Jaj, Sarkantyúka, kösz, jól jön a biztatás, mert már nehéz... lelkileg nehéz, mert nem tudjuk, mikor, megbeszélhetünk-e még programot. Ja és zebra közepén húgyhólyagtájt a bébi ideget ér, ahogy moccan, és nem tudok továbbmenni, ott állok görnyedten...
Amúgy szép, harmonikus minden, pihenünk, sétálunk, vidámak vagyunk, jókat eszünk. Homeopátia, málnalevéltea, gátpuhítás. Vettem narancssárga bőröndöt (egy újszülött és egy narancs épp belefér
, de egy nap után úgyis hazajövünk).
Eszterre én is sokat gondoltam tegnap este!!! Várjuk a híreket!
Bababarátság: SZEMLÉLETVÁLTÁS kéne. Kőfejű, begyepesedett orvosok, főnővérek dolgoznak sok helyen, viszi őket, mint sín, a megszokás.
Ez megy a legnehezebben, a fejekben lezajló vátozás, mint azt látjuk az élet más területein is. Valószínűleg előbb lesz mindenütt új épület, korszerű műszer, új orvosgeneráció, forradalmár lelkületű, változást követelő betegek... minden előbb lesz, mint hogy a doktor úrnak ne derogáljon a függőleges testhelyzetű anya alá-mellé guggolni kitoláskor. Az orvos régóta úgy értelmezi magát, és borítékot is akkor kap, ha beavatkozik, gyorsít, "segít", veszélyekre figyelmeztet...
A csecsemőosztályokon pedig a tápszerlobbi ajánlatait sem egyszerű visszaverni. Könnyebb megideologizálni, hogy ez az anyuka ezért, amásik azért nem tud szoptatni, sajnos...
Azt mondta csütörtökön a szülésznőm, hogy az István a renitensek gyűjtőhelye. Akik nem bírták a szűk korlátokat másutt (anya, orvos, szülésznő)...
É (39+2)