyon nagy fájdalom amit elfelejteni lehetetlen, de feldolgozni nagyon nehéz.

Tünci! Gyönyörű szép a kislányod!!!

Nekem is volt egy vetélésem, ő "szerencsére" a 10. héten ment el. Azért írom hogy szerencsére, mert még nem kötődtünk egymáshoz. Ennek már 4 éve, de a mai napig nem tudtam teljesen feldolgozni. Azóta született egy kislányom és nagyon sokszor eszembe jut, h tulajdonképpen már ketten lennének. Azóta is vádolom magam h mit tehettem rosszul. Erre sajnos nem tudja a választ senki sem. Az orvosok azt mondták, h minden 5. terhesség így végződik, de a nők 90°-a észre sem veszi a terhességet. Az altatóorvos pedig ezt mondta: a természetnek van egy szörnyű de remek tulajdonsága, h a beteg babákat elveszi, de majd kárpótolja a szülőket, és ilyenkor elég gyakori az ikerterhesség.
Az egyik uh-n volt egy olyan érzésem, h mi van akkor ha az uh-val megszúrják a picit és nem éli túl?... A következő vizsgálatig már nem nőtt tovább a baba.
Egyszer a rádióban azt hallottam, h Isten azokat a gyerekeket veszi el, akiket a legjobban szeret és maga mellett akarja tudni.

Bocsi h kétszer ment át, de itt nagyon hülyéskedik a babanet

Sziasztok..

Bettit már ismerem a másik topikból és itt kívánok mindenkinek kitartást és sok erőt. Sajnos én is abba a kategóriába tartozom aki már elveszett babát báár nekem is könnyebb a helyzetem mert mindkettőt a 8-9-ik héten. A legutolsót azt most január 29-én vették el tőlem.
De valami okból kifolyólag a kislányom meg akar születni mert rögvest abba a maratoni ciklusba várandós lettem vele.
Így én most kezdtem a 30-ik hetemet.

De!!! Annyira félek néha. olyan buta gondolatok járnak a fejembe hogy mi lenne velem ha ő is el akarna menni főleg most!!! Annyit vártunk a kislányomra és még az is hozzájárul eme ronda gondolataimhoz hogy alig érzem a mozgását. Elöl fekvő lepény vastag hasfal nagyon belül fekvő picurkám.

Szerintetek ez normális dolog??Ilyenekre gondolni??

Még valamit.

Start számla a párnapig élt babáknak is automatikusan jár és a hagyatékiba is ezt meg kell említeni meg a bankba bemenni és a halottit meg ezt a hagyatékit bemutatni és akkor átutalják a szülő számlájára azt az összeget.
Ezt egy szomorú blogból tudom:(( de kérdezzetek utána.

Mindenkinek kitartást és mihamarabbi pocakoskodást.

Üdv Verus

Sziasztok!

Bende, én is 66 kilóval kezdtem a terhességet anno, igaz, most a 60 kiló a cél, de sajnos nagyon könnyen fel tudnak jönni rám a kilók, biztos jövőre is (legalábbis remélem, hogy jövőre) + súllyal indul a terhesség:) ) De most már az is feldobna egy kicsit, ha a mérleg nyelve hatossal indítana.

Pruci, ezt én is hallottam már, hogy azokat a pici gyermekeket veszi a jó Isten magához, akiket nagyon szeret, és az is nagyon szép, amit Kisanyácska írt, hogy ezzel járultunk hozzá, hogy a lelke Istenhez menjen. És ez néha meg is nyugtat, de azért minden nap előjön, hogy miért pont velünk/veletek történik ilyen szörnyűség?

