Na megjöttem.
Beninek elég kicsi a sapija, gondoltam veszünk egy újat és épp itt az ideje, hogy megismerkedjen a BKV-val.
Persze jó sokat vártunk a buszra, de gondoltam minket semmi nem tántorít el, szép, új buszok járnak, könnyű le és felszállni, stb.
Na, erre jött egy régi.
Segíteni persze senkinek nem jutott eszébe, nem baj, kiborulás nélkül nagyon ügyin felszálltam. Leszálláskor megkértem valakit, hogy segítsen.
A kezdődő szélvihar még jobban megerősített abban, hogy nagyon jó, hogy veszünk egy sapit, ami jó meleg és szép és divatos.
Odaérünk a Kenguruhoz, erre - LELTÁR. ........ ezt inkább nem írom le, amit mondtam.
Szóval holnap újra túra.
Gabi,
legalább Te félig sikerrel jártál.
Mekkora rucikat veszel Livinek?
Mi holnap méreckedünk, holnap lesz 8 hetes!
Én is akarok egy istvános kismamit a közelbe!!!!
Lona,
helló, ha visszakeresel egy táblát, látod milyen adatokat írunk bele. Várom!
Akkor se légy szomorú, ha nem kapsz alapítványit, én is szerettem volna, de mikor mondtam a szülőszobán, akkor a szülésznőm aranyosan visszamosolygott, hogy egyenlőre még ágyam sincsen, nem hogy saját szobám!
És hogy még egy kicsit panaszkodjak: Beni katasztrófálisan eszik mostanában. 5 percig mint a kisangyal, 70-90ml meg is van neki, és aztán kész. Nem kér többet. Persze van, hogy 1 óra múlva éhes. De hát így mindig csak a híg előtejet issza, nem is csoda, ha enni kér. Lehet, hogy a tejcsi másmilyen, nem tudom, mert most is van valami menzi féleség.
Most a túra miatt 3 óra telt el két szopi között, most mondjuk nagy erőfeszítések árán evett 150et.
Képzeljétek a férjem most ment az OEP-be és az Államkincstárba, drukkoljatok, hogy minden jól legyen kitöltve és ne hiányozzon semmi!
Na, megyek játszom az Úrral egy kicsit.