Sziasztok!
Mandula!
Az autós dolog rettenetes lehetett így pocakosan. Brrr...!
Viszont ebben a rosszban is van valami jó, pl. az hogy ezek szerint eddig szerencsére neked nem volt ilyen jellegű tapasztalatod.
Remélem a közeljövőben nem is lesz több ilyen.
Hamarosan karjaidban tarthatod a bébit. HAJRÁ!
Minden szuperül fog menni egészen biztosan.
Regi!
Nagyon klassz az elmélet!
A mióma bizonyos esetekben simán fel tud szívódni magától is.
GRATULÁLOK!
Nyanya!
Húúúúúúú, az a szoptatós-parkolós történet...
Eképesztő mennyire nem tudják bizonyos emberek több megvilágításból is átgondolni a dolgokat.
Pedig túl sok logika nem kellett volna ahhoz, hogy rájöjjön arra, nem biztos hogy 10 perce is ugyanilyenek voltak a viszonyok a parkolóban.
De csak azért idegeskedett, mert tutira ügyetlen volt, valószínűleg nem jeleskedett a manőverezésben. Hihi!
Szóval igazából magát nem bírta elviselni...
Nyáron a három kicsivel sétáltunk hazafelé az oviból, amikor is az iskola előtti parkolónál leálltunk pár percre, mert Dávid és Jázmin megszomjazott. Gyorsan odaadtam az innivalót, elkezdtek inni, mikor is kijött egy idős tanárnéni, komótosan bekászálódott a vadonatúj autójába és várakozón nézett rám...
Direkt olyan helyet választottunk, hogy véletlen se akadályozzuk az autók esetleges ki- és beparkolását.
A néninek nem lehetett nagy tapasztalata, csak egy Y-fordulást kellett volna végrehajtania és máris száguldhatott volna a célja felé.
Nem is értettem mit hezitál...
Aztán kinyitotta az ajtót és elég durván megkért hogy távozzunk.
Arrébb álltunk és képzeld el, körbe ment a parkolón (persze nem tolatva) és úgy fordult vissza. Ááááááááááááá!!!!
Olyan szívesen beültem volna a helyére és megmutattam volna hogyan is kell profi módon csinálni.
Én az a típus vagyok, aki beül az autóba és 1 mp múlva már indulok is.
Nem kezdek el órákig készülődni, gondolkozni, pakolászni, rendezgetni, ellenőrizgetni, stb.
Én is hagyom hadd barátkozzanak a gyerekeim az általuk kiválasztottal.
És szintén elmondom a véleményem, aztán pedig rájuk bízom.
Főként Dominikánál nehezebb, hiszen már 14 éves...
De a leglényegesebb úgyis a bizalom, az őszinteség, a tolerancia, a szeretet és a biztos tudat hogy számíthatunk egymásra mindig mindenben.
Múltkor odajött az oviban egy kisfiú és azt mondta nekem, hogy engem fog feleségül venni ha felnő.
Aztán pedig egy kislány ölelt át, mintha ismertük volna egymást.
Meg is lepődtem.
Másnap láttam az anyukáját is. Ott üvöltözött reggel az öltözőben, hogy igyekezzen már a kislány.
És olyat vulgáris, ocsmány szavakat kiabált felé, hogy el sem hiszem!!!
Így érthető volt a reakciója, hogy egy kis szeretetre vágyott, mindegy is kitől.
Egyébként sajnos rengeteg türelmetlen anyukával találkozom az oviban. Állandóan durván siettetik a csemetét, pedig igazából ráérnek, a legtöbben nem is dolgoznak.
Nem tudom miért nem lehet 10 perccel többet rászánni... Vagy úgy szervezni a napot, korábban elindulni, stb.
Szücsi!
Fogzáshoz kitartás mindkettőtöknek!
A baba témához még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy én teljesen bizonyos vagyok abban, hogy itt mindenkinek sikerülni fog a terve, várandós lesz és egészséges babá(ka)t fog világra hozni előbb vagy utóbb, így vagy úgy!!! Úgyhogy kitartás és türelem!
Akinek pedig orvosi segítség kell, az ne tétovázzon!
HAJRÁ csajok!
És a korunkra való tekintettel nagyon is elképzelhetőnek tartom hogy többen ikres kismamik lesznek közülünk.
:)
Melcsi!
GRATULÁLOK a keresztelőhöz!
És a legutóbbi UH eredményekhez is természetesen.
Szuper!
Vadvirág