Betti, ezért tényleg ne okold magadat, a reggeli agyon hígított tejeskávét (+ az ebéd utánit) szerintem mindannyian megittuk, szedtük a vitaminokat, alkoholt nem ittunk, csípőset nem ettünk stb.
Nekem annyi bűnöm volt, hogy igaz már nagyon minimálisat, de cigiztem előtte. De amint megtudtam, hogy jön a Picúr, azonnal letettem, sőt undorodtam a cigitől, a cigizőktől.
Az egyik kolleganőm végig cigizett még a terhesség alatt is, és egészséges a babája, egy másik, aki sosem cigizett, sosem ivott alkoholt, a legelső babáját a 12. hét környékén elvesztette. Szóval nagyon vigyáznunk kell magunkra, de ami eleve el van számunkra rendelve, az ellen nem igazán tudunk tenni semmit.

Az igazi őszi időnek én is nagyon örültem, már elegem volt a 40 fokból bár még a zord hidegben lehet, hogy visszasírom...

Tünci, ilyen békesség érzést már én is éreztem, valahol szerintem tudat alatt kezdjük elfogadni a dolgokat.

Szeretném elmondani hogy mindenkinek mennyire hálás vagyok, aki jön és ha csak néhány szót is ír és próbál vigasztalni minket, reményt adni nekünk!!
El sem tudom mondani, mennyire köszönöm azokat a kedves és jó gondolatokat amit a Kisangyalkám után küldtök az Égbe...

Pruci!
Köszönöm.

Harivera!
én is olvasom a ti topikotokat.Bár most nagyon nehéz Zolika miatt.Borzasztóan fáj látnom, hogy az a néhány nap, ami közte és Viola között van, a kislányom életét jelenti..
Szerintem az érzéseid teljesen természetes és normális érzelmek.Amikor még minden rendben volt a terhességemmel akkor is aggódtam minden vizsgálat előtt, akkor még normális mértékben.Ilyen előzményekkel szerintem képtelenség félelem nélkül belemenni és ez a félelem biztosan kitart addig amíg megszületik a babád.
Próbálj arra gondolni, hogy már nem sok van vissza, minden nappal közelebb kerülsz a kisbabádhoz, néhány héten belül, ha akkor születik, akkor sem lesz már gond..
Tudom ,hogy nehéz, de már karnyújtásnyira van a cél..

Harivera
Én is sokat gondolkodom, hogy a következő terhességem hogy fogom türelemmel kibírni majd.
Már annyira vártam, hogy teljenek a hetek, végre mondhassam, 12.-ik heti UH-ig nem szóltunk senkinek, végre látszódjon.
De most megbeszéltük a férjemmel, hogy a 30. hétig nem szólunk róla senkinek sem.
Alkatilag szerencsés vagyok, a 20. héten még nem lehetett megmondani rámnézésre, hogy babát várok, így következőre is gondolom, hogy el tudjuk titkolni majd.
Egyenlőre még nem igazán látom, hogy fogom kibírni a következő terhességem hónapjait, de talán úgy, ha most durva leszek, de nem annyira veszek róla tudomást. Nem élem bele magam. És most ne ítéljetek el vagy szedjétek le a fejem érte.
Megértem az aggodalmad, én már most aggódom, pedig még az sem biztos, hogy teherbe tudok-e még esni.

Betti!
Eltitkolni a 30.hétig?De édes vagy..Legfeljebb majd azt mondod hogy mostanában nem edzel..

Jaj, lányok!Bár ilyen egyszerű lenne,hogy eldöntjük hogy minden rendben lesz és akkor minden rendben lesz...
De majd akkor is támogatjuk egymást és akkor mennie kell, ugye!!!??
És így fogunk majd örülni:

Ne haragudjatok, de ezt nem tudtam kihagyni...Errefelé olyan szomorú volt az idő, kellett egy k is vidámságféle...

