Szia Kisbence!
Szívesen, máskor is.
Azt nem is tudtam, hogy kétágyas szobák is vannak.
Tudom, hogy nehéz már ez az idõszak, én is ilyen lóti-futi voltam és persze borzasztó türelmetlen. De csak azt tudom mondani, amit már sokan megtettek elõttem, hogy pihenj, amennyit csak tudsz, mert ha megszületett a kis örökös egy darabig nem lesz rá alkalmad.
Még szép, hogy elviseled a fájdalmat, hiszen azzal együtt a világ legnagyobb csodáját éled át, egy új kis élet világrajövetelét.
Attól tartok az izmaim kissé asszimetrikusak lesznek.
További jó pocakosodást!
Szia Kriszta!
Az az igazság, hogy a Petõn kívül nem volt még más "nõgyogyihoz" szerencsém, így nem tudom, hogy ami nekem pozitívum avagy az ellenkezõje, az másnál hogy müxik.
Ami nekem nagyon fontos volt az az, hogy sosem éreztem magam kiszolgáltatottnak-eléggé szégyenlõske vagyok- mert mindig nagyon udvarias volt és látszott rajta, hogy tudja, hogy neked kellemetlen a helyzet és ezt próbálta oldani. Ez éppen a szülésnél volt nagyon fontos, mert ugye ott aztán lehetsz szégyenlõs.
Nálam sikerült elérnie, hogy az egész folyamatot természetesnek éljem meg, folyamatosan mondta, hogy mit és miért csinál, ugyanígy a férjemnek is. Így a párom az, aki mindenkinek meséli, hogy hogy is zajlott életünk legnagyszerûbb eseménye.
A szülés után meg folyamatosan aggódott értem és merem azt hinni, hogy nem a pénz miatt.
Amúgy elõtte, amíg a vizsgálatokra jártam néha úgy tûnt, hogy nagyon gyorsan "kihajít", de ezért van az, hogy sose kellett nekem sem sokat várni.
Nekem nagyon tetszett ahogy a szülést is irányította, tök jó hangulat volt. A végén még õ fényképezett, ahogy a férjem elvágta a köldökzsinórt. Olyan jó, hogy meg lettek örökítve a legszebb pillanatok.
Ami kellemetlenül érintett az az anyagi része volt, de végülis mindennek ára van. Én a következõ babával is hozzá szeretnék menni.
Neked milyenek a tapasztalataid?
Zolika igen jó ütemben fejlõdik, csak lassan edzenem kell hozzá, hogy cipelni tudjam.
Sziasztok, Katica