Szerintem természetes hogy így gondolkozol Betti és igazad van. Nekem az volt a legrosszabb, hogy már arról beszéltünk, hogy mikor mi lesz és amikor papolt a főnököm, hogy ez majd így lesz meg úgy, én magamban gondoltam, hogy mondjad csak, lehet hogy így lesz, de már nem én fogom csinálni. Hát másképp alakult és talán ezeket a dolgokat ugyan olyan nehéz volt megemészteni mint magát a tényt, hogy elment a baba. Én azt tapasztaltam, hogy annyira gyorsan meg tudjuk szokni, hogy lakik valaki a pocakunkban és csak arra tudtam gondolni, viszont azt elfogadni, hogy már nincs ott, nagyon nehéz.
Nem tudom, hogy emlékeztek e, hogy amikor visszajöttem dolgozni, mennyire megbántott az egyik kollegám ebédnél. Folyton azzal viccelődött, hogy mikor lesz gyerek én pedig tereltem a szót. Szerintem lehetett sejteni, hogy mi volt a gond, miért voltam táppénzen, de ezt figyelmen kívül hagyva nyaggatott. A végén kerek perec megmondtam neki, hogy nem akarok a témáról beszélni, erre ő nekemesett, hogy mi az hogy nem, hiszen ő is elmesélte hogy épp babaprojektben vannak a feleségével. Erre szépen kértem, de csak kiabált velem emelt hangnemben. Erre felálltam és elmentem. Ennek már egy hónapja, de a kötelező szián kívül nem váltunk egymással több szót. Nagyon belegázolt a lelkembe. Én akkor azt mondtam, hogy nem kívánok neki rosszat, de Isten nem ver bottal és még ők is előtteállnak a babaprojektnek.... Hát képzeljétek ma telefonált a felesége, hogy elájult otthon és nagyon fáj a hasa, nem tudja mi lehet a gond, de azt sem tudja hogy mióta feküdt a padlón. A kollega elrohant és várjuk a híreket. Én tényleg nem kívántam rosszat nekik, de majd kiderül, hogy mi a helyzet nálunk. Ja az még hozzátartozik, hogy amikor feláltam az ebédnél, akkor fennhangom mondta mindenkinek, hogy ő csak érdekődött és mi az hogy elmegyek. A többiek csitították. Lehet hogy most leckézteti meg a sors?!

Csige!
Ha netán náluk gond adódna nehogy Neked lelkifurdalásod legyen..
Ha pedig a SORS igazságos lenne, nekünk ott lennének a babáink a pocakokban, nem az Égben...

A tervekkel biztosan igazad van..Én már azt is tudtam mit fogok neki olvasni 1-2-3-4-5 éves korában..
Vele együtt temettem a terveimet, álmaimat is...

Betti! Teljesen érthető h így gondolod! Én is titkoltam, bő pulcsikban jártam, aztán aki nem tudta, ledöbbent h akkor januártól miért is lesz helyettesem. A dokinál meg rendszeres vendég voltam. Az elején havonta kellett menni, de én két hetente ott voltam és mindig volt valami: nagyon fáj a hasam, még mindig hányok, nem érzem h mozog... (bár ezek igazak voltak, csak annyira féltem h megint elveszítem)
A kolégákhoz no comment. Amikor én táppénzről visszamentem, az iskolatitkár meglátott és ennyit mondott: "Na mi van édesem, kikapartak?" Ezen annyira kiborultam, h azt el sem lehet mondani. Hogy lehet valaki ennyire tapintatlan??? Az egyik koleganőm aki helyettesített (2 hét alatt 2 órát), meglátott és megkérdezte, h meddig leszek még beteg m neki kell helyettesítenie és már jöhetnék vissza, erre könnyes szemmel ránéztem és csak ennyit mondtam, h nem tudom, de terhes voltam és meghalt a babám. Na, nem tudott mit mondani rá. Mindezt táppénz alatt, m bementem elintézni az osztályomnak egy versenyfeladatsort.

Nekem már a 12 héttől nagyon látszott a pocak, nagyon eltitkolni nem tudtam volna, de nem is akartam. Mivel minden eredményem teljesen jó volt, meg sem fordult a fejemben semmi rossz.
Az tuti, ha jön a következő baba, ahogy megállapítják a terhességet veszélyeztetett terhes leszek, a munkahelyen meg csak a főnököt avatom be, a többieknek majd beadunk valami más betegséget egy pár hónapig.

Csige, egy percig se emészd magad a kollégád miatt, bármi is legyen velük. Azért remélem semmi gond nem lesz. Azért, ha lesz egy pár nyugodt percetek (igaz, hogy semmi köze hozzá), világosítsd fel, hogy mi oka volt annak, hogy nem akartál róla beszélni, hátha egy kicsit magába száll az ember.
Én októberben megyek vissza melózni, de már előre félek a kis előadásoktól, hogy mit hogy kellett volna csinálnom stb., meg a kérdezősködésektől.

Pruci, az iskolatitkár meg egy ősbunkó
Uramatyám, hogy lehet valaki ennyire érzéketlen??

Tünci
Aranyos a majom.

Én is október 1.-től megyek vissza, de már voltam bent kicsit bele kellett folynom.

Velem nagyon rendesek voltak, el is jöttek meglátogatni még azon a héten.

Ami nekem is rossz, hogy már átadtam az irodát a helyettesemnek, július óta toltam le magamról a munkát, nem folytam már bele új dolgokba, csak a régieket futtattam ki, és most 3 hét múlva vissza az őrületbe.
Szegény helyettesem ma telefonált, hogy ő ezt nem csinálja tovább, ebből elege van, tiszta ideg, és menjek már.
Hát marhára várom. A 120 km ingázást is.
Az biztos, hogy ha babám lesz, azonnal eljövök. Nem tudom kiír-e a doki majd, én megint csak tervezgetek, aztán lehet, hogy nem is tudok majd táppénzre menni.

Az iskolatitkárt már lehet kikaparták párszor, és neki ennyit is jelentett.

Csige
Ez a kolléga dolog súlyos. Isten tényleg nem bottal ver, de ezt azért ne. Lehet tényleg nem tudta mi történt veled, azért kérdezett ilyen nagyon?
Ha nem tudta, talán megbocsátható.....

Tünci
Elfelejtettem mondani, hogy délután az EMMÁT néztem meg.

Nagyon élvezem, hogy munkanapon délután beülök a tv elé és filmet nézek.
Ez teljesen új, délelőtt kitakarította, kimostam, megfőztem, délután meg lóbálom a lábam.
Na ezek után lesz tök jó visszarázni a lusta hátsó felem a munka hétköznapjaiba.
A jót nagyon hamar megszokja az ember, bár csak halkan mondom már néha kezd uncsi lenni picikét.

Betti!

A táppénzen ne gondolkodj, akinek előzményként bármi ilyen szerepel, azonnal veszélyeztetett terhes...

Nekem eszembe se jutott, hogy esetelg valamelyik kollegám tapintatlan lesz, de most hogy mondjátok..valahogy reménykedem a legjobbakban, mert az aztán tényleg nem hiányzik hogy faggassanak, vagy esetleg legyen valami rosszindulatúság...

Betti!

Az is megvan.. akönyv is meg a film is..

Én is attól félek, hogy majd a folyosón egyenként kell elmondanom mindenkinek a történetünket. Amikor nagy pocakom volt, akkor kb. naponta kellett elmondanom kb. 10 embernek bent, hogy kisfiú vagy kislány stb. a szokásosak. Ami az első kettőnél még tök jó volt, de utána már kezdtem magam diktafonnak érezni Persze tök aranyosak voltak, meg azért kérdezősködtek, mert érdekelte őket, hogy mi van velünk, de most, hát remélem minden "csoda" tényleg csak három napig tart...

Tünci, a kis majom tényleg nagyon aranyos és elkél itt a vidámság rendesen, úgyhogy még sok ilyet kérünk

Betti, a 120 km az remélem oda-vissza, bár még úgyis rettenetesen sok! Meg még utána a háztartást vezetni, torna stb., hát irigyellek egy kicsit, hogy ilyen lendületes vagy. Én az elmúlt kb. két évben ha hazajöttem a munkából alig vártam, hogy végre vacsizzunk, aztán estem be az ágyba, előtte meg szinte a buliból mentem dolgozni, de úgy látszik a korral kezdek lustulni is

Betti ne aggódj, azonnal ki fognak írni veszélyeztetett terhesként. Nekem már akkor mondta a doki, amikor megállapította a vetélést, hogy úgy készüljek, hogy ha legközelebb babát várok, akkor azonnal maradok otthon a fenekemen. Én napi 100km-t utazok bkv-val a munkahelyig plusz a meló. Valóban kimerítő. Péntekre már ko vagyok.
Én senkinek nem mondtam a munkahelyen hogy babát várok, mert féltettem az állásomat. Így mindenki csak találgatott, de valóban úgy van, hogy minden csoda három napig tart. A kollégám egyébként egy ősbunkó, nem csak velem, hanem mindenkivel. Csupán annyit tudtak a cégnél, hogy a II. számű nőgyógyászati klinikán voltam, azt pedig nem volt nehéz kitalálni, hogy nem mandulaműtét miatt. Igazából ezek után szerintem tapintatosnak kellett volna lenni, pont azért, mert nem tudhatták, hogy mi volt a bajom.
Hát az iskolatitkárhoz no komment. Ehhez képest az én kollegám egy angyal. Sokszor elképpedek, hogy milyen érzéketlen emberek vannak.

Sziasztok
Én elvesztettem az első babám,aztán pedig terhes lettem az ikrekkel és senki nem írt ki veszélyeztetett terhesnek Miután az 5. nőgyógyászom után kikötöttünk a Nemesnél Kecskeméten,na ő komolyan vett!
Csajok!Bizony a sarkunkra kell állni,és igenis mindent ki kell harconi,mert másként nem megy!Ha az egyik dokinál nem megy,igenis másikat kell keresni.A pénzedért oda mész és addig,amíg akarsz.
Egyébként a Nemest mindenkinek csak ajánlani tudom.Tudja a dolgát,megmondja a frankót.Nem egy nyálazós,érzelgős típus,de amikor kell,akkor bizony melletted áll lelkileg is.

Szerintem a Hipp szirupnak finom az íze.

Egyébként az első terhességemnél én is mindenre vigyáztam,odafigyeltem stb. és mégis.Aztán miután megtörtént a baj,eldöntöttem,nem érdekel,eszem,ami jól esik,iszom,ami jól esik és teszem,ami jól esik.Egyszerűen jól éreztem magam és arra gondoltam,hogy a következőnél minden rendben lesz és rendben lett

Én igazából attól tartok, hogy nem fog kiírni, mert nem vetélésem volt, hanem mi döntöttünk úgy, hogy elengedjük, tehát nem a testem találta ki, arra meg, hogy rosszul fejlődött nem hiszem, hogy kiírnak, pedig nyugodtabb lennék itthon, bár sokat nem tudok tenni a fejlődése érdekében attól, amit tettem érte.

Szerintem ilyen előzményekkel tuti ki fognak írni. Engem mondjuk nem írtak ki, m minden rendben volt a babával, de aztán a 16. héttől kiírtak, m kértem a dokit és szó nélkül megtette. De ezzel az előzménnyel ami nektek van, erre nem lehet azt mondani h nem.
Azt h ti döntöttetek így, az nem befolyásolhtja, hiszen nem azért született meg ez a döntés m nem akartátok a babát, hanem azért mert muszáj volt.

A vitaminokról: nekem folsavat és magne b6-t kellett szednem, a vésőnő is ezt a HIPP natalt javasolta, de azt nem ittam, ezzel szemben magánszorgalomból gravidát szedtem.

Sziasztok!

Egész éjjel alig aludtam, vacak éjszakám volt, nagyon ideges vagyok.
Ma be kell mannem a munkahelyemre és ma lesz a hagyatéki tárgyalás is...
Ai degességtől most azt hiszem még hányni is fogok...

Délután még jövök, ha tudok..

Betti!
Ne aggódj, ki fognak írni, ha nem a nőgyógyász, akkor a háziorvos..
Én ráirattam a 6 hetes leletre hogy veszélyeztetett terhes(pedig akkor még nem)és a háziorvos tartott végig táppénzen...